Vélemény: 2014

De mit várunk mi ebben a kis hazában a 2014-es évtől? A honi sajtót, hírportálokat olvasva, rádiót hallgatva és a televíziókat nézve bizony vegyes képet kapunk a lakosság elvárásairól és jövőképéről.

Amikor feltesszük a kérdést, hogy ki mit vár az előttünk lévő esztendőtől, a legtöbben azt válaszolják: többet, mint az előzőtől! Ez nem más, mint a belülről fakadó természetes emberi kívánalom megnyilvánulása, hiszen amióta világ a világ, hasonlóképpen fejezzük ki a jobbítás iránti óhajunkat. S hogy ez mi mindenre vonatkozhat? Leggyakrabban az egészségre, családunk békéjére, gyermekeink, unokáink fejlődésére, környezetünk és magunk lelki-szellemi-anyagi gyarapodásra. Aki egy kicsit tágabb vonatkozásban próbál hozzászólni ehhez a kérdéshez, mindenképpen megemlíti a világ békéjének megteremtésére irányuló törekvéseket, az éhezés és a gyermekhalandóság felszámolását, a természeti értékek megőrzését, a társadalmak erkölcsi züllésének megállítását. De mit várunk mi ebben a kis hazában a 2014-es évtől? A honi sajtót, hírportálokat olvasva, rádiót hallgatva és a televíziókat nézve bizony vegyes képet kapunk a lakosság elvárásairól és jövőképéről. A megkérdezettek közül a legtöbben azonnal a választásokat említik, mondván, azokon majd minden eldől, hogy folytatódik-e a mostani fejlődési kurzus vagy sem. Akik nem szeretnék ezt a folyamatosságot, azok a változásokban bíznak, inkább a 2010 előtti garnitúra valamelyik tömörülésének szavaznának bizalmat, merthogy akkor megszűnne az általuk csak orbáni diktatúrának nevezett mostani állapot, vissza lehetne állítani a korábbi „köztársasági” időket, s egyébként sincs szükség itt semmiféle rezsicsökkentésre, hiszen az is csak egy szemenszedett hazugság, nincs belőle semmi haszon…Miután e kívánalmaiknak nyilvánosságot adnak, még megspékelik az egészet egy komoly megjegyzéssel, mely szerint a jobboldal úgyis csak annak köszönheti győzelmét a tavaszi voksoláson, mert a „külföldi magyarok” rájuk szavaznak! Meg lehet, hogy csalás is lesz itt-ott, mondják fontoskodó arckifejezéssel. A másik oldal értékeli a mostani kormány és parlament eddigi munkáját, a gazdaság stabilizálását, az infláció egy százalék alá szorítását, az IMF-től való függetlenedést, az ország tekintélyének Brüsszel és egyes országok részéről való megvédését, a határon túli magyaroknak az egységes nemzethez való visszatérését kettős állampolgárság révén, s a baloldallal ellentétben, nem veti el az immáron 20 százalékot meghaladó tavalyi rezsicsökkentést sem. S itt valóban eljutottunk ahhoz a ponthoz, amikor az idei év egyik legjelentősebb eseményéről kell szólnunk. Pontosabban háromról is. Ebben az évben tartanak Magyarországon parlamenti és önkormányzati választásokat, ugyanakkor május végén az Európai Unió 28 tagországában megválasztjuk a következő öt éves ciklusra a parlamenti képviselőket is. Minden ország életében kétségtelenül fontos esemény egy-egy ilyen össznépi véleménynyilvánítás, nemkülönben az Európai Unió számára, amelyet mind többen támadnak. Egyre nagyobb ugyanis az úgynevezett euroszkeptikusok száma, ők nyíltan támadják az EU egyes intézményeinek döntéseit, mi több kilépéssel fenyegetőznek, ha erre módjuk lesz. Az angolok például nem egyszer hangoztatták ezt az álláspontjukat, de mind számottevőbb a „szkeptikusok” tömege Németországban, Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban és másutt. Izgalmas lesz tehát a májusi voksolás az európai pondon is. Itthon? Egyelőre csak a sárdobálás, egymás földbe döngölése van napirenden, de egy szinte világos, markánsan körvonalazódott ellenzéki stratégia már most látható. Szinte mindegyik baloldali, a magukat demokratikus ellenzéknek aposztrofáló egyesülés fellebbenti a fátylat arról kormánykoalíciós manőverről, amelyet választások tisztaságával kapcsolatban kell tudnunk. Ez magyarra lefordítva azt jelenti: a jobboldal meg fogja hamisítani a választások eredményét! Így kell beállítani a hazai és a külföldi balliberális lapokban a voksolással kapcsolatos minden történést, sulykolni a közvéleménybe a „gonosz konzervativizmus” várható bűnös következményeit, s máris elérték a tervezett eredményt. Hogy ennek mekkora valószínűsége, azt a júniusban tartott Bilderberg-csoport összejövetelén elhangzottak is megerősítik. Mint azt a szegedma.hu is megírta, ezen a hermetikusan elzárt és szigorúan válogatott „jeles gazdasági, politikai és tudományos szakemberek” fórumán Viviane Reding, az Európai Bizottság alelnöke, uniós emberjogi(!) biztos azt ígérte, hogy mindent megtesz az idei magyarországi választások legitimitásának megkérdőjelezése érdekében! Teszi ezt azért, mert a hiedelem szerint az emberek a szavazófülkében sem merik kifejezni akaratukat, ergo: félnek. A jeles uniós biztos, aki zsigerből gyűlöli hazánkat és mindent, ami magyar, nem is ült ölbe tett kézzel, hiszen néhány héttel az inkriminált kijelentésének elhangzása után az ellenzéki pártok vezetői már tanulékony kisdiákok módjára szajkózták, hogy Magyarországon félelem uralkodik. Érdekes, valahogy nem észleljük ezt az észveszejtő félelmet, sem a karácsonyi nagybevásárlások, sem a felszabadult, félelemmentes szilveszteri társasági bulik alkalmával, amikor az ágról szakadt magyar szavazópolgár csak tűzijátékra több tízmilliónyit költött… De majd a fülkék magányában, ott remegni fog mindenkinek az ina, meg a keze! Szóval itt tartunk az idei legjelentősebb belpolitikai esemény kapcsán. Persze, minderre még néhány hónapot várnunk kell. Addig pedig még nagyon sok víz lefolyik a Dunán. Meg felénk, a Tiszán is. Azért arról se feledkezzünk meg, hogy 2014-ben lesz egy labdarúgó világbajnokság is. Igaz, nélkülünk.