Sport

Németh Miklós: Ha eltűnnek a mesterek, az a sportág végét jelenti

Németh Miklós: Ha eltűnnek a mesterek, az a sportág végét jelenti

2013. március 17., vasárnap
Németh Miklós: Ha eltűnnek a mesterek, az a sportág végét jelenti

Egy olimpiai bajnok épített Szegeden műfüves pályát. A gerelyhajítás ikonja, Németh Miklós dobott először 90 méter fölé Magyarországon. Hamarosan a SZVSE-stadionban áll legújabb alkotása.

A SZVSE-stadion hamarosan

új műfüves pályával lesz gazdagabb

, és a mellett, hogy milyen jó hír ez a szegedi sportszeretőknek, még egy külön kuriózuma is van a történetnek: a pályát egy olimpiai bajnok gerelyhajító építette.

Németh Miklós

az ezredfordulón alapította cégét, a Németh és Társa Kft.-t, melynek fő profilja a szintetikus sportpályák építése.

NÉVJEGY

Németh Miklós 1962-től a Budapesti Vasas, 1965-től a Testnevelési Főiskola SE, majd 1970-től 1984-ig ismét a Vasas atlétája volt. 1965-től 1983-ig szerepelt a magyar atlétikai válogatottban. Négyszer javította meg a gerelyhajítás országos csúcsát, ő volt az első magyar atléta, aki gerelyhajításban túldobta a 90 métert. Az 1968. évi mexikóvárosi olimpiától kezdve négy egymást követő olimpián vett részt. Az 1976. évi montreali olimpián – világcsúccsal, 94,58 méterrel – olimpiai bajnoki címet szerzett. 1976-ban az év sportolójává választották. 1975-ben, 1976-ban és 1977-ben ő kapta az év atlétája címet. Az aktív sportolást 1984-ben fejezte be.

- A magyar sport egyre több ágazatában hallani problémákról, apadó források, kevés igazolt sportoló, az ön idejében nem volt ilyen drámai a helyzet.

- Az 1990-es évektől egyszerűen elveszett a gazdája a sportnak. Megszűnt a sportirányítási, sporttámogatási rendszer, ami fenntartotta ezt a területet, és nem lépett a helyébe semmi. Ezt főleg olyan egyéni sikersportágak érezték meg, mint az atlétika, ökölvívás, súlyemelés, birkózás, cselgáncs stb. A tradicionális egyesületek mögül kiestek azok a vállalatok, melyek addig finanszírozták a különbözős sportágat, az egymást követő kormányok pedig nem kezelték prioritásként a sport problémáját. Mindig mostohagyerek szerepet kapott. Pedig az élsportot nemcsak azért kell támogatni, mert a magyar identitást, küzdőszellemet ápolja, hanem ezzel támogatjuk azokat a fiatalokat is, akik szeretnének sportolni, ösztönzi őket, mintaképet ad. Persze ehhez a világ összes pénze sem lenne elég, de el kell egyszer kezdeni. Lehet, hogy épp azon a módon, ahogy a mostani kormány teszi, de lehet, hogy egy másik úton.

- Mégis hogyan lehet, hogy a sport mostoha helyzete ellenére ilyen sikeresek voltunk a legutóbbi olimpián?

- Többek között, mert van a kajak-kenuban egy kiváló női szakág. Ha ez így marad, akkor még sok világversenyen örvendeztetnek meg bennünket a kajakos lányok, de milyen garancia van arra, hogy azokat az edzőket, akiknek a tudás a birtokukban van, nem csábítják el, és nem kezdenek el dolgozni Ausztráliában, vagy Új-Zélandon?

- De ez igaz lehet minden sportágra.

- Így van, ha nem lesznek meg az edzőink, szakvezetők, akik a lelkét adják az adott sportágaknak, akkor az ellenfelek könnyedén túllépnek rajtunk. Ez a folyamat sajnos az atlétikában már lezajlott. Gyakorlatilag az öböl menti országokban dolgozik a magyar szakvezetés java, akik tisztességes pénzért tanítják meg az araboknak, hogy mi az az atlétika.

- De nemcsak a kajakosaink voltak sikeresek...

- A tradíciók miatt műhelyek maradtak meg - amely önmagában egy csoda - és ezek képesek még kinevelni egy-két bajnokot. Ilyen kardvívásban a Honvéd és a Vasas. Atlétikában ez már nincsen meg, gyakorlatilag felszámolódtak a klubok. Az egykori százezres igazolt atlétatömeg mára tízezresre apadt. A mai bajnokságokban gerelyhajításban 50-60 méterrel be lehet kerülni az első nyolcba, a mi időnkben a selejtezőkbe sem lehetett ezzel az eredménnyel kvalifikálni. Ha valaki nem dobta meg pályafutása során a 72 métert, akkor nem indulhatott felnőtt bajnokságban. A tizenkettes döntőbe 75 méter alatt nem lehetett bekerülni. Ez a drámai visszaesés pedig abból indult, hogy az edzők elmentek vagy abbahagyták, mert tizenöt-, húszezer forintból nem lehet az összes szabadidőt feláldozni. A sport is hasonló terület, mint a kultúra: ha pénzt áldoznak az ápolására, a színművészetre, a képzőművészetre akkor a művészek kapnak egy minőségi képzést, ideát, mestereket maguk mögé. Ha a sportágak mögül a mesterek eltűnnek, elmennek, akkor az egyenlő a kipusztulással.

- Az atlétikára olykor ráadásul még a dopping árnyéka is rávetül.

- A mi időnkben nem mondom, hogy nem volt, de elhanyagolható szinten. Most viszont a teljesítményorientált, a szenzációhajhász világunkban sokkal kiélezettebb a helyzet, és a dinamikusan fejlődő orvostudomány segítségével, amit meg lehet tenni a produktum előállításához, azt meg is teszi a sportoló. Folyamatos versenyfutás megy ezen a területen is.

- A gerelyhajítás után műfűépítés, az országban az első ilyen pályát az ön cége készítette a Fradinak.

- A labdarúgást a legutóbbi időkig úgy aposztrofálták, hogy ezt a játékot lehet minden olyan pályán játszani, ahol gurul a labda, és azt a két kapuba el lehet juttatni. Legyen az fű, aszfalt, salak, homok sőt Finnországban még zúzott kövön is játszottak. Az első műfüves pályát 1975-ben építették Berlinben. A technológiai fejlesztések a nemzetközi szövetség hatására a kétezres évektől gyorsultak fel igazán. A pályákra ma már lehet kérni UEFA-minősítést is, itt egy- és kétcsillagos szintet különböztetünk meg. Vizsgálják a szálerősséget, a labda gurulását, a pattanását, de azt is, hogy esős időben mennyire csúszik, hogyan viselkedik fagyban. Ha egy klub szeretne áldozni a pályájára, akkor némi pénzért kérhet minősítést és BL-meccsen, és felnőtt Európa- és világversenyeken kívül bármit rendezhet rajta. Az eltűnő grundok között, a régi aszfaltos, salakos pályák felújításával egyre több fiatalt lehet kicsalni focizni. Ha tisztességesen karban tartják ezeket a pályákat, akkor 10-12 évig tökéletesen szolgálja a használóit, persze folyamatos karbantartás mellett. Ezután újra kell fektetni a füvet.

- Azt mondják egyesek, hogy nem tesz jót az ízületeknek.

- Ez nem igaz. Aki ezt mondja, az nem focizott rendszeresen fekete salakon, vagy betonkemény pályákon...

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.