Erdélyi és Weöres-versek „Kaláka-köntösben” – Gryllus Vilmossal beszélgettünk + FOTÓK

Cikkünk frissítése óta eltelt 7 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

SZS20131009_kalaka_interju_003Erdélyi költők gyermekverseit is megzenésítette felkérésre a Kaláka, a kötet és a CD novemberben jelenik meg. Gryllus Vilmossal a 18. SZTE Őszi Kulturális Fesztivál keretében rendezett szegedi Weöres 100 koncertjükkor arról is beszélgettünk, hogy vajon a verset vagy a zenét erősíti, ha költeményeket foglalnak dalokba.

– Weöres Sándor 100 című esttel érkeztek Szegedre, s köztudott, hogy a Kaláka szívügyének tekinti a magyar költők verseinek megzenésítését. Most készül-e valamilyen, az irodalomhoz kötődő album?

– Legutóbb erdélyi magyar költők által írt verseket zenésítettünk meg. Huszonnégy költő gyerekverseiből áll az az antológia, melyet erdélyi barátaink adnak ki, és felkértek arra, hogy készítsünk ehhez a kiadványhoz egy CD-mellékletet. Minden költőtől egy-egy verset választottunk, így állt össze az album, amit novemberben Erdélyben mutatunk be először.

– Az elmúlt években talán egyre népszerűbbé vált a versek megzenésítése, zenészek, költők és írók készítenek közös projekteket. Hogyan látja, mindez magára a zenére vagy inkább a versekre irányít nagyobb figyelmet?

– Ez a kettő egymást erősíti inkább, de ahány ember, annyiféle hallgató, illetve olvasó. Találkoztam sokakkal, akik azt mondták, ha nem jártak volna Kaláka-koncertre, akkor bizony nem ismerték volna meg az adott verseket. Mi örülünk, ha az előadásunkat meghallgatják, és a mi értelmezésünket elfogadják, de azért nagyon jó, ha kéznél van az olvasható változat is. Ahogy Kányádi Sándor megfogalmazta a Kaláka által megzenésített versekről, „kimuzsikálják a Gutenberg óta könyvekbe száműzött, szívnémaságra született s ítélt versekből a maguk olvasata szerinti eredeti dallamot”. Ennek a valaha énekelt formának próbáljuk visszaadni a becsületét régóta.

– A Weöres-centenáriumra egy albumot tervezett a Kaláka, ez azonban eddig nem jelent meg…

– Létezett egy Hangzó Helikon című sorozat, ami olyan zenészeknek is biztosított lehetőséget versek megzenésítésre, akik korábban ezzel nem foglalkoztak. Ezt a sorozatot egy Kányádi-kötettel a Kaláka kezdte el annak idején. Valóban az volt a terv, hogy Weöres Sándor születésének századik évfordulóját egy kettős kötet köszönti, hiszen Sebő Ferenc és a Kaláka egyaránt sok Weöres-verset énekel, de sajnos megszűnt a sorozat, aminek a keretében ez megjelenhetett volna. A lemezt egyébként elkészítette a Kaláka, és kiadását is tervezzük.

– Mennyi pluszmunka volt ezzel a megjelenésre váró albummal, hiszen már évtizedekkel ezelőtt is énekelt a Kaláka Weöres-verseket?

– Igazából semmi munkánk nem volt ezzel, hiszen az elmúlt évtizedekben annyi Weöres-verset énekeltünk meg, inkább az okozott gondot, hogy vajon melyiket hagyjuk le a lemezről, hiszen egy CD hossza maximálva van. Már a hetvenes évek elején is foglalkoztunk a verseivel, énekeltük például az Éjszaka csodáit, az Első Szimfóniát, és az 1977-ben megjelent első lemezünkön is legalább 5-6 verse szerepel. Tökéletes ritmusuk miatt is különös figyelmet érdemelnek a Weöres-költemények. Elég snassz, hogyha az ember nem nő fel a feladathoz, hiszen éppen ezért valamiféleképpen dallá formálni őket nem feltétlenül nehéz munka, de ezt lehet igen rosszul is csinálni. Úgy érzem, minél tökéletesebb a vers, annál nagyobb a kihívás.

– A Kalákára jellemző, hogy újragondolják a dalokat, például más lesz a hangszerelése, mint mondjuk harminc évvel ezelőtt?

– Ami fekszik, nyugszik – mi így érezzük, vagyis nem szoktuk átdolgozni a régi dalokat. Most sem vettünk semmit újra, mert úgy gondoljuk, hogy amit akkor az adott formájukban és hangzásukban érvényesnek éreztünk, azt most is felvállaljuk. Vannak természetesen olyanok, amelyek az évek alatt kikoptak a repertoárból, de nem azért mert nem tetszenének, hanem, mert fiatalként játszottuk, s amikor újra elővettük, láttuk, ma már nem nekünk való. Egyszerűen változik az ember, de ettől függetlenül, ahogy akkor felcsendültek, jók voltak. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a zenekar összetétele is változott. Megszoktuk a mostani hangzást, ezért aztán arra volt példa, hogy valaki pluszban ráénekelt egy újra kiadott régi felvételre, amiben annak idején nem vett részt, de a mostani koncerteken ő is énekli azt a dalt.

Előző sztori

Rajzaikkal dolgozzák fel tettüket a pszichopaták + FOTÓK

Következő sztori

Tök jó napot tartottak a Szent István téren + FOTÓK

Legutóbbi hasonló cikkek