Megérkeztek a munkagépek, "kiemelik" a Szőke Tiszát + FOTÓK

Az egykor szebb napokat megélt gőzöst lángvágókkal darabolják, és munkagépekkel húzzák a partra a Szőke Tisza darabjait. Azt, hogy mikorra tűnik el végleg a roncs, nem tudni, az időjárástól függ a munka menete.

A roncs kiemelését hosszú hónapokig késleltette, hogy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) döntésére várt a tulajdonos, ám végül nem vették meg a gőzöst, így újabb szakaszába lépett a Szőke Tisza bontása.

Dán Zsolt

, FERRO TOTÁL Kft. tulajdonosa arról tájékoztatott,

, meg kellett várniuk a hivatal döntését. Megtudtuk, a védettség alá helyezett darabjait a gőzösnek külön tárolják, s várhatóan ezeket egy múzeumban fogják kiállítani. „Egy 40 tonnás láncos kotrógépünk van kint a területen, illetve a telephelyünkön egy daru, melyekkel felváltva dolgozunk. Szeletekre szedjük a hajót, úgy emeljük ki a partra, a védett részeit elszállítjuk, míg a többit tovább daraboljuk és konténerekbe rakjuk” – részletezte. A Tisza áradása megnehezíti és lassítja a munkálatokat, ezért Dán Zsolt nem tudja megmondani, hogy mikorra végeznek, de idén szeretnék befejezni. További meglepetésekre is számítanak, hiszen betonnal öntötték ki a hajótest egy részét, s nem tudják, mi mindent rejtenek a víz alatt lévő részek. Korábban megpróbálták kiszivattyúzni a vizet a hajótestből, ám nem sikerült, valószínűleg azért, mert több helyen megsérült.

a gőzöst, mely századik születésnapját biztosan nem éri meg. A Ganz Danubius Hajógyár újpesti üzemében 1917-ben építették meg a lapátkerekes gőzhajót, amelyet 1919-től SAS, majd 1930 és 1944 között Szent Imre, később Felszabadulás, végül Szőke Tisza néven jegyeztek. 1958-ban átépítették, ettől kezdve üdülőhajóként, majd 1973-tól állóhajóként, diszkóként is működött és a szegedi városkép elválaszthatatlan részévé vált.