Évről évre kevesebb gyermek születik Magyarországon, ezzel arányosan viszont emelkedik a császármetszéses beavatkozások száma. A legtöbb szülészorvos magyarázata szerint egyre inkább kitolódik a gyermekvállalás időszaka, a harminc év feletti nők (első) szülése pedig számos kockázatot rejt magában. Pál Attilát, az SZTE Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika tanszékvezető egyetemi tanárát arról faggattuk, mi a trend a szegedi klinikán.
Kiugróan magas Magyarországon a császármetszések száma, hazánkban évente 30 ezer nő hozza világra így gyermekét. Elvben egyre többen támogatják a természetes szülést, „baba-mama barát” szolgáltatásokkal csábítják az anyukákat, s ennek ellenére is nő a műtétek száma. Hogy miért, arról senki sem szeret beszélni, ha mégis megteszi, akkor szülészorvos és az érintett kismama egyaránt névtelenségbe burkolózik – írta nemrégiben a hvg.hu.
Minél később, annál veszélyesebb
Tény, hogy egyre több olyan nő van, aki harminc éves kora felett szeretne gyermeket vállalni, ugyanis kitolódik a karrierkeresés, a biztos anyagi háttér megteremtésének időszaka. A kései szülés pedig komplikációkat rejthet. Egyre több nő kényszerül lombikbébi-programra, de ilyen idős korban gyakrabban jelentkezik a terhességi cukorbetegség is. E kettő csak néhány ok a számos eshetőség közül, ami miatt császármetszésre kényszerül a szülészorvos. Szegeden a szülések 42 százaléka végződik császármetszéssel. Ez az arány riasztóan hangzik, de Pál Attila professzor, az SZTE Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika tanszékvezető egyetemi tanára szerint a szegedi klinika ezzel együtt korántsem tartozik a legtöbb császármetszést lebonyolító magyarországi kórházak közé. Kiemelte, minden egyes esetnek szakmai okai vannak, a kismamák nem választhatják ezt az utat pusztán kényelmi indíttatásból.
A WHO ajánlása szerint a szülések csupán 15 százaléka esetében lenne indokolt a műtéti beavatkozás. A csaszarmetszesek.hu legutóbbi statisztikái szerint 86 382 gyermek született az országban, a szülések 35,1 százaléka végződött császárral. Csongrád megyében a szegedi klinikán 2513 szülésből 1097, a szentesi Bugyi István Kórházban 710 esetből 207, a hódmezővásárhelyi Erzsébet Kórházban a legkevesebb, 680-ból mindössze 169 szülésnél alkalmaztak császármetszést a 2012-es esztendőben.
Amikor nem lehet tétlenkedni
Pál Attila elárulta, vannak olyan komplikált helyzetek, amelyekben nem lehet tétlenkedni, azonnal császármetszést alkalmaznak. Így például ha a gyermek medencevégű fekvésű az anyaméhben, ráadásul ez a kismama első szülése, megelőzve a magzati megbetegedéseket, a szülés megindulásának pillanatában rögtön a műtőbe tolják az édesanyát. De azok az asszonyok, aki korábban már átestek egy császármetszésen, és hüvelyi szülés közben fájlalják a méh hegének nyomait, szintén a műtéten esnek át, nehogy szétváljon a heg. „A dél-magyarországi régióban mi vagyunk a legmagasabb szintű központ. Ha a környező kórházak valamelyikében súlyos eset üti fel a fejét, akkor hozzánk irányítják a pácienst” – szögezte le a professzor, hogy milyen okok vezethetők vissza a fentebb említett magas számokig. Hozzátette, bár már egyre kevesebben, de külföldről is érkeznek kismamák, hogy a szegedi klinikán hozzák világra gyermeküket, ezért ők szintén részesei a statisztikának. „Egyébként miként országosan, úgy nálunk, Szegeden is csökken a születések száma. Amikor hét évvel ezelőtt megtörtént az önkormányzati fenntartású kórház és a Szegedi Tudományegyetem egészségügyi intézményeinek integrációja, évi 3200 szülésünk volt. Mára ez lecsökkent 2400 körülire” – közölte a szegedi születésszámokat a tanszékvezető egyetemi tanár.
„Már a műtőasztalon odaadjuk nekik a kicsit”
A hvg.hu-nak Rákóczi Ágnes szülésznő úgy nyilatkozott, problémát okozhat, hogy a műtét után a baba és mama egymástól elszeparálva töltik az első néhány órát. Nagyobb az esély a poszttraumás stressz szindrómára, és sok esetben a tejelválasztás sem indul meg magától, időben. Ezekről a kockázatokról azonban nem beszélnek (eleget) az orvosok. Azok az édesanyák, akik órákra babájuk nélkül maradtak, csorbultnak érezhetik az oly’ jelentősnek tartott kezdeti anya-gyermek kötelék kialakulását. Szeged ebben a tekintetben pozitív példának számít. Pál Attila úgy nyilatkozott, az itteni klinikán nem választják el hosszú időre a gyermeket az édesanyától. „Már a műtőasztalon odaadjuk nekik a kicsit” – erősített rá, vagyis ebből a szempontból semmilyen kockázatot nem lát abban, ha valaki nem természetes úton hozza világra gyermekét.
