Közélet

Örkény özvegye látogatott a Fekete Házba + FOTÓK

Örkény özvegye látogatott a Fekete Házba + FOTÓK

2013. november 13., szerda
Örkény özvegye látogatott a Fekete Házba + FOTÓK
orkeny09_gs

A tanú című filmklasszikus hemzseg Örkény István poénjaitól, aki Tótékat eredetileg Pókéknak nevezte volna el egy forgatókönyvben. A groteszk próza atyjáról özvegye, Radnóti Zsuzsa mesélt szerda délután a Fekete Házban.

Személyes közelségbe került szegedi hallgatóságához a 20. század egyik legjelentősebb hazai írója,

Örkény István

. A magyar groteszk próza megteremtőjét özvegye,

Radnóti Zsuzsa

idézte fel szerda este a Fekete Házban, megemlékezve munkássága mellett hétköznapjairól is.

Egypercesek a randevúra

Az irodalomtörténész és az író 1965-ben kötött házasságot, Örkény 53 évesen vette el az akkor 27 éves Radnóti Zsuzsát. Egy igen nehéz időszakban hozta össze őket a sors, hiszen az íróra öt évig publikációs tilalmat róttak ki az 1956-os szereplését követően. "A szilencium évei alatt nem jelenhettek meg sehol a művei, de írni sem lett volna sok ideje: minden nap hajnalba kelt, az egyik gyógyszergyárba járt ki dolgozni. Lehet, hogy emiatt is készítette egyperceseit, mert olyan fáradt volt, hogy hosszabbra sem ideje, sem ereje nem maradt" - tréfálkozott az özvegy. Igazság szerint az első egypercesek éppen hozzá íródtak, melyekkel virág helyett lepte meg párját randevúikon. Nem tartotta azonban saját magát sem műfajteremtőnek,

Kosztolányi

rövid prózái és

Weöres Sándor

néhány szavas versei nagy hatással voltak az író jellegzetességévé vált egypercesek megszületésére, de

Kafka

műveiből is sokat merített.

Nagy vágya volt, hogy a hazai irodalom egyik legelismertebb műfajaként maga is publikálhassa nagyregényét, ez azonban sajnos soha sem sikerült neki: számtalan félbehagyott írása maradt fenn özvegye gondozásában, bizonyos darabokkal évekig dolgozott, mielőtt a fiókba süllyesztette volna. Az író születésének centenáriumán, 2012-ben kiadott Április című művét is véletlenül lelte meg özvegye egy kofferban, elhányódva régi levelei között.

Pókék, majd csend legyen!

Egykori felesége szerint az írónak kettős látása volt a világra, egyszerre mutatta a nyomorúságot és az emberi nagyságot, ez a kettősség adta novellái valódi jellegzetességét. "Minden művében nagyon mélyre leviszi a szereplőit, de az a vége, hogy túl kell élni, mert az élet legfontosabb gesztusa a cselekvés. Úgy gondolta, hogy ez a magyar mentalitás is, nem szabad megállni és tönkremenni" - mesélte. Életének keserves évei - a világháború során munkaszolgálatban töltött évek, hazatérve csalódása a kommunista rendszerben, '56 bukása és az azt követő szilencium - alakították későbbi világnézetét, szentimentális azonban soha nem volt, távolságtartóan, szemlélődve írt. Tóték című műve „Pókék, majd csend legyen!” címmel készült, előtörténete még az ötvenes évek végére, a szilencium idejére vezethető vissza. Közösen ötleteltek egy forgatókönyv tervén Bacsó Péterrel, A tanú című legendás magyar film rendezőjével (melyben Örkény számos poénja szerepel), Pókék történetét pedig mozifilmként dolgozták volna fel eredetileg, azonban az elkészített szinopszist visszadobták, túl abszurdnak tartották. Ha nem így alakult volna, talán egy közepesen szórakoztató, felejthető filmként marad meg a dobozoló család a 60-as évekből. Később átdolgozta a művet Örkény, mely élete fő művévé érve előbb színdarabként, majd '69-ben "Isten hozta, őrnagy úr!" címmel betonozta be magát a magyar kultúrába. "Egy dolgon vitatkoztak csak Kazimir Károly rendezővel: nem tetszett neki, hogy a történet közepén kiderül Tóték fiának halála. Ebből azonban Örkény nem engedett, hisz éppen az adja az értelmetlen kanossza-járás szorongató érzetét, mert mi tudjuk, a család azonban nem, hogy minden hiába" - mesélte Radnóti Zsuzsa.
Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.