Kezedben a sorsod, változtass ma életmódot!

Sok évtizeden keresztül lehet ülő életmód és menedzser életvitel mellett pacalt tömni magunkba az érezhető büntetés legkisebb előjele nélkül. Az apró figyelmeztetések könnyedén lesöpörhetők az asztalról. Egy kis kósza szédülés? Egy fuvallatnyi gyomorbaj? Egy gyorsan múló mellkasi szorítás? Ritkán van olyan átütő ereje az apró - ám rendre szaporodó - figyelmeztetéseknek, hogy az önpusztító életmód gyökeres reformjára késztessenek.

Testünk figyelemreméltó tartalékokkal rendelkezik, és évtizedeken keresztül próbálja kompenzálni a naponta százszor felturbózott stressz-reakció hormonális-idegi vitustáncát. A módszeres önsorsrontás azonban lassan visszafordíthatatlan torzulásokat okoz: az emelkedett vérnyomás rögzül, a erőlködő szívizom túlteng, az anyagcsere-utak átrendeződnek, a hasi zsírpárnák felszaporodnak, metabolikus szindróma után előáll a diabetes és az immunrendszer lepusztulása idővel valahol utat enged a ráknak. A stresszt kísérő feszültség, szorongás és depresszió kompenzálására tett reménytelen próbálkozásunkat jelzi a világviszonylatban is kiemelkedő alkoholfogyasztás, dohányzás, drog és gyógyszerfüggőség. Életünk első felét egzisztenciális alapozás és kenyérharc teszi ki, majd második felében a felőrölt egészségünkre költjük a kenyérpénzt.

Hol hibázunk?

A világot járó 90 éves, fürgén szaladó japán túrista vélhetően minden reggelét zöld teával kezdte, minden délben cégének menedzsmentjével közösen végezte a szokásos zen-meditációt és minden vacsoráját csendes családi körben, megfontolt szertartásos keretek között fogyasztotta el. Lehet, hogy aikido-t gyakorol és mindennap kocog egy kicsit. Lehet, hogy cégéhez lojális, naponta 12 órát dolgozik, de soha nem siet. Mi azonban nem vesszük tudomásul az intő jeleket. A magyar virtus még nem ment ki a divatból. Étrendünk multinacionális konzum-szemét, a 12 órás munkanapot három másodállás és néhány fusi között cikázva sprinteljük végig, a hosszú távon veszedelmes hasi elhízást pedig "tekintélyt parancsoló pocaknak" nevezzük. A körmös pacal mellé szedünk egy kis kovászos ubit, ezzel letudjuk zöldséget az egészség oltárán, testmozgásnak pedig a szombat esti sörmeccset nevezzük. Büntetésünk nem maradhat el, és nem lesz orvos, aki néhány fehér tablettával tudná kompenzálni évtizedek rombolását. Az egészségipar útvesztőiben gyógyulás reménye nélkül tévelygő krónikus betegek milliói évtizedek során önmaguk rakják le sorsuk macskaköveit. Kontrasztként állíthatjuk idős székely földmíves ismerősünket, kinek vérkoleszterinjét nem a szalonna mellé fogyasztott hagyma tartja normális szinten. Még csak nem is mangalica szalonnát fogyaszt. Azonban pontosan annyi stresszt vesz magára, amennyit reggeltől napestig a kapa nyelén vissza tud vezetni a földbe. Képes egyensúlyt tartani a reá mért napi feszültség és annak elvezető csatornái között. A felnőtt és időskori sanyarúság megelőző lépéseit gyermek és fiatalkortól kell gyakorolnod. Tested intő jelei gyomorfájástól migrénig arra intenek: valamit rosszul csinálsz. Egyensúlyba kell hoznod terheidet a teherbírásoddal. A stressz-források zöme elkerülhetetlen, hiszen élethelyzeted hozza magával. A napi kihívásokra adott felesleges és káros vészreakcióid tudatossá formálhatók, és kordában tarthatók.

Kezedben a sorsod, változtass ma életmódot!

Jelen cikk a Szegedi Ifjúsági Ház Kulturális, Fejlesztő és Médiaközpont Nonprofit Kft. TÁMOP -6.1.2-11/1-2012-0453 pályázat keretében oktató jelleggel készült

(X)