/

Különleges tanulmányút az Isonzó mentén + FOTÓK

Cikkünk frissítése óta eltelt 6 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

A csapat

Az első világháború olasz frontjának emlékhelyeit járhatták be Csongrád megyei, délvidéki, aradi és temesvári történelemtanárok az elmúlt hétvégén a Meritum Kulturális és Művelődési Közhasznú Egyesület szervezésében a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával. Az elfeledett, hős magyar katonák emlékét ápoló szervezet a szegediek által a háborús frontról 1916-ban hazahozott legendás Doberdói fa tavalyi olaszországi bemutatása és a hozzá kapcsolódó eseménysorozat megrendezése után, újabb nemes kezdeményezés élére állt.

Különböző országokban tanító magyar történelemtanárok – egy szervezett tanulmányút keretében – három napon keresztül szerezhettek tapasztalatokat a közel egy évszázaddal ezelőtti Isonzó-menti harcokról. A tanulmányútra érkeztek pedagógusok a Szegedről, Szentesről, a délvidéki Zentáról, Padéról, Csókáról, Bácskossuthfalváról, Tornyosról, valamint Aradról és Temesvárról.

Az Isonzó folyó menti harcok helyszínén Négyesi Lajos nyugalmazott alezredes, hadszíntérkutató élvezetes előadásaival visszaidézte a katonák mindennapi életét és fantasztikus helytállásukat a háborúban. Sajnos sok ezer honfitársunknak ez a háború jelentette élete utolsó állomását. Példaértékű, ahogy a helyiek, olaszok és a szlovénok ápolják az elesett katonák emlékét nemzetiségre való tekintet nélkül.

Az egyesület partneri kapcsolatainak köszönhetően a részvevők díjmentesen megtekinthették az Isonzó-front és a caporettoi áttörés eseményeit bemutató goriziai, valamint kobaridi múzeumot. Ez utóbbinak tevékenységéért, a múzeumok körében a legmagasabb elismerést jelentő díjat ítélték, a Valvasor-díjat, valamint jelölték az Év Európai Múzeuma Díjra (EMYA) és megkapta az Európa Tanács Múzeum Díját is 1993-ban. A csoport megtekintette és bejárta a Bovec mellett felújított osztrák-magyar lövészárokrendszert is (Ravelnik).

A szlovén szervezetek gondozásában működő Béke ösvénye (Pot miru) tematikus útvonal részeként számos múzeum, lövészárok, emlékmű, temető és több a Nagy Háború emlékét őrző helyszín tekinthető meg.
Tolmin városából egy 8 kilométeres egysávos hegyi makadámúton keresztül jutott el a csapat Javorcába, ahol a 3. osztrák-magyar közös hegyidandár 1916-ban emelt kápolnát az elesett bajtársak emlékére. A kápolna terveit Remigius Geyling főhadnagy készítette, míg az építést Jablonszky Géza hadnagy vezette. A munkálatokra az 1916 márciusa és november elseje között eltelt 8 hónapban került sor. A kápolnát puszta kezükkel építő bakák tölgyfa muníciósládák deszkáiba égették két és fél ezer elpusztult bajtársuk nevét – e táblák ma is ott sorakoznak a falakon, afféle lapozgatható Halottak könyveként, ahol más nemzetiségű katonák mellett a szegedi 46/III. zászlóalj áldozatait is megtalálhatók a kihajtogatható fatáblákon.

A kis csapat megtekinthette az Isonzó folyó alsó folyása mentén a híres, hírhedt Doberdó emlékeit is, többek közt a Monte San Michelet, a Visintini kápolnát, a San Martino del Carso-i Nagy Háború Múzeumát a Gruppo Speleologico Carsico tagjainak kalauzolásában. A Monte San Michele legmagasabb pontján található emlékkő őrzi az itt meghalt százezrek, magyarok és olaszok emlékezetét. A kő felirata magyar fordításban a következő: „Ez ormokon olaszok és magyarok hősiesen harcolva testvériesen egyesültek a halálban. 1915. július – 1916. augusztus”.

San Martino del Carso falu szélén található a Nagy Háború Múzeuma, amely szintén sok, a szegediekhez kötődő emléket őriz. Az itt harcoló gyalogezredek harci eszközeit, kézi fegyvereit, a katonák mindennapos használati tárgyait mutatja be. A múzeum alatt, a sziklába vájva lelhető fel a 46-os ezred egyik zászlóaljparancsnokságának a kavernája.

A falu szélén a települést Visintinivel összekötő műúttól 100 méterre található a 46-os gyalogezred emlékköve. Ebben a dolinában volt az ezredparancsnokság is, ennek az emlékét őrzi a kő.

A tanulmányút helyszínei közül nem maradhattak ki az egykori katonatemetők sem, mint a Log pod Mangartom településen található vagy a Tolmin melletti Loce osztrák-magyar temetője. A sírkerteket ezredenként legtöbbször külön parcellákra osztották, vagy az egyes ezredek külön temetőket alakítottak ki a halottaik számára. A hantokon fejfák jelölték az elhunytak nevét. Ezeket a fejfákat 1917 őszén időtálló betonra cserélték. Ezek közül még nagyon sok ma is látható az Isonzó mentén.

A Doberdó közelében két nagyobb temetőt és több kisebbet hoztak létre. A szegedi 46-osok egyik temetője a 17. hadosztály többi egységével együtt Visintiniben volt. A temető helyén ma mező van, a maradványokat a háború után a foglianoi osztrák-magyar temetőbe vitték. A Visintini temető mellett kezdték építeni a magyar katonák a Magyar Kápolnát, emlékezve az elesett katona-társaikra. 1918. november 11-én került volna sor a kápolna felszentelésére, ami elmaradt, mert a görzi hídfő elvesztése miatt az osztrák-magyar hadvezetés kiürítette a Doberdót és visszavonult. A későbbiekben istállóként, tárolóként használták. 2009 tavaszán ott járva, kezdték a kápolnát és a telken lévő épületet felújítani olasz-magyar civil kezdeményezésre. Magyar munkások, magyar építőanyaggal dolgoztak, s 2009. május 30-án ökumenikus szertartás keretében, Sólyom László köztársasági elnök jelenlétében szentelték fel a több mint 90 év alatt elkészült magyar kápolnát.

A cs. és kir. 46. gyalogezred egykori harcainak helyszíne közel 650 kilométer távolságra van Szegedtől és Csongrád megyétől. Katonáink emlékhelyeinek ápolása, állagmegóvása, látogathatóságának biztosítása ugyan államközi szerződésekben rögzítve van, de nem működne ilyen jól az ottani civil szervezetek nélkül.

A Peski Szövetség 1996-ban alakult a szlovéniai Tolmin városban. Tagjai olyan civilek, akiknek célja a térségben lezajlott első világháborús harcok emlékének, emlékhelyeinek megőrzése és védelme, karbantartása, felújítása. A „Peski Szövetség” tagjai szakértőként, vezetőként vesznek részt a témával kapcsolatos túrák szervezésében. A szervezet minden évben, Nagyboldogasszony ünnepéhez kapcsolódva megszervezi a közeli Mrzli hegyen, a szegedi 46. gyalogezred 3. zászlóaljának parancsnokáról elnevezett Diendorfer kápolnánál azt az ünnepséget, amellyel az itt harcoló katonákról emlékeznek meg.

A Doberdó-fennsíkon, San Martino del Carso településén működik a Karszti Barlangász Csoport Történelmi Kutatások Szakosztálya (Gruppo Speleologico Carsico, Sezione Richerche Storiche). Ez a szervezet hozta létre és tartja fent annak 2007-es megnyitása óta az első világháború San Martino del Carso-i emlékmúzeumát, ahol nagyon hangsúlyos az egykor itt harcoló, magyarországi kiállítású ezredek fellelhető tárgyi emlékanyagának bemutatása.

A részvevő történelemtanárok a tanulmányút szakmai tapasztalatainak segítségével, valamint személyes élményeik révén hatékonyabban, a gyermekek érdeklődését felkeltve taníthatják és ismertethetik az 1. világháború történelmét. Tevékenységükkel hozzájárulhatnak ahhoz a társadalmi küldetéshez, amelynek célja felhívni a figyelmet a Hősök emlékének ápolása iránti kötelességre.

A Meritum Egyesület május végén a mind a tizenkettő Isonzó-csatában részt vevő szegedi cs. és kir. 46. gyalogezred egykori alezredesének, az ötvenes évek elején Jászapátiba kitelepített, és halála után jeltelen sírba temetett Diendorfer (Dombay) Miksa földi maradványainak 2013 szeptemberi felkutatását követően, az egykori zászlóaljparancsnok méltó szegedi újratemetésével és a róla, valamint ezredéről szóló film bemutatójával emlékezik Hősök Napja alkalmából a csataterek áldozataira.

Default thumbnail
Előző sztori

Kézilabda: Berlin kapujában a Pick Szeged

Következő sztori

Megújult kínálattal várja vendégeit az Öreg Kőrössy Halászcsárda

Legutóbbi hasonló cikkek