Mécsesek a temetőkben – befelé fordító fény + FOTÓK

November első két napja a megemlékezés időszaka hagyományaink között. Elsején Mindenszenteket, másodikán a halottak napját ünnepeljük, gyertyafény és virágszirom díszíti a sírokat. Képriportunkban mi is lerójuk tiszteletünket az elhunytak felé.

A temetőkben ilyenkor a csend csendül. Nem szimfónia ez, nem is koncert, egy lágy dallam, ami valahol mindannyiunkban ring, s visszhangzik egy kicsit, ha máskor nem, novembere első két napján mindig.

Bármilyen távol is kerülünk a haláltól, e két napon bizony mindenki szembenéz vele. Elvesztett szerettei tükrében. Holtjainkra emlékezve az egyik legszebb megvilágítása a november estéknek a mécsesek, gyertyák táncoló fénye, mely úgy festi meg a temetőt, hogy még a nem hívők is megállnak egy lélegzetre („lélekzetre”). A régi időkben természetes volt, hogy a születéssel az elmúlás is megérkezik. Idegen, kellemtelen mindez a transzcendens világot bolygató érzés manapság, sajnos a piacorientált világunkban nem kifizetődő tudatosítanunk: létünkkel együtt jár a mulandóság. A születésünkhöz semmi más biztos élettörténést nem tudunk párosítani, mint a halált. És ha tetszik, ha nem, ezzel szembe kell nézni, el kell fogadni, fel kell dolgozni, ezzel a tudattal kell együtt élnünk. A szembenézés pedig egyenlő az emlékezéssel. Amíg emlékezünk azokra, akik nyomot hagytak, köztünk voltak, szerettek és szerettük őket, addig élők maradnak. Emlékezzünk, mert ránk is emlékeznek majd! Fotós kollégánk, Gémes Sándor képeiből szabadtéri kiállítás is megtekinthető a belvárosi temetőben. Íme néhány a 30 meghitt alkotás közül!