A másik reménységévé válni – szentmise a XVII. ÁGOTA-táborban + FOTÓK, HANG

Magunkat olykor kevésnek érezhetjük, de Krisztus által többé, és mások számára áldássá lehetünk – hangzott el szombaton az ÁGOTA-tábor hagyományos szentmiséjén a József Attila Általános Iskolában.

Életünk az utánfutó, hitünk az autó – mindig előbbre jár, amit hiszünk, mint ami éppen megvalósul – vezette fel a prédikációt

Podmaniczki Imre

atya, az Izsáki Egyházközség plébánosa, az ÁGOTA-alapítvány (Állami Gondoskodásban Élő és Veszélyeztetett Fiatalok Támogatásáért Alapítvány) egyik lelkipásztora, aki már 17 éve szolgál a gyerekek között. Az atya utalt az éppen Rio de Janeiróban zajló katolikus Ifjúsági Világtalálkozóra, mely a hitet állítja középpontba. Hangsúlyozta: a hit nem buta emberek hiszékenységét jelenti. A hívő ember olyan, mint a rosta, csak az igazi értékeket engedi magába.

Krisztussal nem vagy kevés

A szentmise evangéliuma az ötezer ember megvendégeléséről szólt (Jn 6,1-15): Jézus a hallgatására összegyűlt sokaságot öt árpakenyérből és két halból csodálatos ételszaporítással lakatta jól. „Amikor az Úristen belénk álmodta az öt cipót és két halat, már akkor tudta: nem vagy kevés és nem vagy hiábavaló. Ez a hit: elhiszem, hogy Isten nem hiába teremtett, hanem mások számára ajándéknak, áldásnak” – fogalmazott Podmaniczki atya. Hozzátette: a csodához azonban kell Krisztus is, abban kell hinnünk tehát, hogy ha magunk kevesek is vagyunk, Isten sokat tud belőlünk kihozni.

Csoda kezdete és mindenki reménysége

Az atya arról is beszélt, a hívő ifjúság a jövő reménysége. Ma sokat hallunk a válságról, amely azok szellemiségéből fakad, akik maguk vennék ki az cipókat a kosárból, és nem veszik észre, hogy másoknak sokat adhatnának. Azért van válság, mert mindenki kapni akar, és nem azt nézi, miként lehet áldás, megszegett kenyér – másoknak. Hívő ember mellett nem kell félned az éhenhalástól, tudhatod, meglesz minden, ami szükséges, és ez arra sarkall, hogy te is jót tegyél másokkal. Ha Krisztussal vagy, te leszel a biztonság, az öröm és az áldás – összegzett a plébános. „Isten nekem jóbarátom, támaszom és biztonságom, mint a kőfal és az oszlop. Isten olyan nekem, mint a jó pásztor a nyájnak, védi, óvja, legelteti, bekötözi a sebesültet, pásztorbotja is a nyájáért van” – vallja az atya. „El ne felejtsd: te a magad öt kis kenyerével és két halával, az életeddel csoda kezdete vagy, és mindenkinek reménysége lehetsz!” – emelte ki Podmaniczki Imre. Hozzáfűzte: nem mindenkinek adatott meg, hogy keresztény családban, imádságos környezetben kapja meg a hit biztonságát, de ők is részesülhetnek benne azok által, akik már megtapasztalták: „az Isten jó és szeret téged”. A hit „használati utasításában” ugyanis mindig ott szerepel: add tovább! „Ti ezt nem hittankönyvből tanultátok meg, hanem szerető emberek jóságán keresztül” – összegzett az atya. A plébános a szentmise végén az evangéliumot az ÁGOTA-táborra vonatkoztatva arra is utalt, ki gondolta volna, hogy 17 évvel ezelőtt a tábor induló „öt kenyeréből és két halából”, azaz a szeretetből sok ezer fiatal „jóllakik” majd…

Hazaérkezni a társadalomba

Kothencz János táborvezető, az ÁGOTA-alapítvány létrehozója portálunknak elmondta, a tíznapos táborok nagyon fontos része mindig a szentmise, melyen a gyerekek életét aktuálisan érintő téma mentén beszél az atya az evangélium tanításáról. „A csodálatos kenyérszaporítás története arra is rámutat: érdemes hinni önmagunk elfogadhatóságában és szeretetre méltóságában, ez egyben záloga is lehet annak a jövőnek, amitől olykor a családból kiemelt csemetéink félnek, szoronganak. A jövőt várakozással is meg lehet élni, kellő bátorsággal, elszántsággal haza is lehet érkezni ebbe a társadalomba, nem csak a perifériáján kallódni” – fogalmazott Kothencz János. Hallgassa meg a szentmiséből vett részletet!Hallgassa meg Podmaniczki Imre atyával készített hanganyagunkat!