Közélet

Olvadó flaszter, avagy mitől izzad a szegedi utas?

Olvadó flaszter, avagy mitől izzad a szegedi utas?

2013. június 22., szombat
Olvadó flaszter, avagy mitől izzad a szegedi utas?
SZS20130619_belvarosi_buszok_klimaja_001

A nyári kánikula az élet számtalan területén nehézségeket okoz, de különösen elviselhetetlenné teszi az egyébként sem feltétlenül kellemes tömegközlekedést. Az utasok mind másképpen kezelik a járatokon tapasztalható „pokoli” állapotokat, és a gyanakvóknak hála több urbánus legenda is kering a köztudatban. Szerkesztőségünk utánajárt, pontosan mi is a helyzet a belvárosi buszok klimatizálásának terén.

Az általános vélekedést reprezentálandó összegyűjtöttünk néhány véleményt Szeged belvárosának járókelőitől. Elsősorban arra voltunk kíváncsiak, mióta veszik igénybe a tömegközlekedési szolgáltatásokat, miként vélekednek a járatokon tapasztalható klímaviszonyokról és a buszok milyen arányát gondolják léghűtő berendezéssel felszereltnek.

Irénnel

a Dugonics téren találkoztunk, ő már 43 éve utazik a szegedi tömegközlekedésben. Véleménye szerint változó a buszok hőmérsékleti állapota, amelyiken hűtenek, az kellemes, a többi nehezen viselhető. Úgy látja, nem minden sofőr kapcsolja be a klímát, van olyan is, akit ha megkérdeznek, azt mondja, nem működik a berendezése, de a miértre nem tud választ adni. Irén tippje a klímás buszok arányára 50 százalék, de hozzáteszi, ténylegesen legfeljebb a járatok 10 százalékán megy a légkondicionálás.

Vivient

szintén a Dugonics téren kérdeztük. A maga 5 évével tapasztalt tömegközlekedőnek vallhatja magát. Klímával legtöbbször a 2-es vonal új villamosain találkozik, de elmondása alapján itt sem megy mindig a légkondicionálás. Buszokon ritkábban utazik, ugyanakkor örülne, ha ezeken is élvezhetné az utastér hűtött levegőjét. Vivien tippje a belvárosban közlekedő klímás autóbuszok arányára vonatkozóan 10 százalék vagy kevesebb.

Dóra

és

Gergő

a Centrum Áruháznál ücsörögtek egy napsütötte padon. Harmadik éve közlekednek a belvárosi járatokon, a nyári hőmérsékleti viszonyokat pedig elviselhetetlennek tartják ezeken. Úgy tapasztalták, a nyitott ablakokon beáramló levegő sem nyújt elegendő enyhülést. Klímás buszon eddig egy alkalommal ültek, az azon működő légkondicionálást viszont túlzottnak találták. Mindenképpen úgy gondolják, az utastér hűtésében is meg kellene találni az ideális mértéket. A klímás buszok arányát 5 és 10 százalék közé saccolják. A valóság pontos ábrázolásának érdekében felkerestük

Molnár Józsefet

, a buszközlekedést működtető Tisza Volán Zrt. műszaki fejlesztési és jármű-gazdálkodási igazgatóját. Kérdésünkre válaszolva elmondta, jelenleg 110 autóbuszt működtet a cég a városi forgalomban, ezek közül pedig mindössze 5 olyan akad, amelyeken utastéri klímaberendezés működik és 42 olyan, amelyeken a buszvezető fülkéjének hűtésére van lehetőség. Ugyanakkor árnyalja a képet az a további adat, hogy a vállalat távolsági és helyközi járműveinek több mint fele légkondicionált utastérrel közlekedik. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy miért ilyen nagy a kontraszt a két színtér között. A válasz összetett. Elsősorban az a tényező okozza az anomáliát, hogy a helyi közlekedéssel ellentétben a helyközi utaztatás terén a Tisza Volán Zrt. folyamatos versenyhelyzetben áll a többi szolgáltatóval, így a piaci körülmények megkövetelik tőle a magasabb szintű utaskényelmi intézkedéseket. Ezzel szemben a városi tömegközlekedésben a szegedi városvezetés határozza meg a feladatot ellátó szolgáltatóval szembeni elvárásokat. A legutóbbi, 2006-os tender kiírásakor ezek között olyan pontok szerepeltek, mint megfelelő számú alacsonypadlós járat közlekedtetése, hangos- és digitális utastájékoztatási rendszer működtetése – nincs azonban a felsorolásban autóbuszok klimatizálására vonatkozó előírás. Ez ugyanis többletköltséggel járna, hiszen a klímaberendezést járató közlekedési eszközök több üzemanyagot fogyasztanak, arról nem is beszélve, hogy érzékeny műszerekről lévén szó, gyakoriak a meghibásodások, amelyek javítása szintén nem olcsó feladat. Az ezekhez szükséges anyagi forrásokra tehát a várostól a szolgáltatásért kapott díjnak kellene fedezetet nyújtania (jelenleg ez nincs így), vagy a közlekedési társaságnak kellene kigazdálkodnia. Kérdéses, hogy előbbire milyen lehetőségek akadnak a jelenlegi gazdasági viszonyok között. Utóbbira vonatkozóan ugyanis Molnár József elmondta, az elmúlt évtizedben minimális volt a Tisza Volán Zrt. bevételekhez viszonyított nyeresége, következésképpen a gépjárműpark fejlesztésére sem jutott és jut túl nagy összeg. Ugyanakkor a helyzetet a cégnél is látják, és lehetőségeikhez mérten igyekeznek is tenni az ügyben. „Az elmúlt évek időjárása megfontolandónak jelzi felénk, hogy a már hosszú évek óta kialakított stratégiánkat felülvizsgáljuk, hiszen a városi autóbuszokba eddig alapfelszereltségként nem rendeltünk és rendelünk klímát” – fogalmazott a műszaki igazgató. Ennek szellemében a társaság pályázati úton próbál jövő nyárig tíz új autóbuszt vásárolni, melyek egyrészről alkalmasak elővárosi és városi közlekedésre, másrészről klímával rendelkeznek. A meglévő légkondicionált utasterű járatok a nyári időszakban folyamatosan futnak az utakon, az ezeken működő hűtőrendszer üzemeltetését belső szabályzat írja elő a sofőröknek. Összességében elmondható, a probléma nem ismeretlen a tömegközlekedésben résztvevő felek számára, a megoldás mikéntje és hogyanja viszont annál ködösebb és távolibbnak tűnő. Egyelőre nincs más lehetőség, mint bízni a meteorológusok pozitív jóslataiban – egyszer talán a kánikula is elmúlik.

Szuda Sándor

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.