Hátország: több mint két és fél milliárdot kapott a 18 kiemelt klub az MLSZ-től

Közel 2,7 milliárd forint támogatást hagyott jóvá legutóbbi ülésén a Magyar Labdarúgó-szövetség az általa kiemeltként kezelt 18 egyesületnek utánpótlás-nevelés, valamint személyi jellegű ráfordítások jogcímen. Sajnos a támogatás sem megyénket, sem a dél-kelet magyarországi régiót nem érintette, így tovább nőhet a szakadék az itt dolgozó utánpótlás-nevelő klubok és az ország más részein működő egyesületek között.

Az MLSZ Elnöksége elfogadta a társasági adó támogatási rendszerhez kapcsolódó, kiemelt sportegyesületek programjaiban a személyi jellegű ráfordítások és az utánpótlás-nevelés jogcímen benyújtott igények elbírálására vonatkozó javaslatot az előterjesztésben elfogadott tartalommal. A képzési jogcímen benyújtott támogatási kérelmek jogszabály szerint elszámolható költségeit az elnökség a kérelemmel azonos mértékben támogatta. A támogatásban részesített 18 egyesület a támogatás nagyságrendjét figyelembe véve a következő: 1. MTK Budapest 183.530.669 forint 2. Videoton FC 176.316.352, 3. Kaposvári Rákóczi 173.863.663, 4. Szombathelyi Haladás 172.216.426, 5. Felcsút Puskás FC 171.425.319, 6. Bp. Honvéd 166.012.470, 7. Diósgyőri VTK 161.114.566, 8. Lombard-Pápa TFC 156.639.258, 9. Debreceni VSC 154.067.469, 10. Újpest FC 156.272.220, 11. Vasas FC 151.085.715, 12. Győri ETO FC 142.767.293, 13. Pécsi MSC 140.600.055, 14. Kecskeméti TE 130.930.020, 15. Mezőkövesd-Zsóri FC 122.561.475, 16. MVM Paks 117.292.517, 17. FTC 112.180.125, 18. BFC Siófok 105.400.941 forint. A felsorolásból is jól látszik, hogy a támogatás döntő szempontja a felnőttcsapat minősítése volt. A most zárult idényben az NB I-ben szerepelt 16 csapat közül mindössze - a hírek szerint az éves mérlegét le nem adott - Eger nem részesült támogatásban, viszont a két feljutó, a Felcsút és a Mezőkövesd azonnal bekerült a kiemeltek közé, ahol az egyedüli "kakukkfióka" a Kubala Akadémiát működtető Vasas FC. Érdekesség, hogy a 18-ak közül kilenc Nyugat-Magyarországról, míg öt Budapestről került ki, Kelet-Magyarországot mindössze a Debrecen, a Diósgyőr, a Kecskemét és az újonc Mezőkövesd képviseli. A kiemeltek döntő többsége kétségtelenül meghatározó szerepet tölt be a magyar labdarúgó utánpótlás-nevelésben, hiszen csapataik minden szinten ott vannak a legmagasabb szintű bajnokságokban. Az azonban nehezen elfogadható, hogy egy olyan NB I-es klub, amelynek második csapata simán kiesett az NB III-ból, az MLSZ által szervezett utánpótlás-bajnokságok közül a 19 és 17 éveseik csak a II. osztályban szerepeltek, és ott is mindössze a 13., illetve a 9. helyen végeztek, az NB I-es csapatok számára kötelezően indítandó I. osztályú U18-as és U16-os bajnokságban 14.-ek, illetve 15.-ek lettek, és az I. osztályú U15-ös és U13-as bajnokságok mindkét korosztályában utolsó helyen végezve kiestek, hogyan kaphatnak kiemelt utánpótlás-támogatásként több, mint 150 millió forintot. Ezekkel a klubokkal kellene felvenni utánpótlás terén a versenyt régiónk csapatainak (Szeged, Vásárhely, Makó, Békéscsaba, Orosháza, Gyula), ami egyre reménytelenebbnek tűnik. Mindezek tetejébe napjainkban zajlik az átigazolási időszak. Ezek a kiemelt klubok bizony gátlástalanul édesgetik magukhoz az enyhén szólva is szerényebb lehetőségek között dolgozó vidéki klubok legjobb korosztályos játékosait. Teszik ezt minden ellenszolgáltatás nélkül, hiszen amatőr szerződést csak egy évre köthetnek a csapatok a játékossal, így a szerződések minden bajnoki év végén lejárnak, tehát a játékos szabadon igazolhatóvá válik. Nem a tehetségesek felfelé áramlásának meggátolása lenne a célja a kis csapatoknak, de azt jogosan elvárhatnák, hogy igenis térüljenek meg azok a költségeik, amelyeket addig az adott tehetségesnek mondott játékos képzésére fordítottak. Jelenleg a "nagyok" még egy lyukas labdát sem kötelesek adni nevelési költségtérítés címén, hiszen az érvényben lévő szabályozás szerint fizetnie csak annak a klubnak kell, amelyik a fiatal játékosnak 23 éves kora előtt profi szerződést ad. Sajnálatos, hogy ezt a problémát az illetékesek nem kezelik, így félő, hogy egyre több kis egyesület jön rá arra, nem érdemes nevelni, hiszen a legjobbjait úgyis elviszik ingyen. Egyre nő azon klubok száma, akik felnőtt csapatukba az adott szinten még elfogadható játékra képes kész játékosokat próbálnak igazolni, a kötelező utánpótlásnál pedig csak arra törekszenek, hogy a pontlevonás elkerülése érdekében ki tudjanak állni, az eredmény pedig sokadrangú. Amennyiben ez a tendencia így folytatódik, lassan nem lesz olyan aki nevel játékosokat, és akkor majd a ma még csak saját érdekeiket néző "kiemeltek"-nek nem lesz honnan és kit elcsábítani. Mindezek nem a magyar labdarúgás olyannyira várt felemelkedését szolgálják.

Borsándi István