Szarka-musical a Dóm téren - Máriára várva + FOTÓK

Szarka Tamás musicaljével, a tavaly decemberben Debrecenben debütált Máriával folytatódott augusztus 3-4-én a Szegedi Szabadtéri Játékok. A cím, a témaválasztás emelkedett előadást ígért, úgy tűnik azonban, túl magasnak bizonyult a labda…

A tavalyi Az ember tragédiája után ismét

Vidnyánszky Attila

ült a rendezői székbe. Ahogy a közönségtalálkozón elhangzott, nem is annyira musical a musical, átmenet, határműfaj, operának készült, aztán „nemangolszász” musical lett belőle. Hallottuk, a heródesi világ borzalmai is a szemünk elé tárulnak, az iszonyathoz iszonyatosan nehéz lehetett zenét szerezni. Azért vannak, akiknek sikerül.

Káoszban

A Heródes-szcénák (Heródes: Olt Tamás) nagyon meghatározzák az előadás hangulatát és talán a néző attitűdjét is: leginkább kaotikus hatást keltenek. Csúszások-mászások, rohangálások a színpadon, nem túl változatos, ellenszenves, helyenként disszonáns hangzás. Ördögi világ ez itt, rendben, és ha az ördögi eredetét keressük, az valóban a Diabolos, azaz rendetlenséget és káoszt okozó, mégsem meggyőző a végtelenül elnyújtott játék. A zene dallamért kiált, a sok effekt – a világ vezető politikusait mutató képernyőkkel díszített kisszínpadszerűség úszik be, tűz, durranás, kardvívás stb. – között elvész a lényeg. Nehezen találja kimért helyét a haláltáncot idéző és egyébként látványos, ötletes csontváztáncoltatás és óriási halálfej is – ahogy mondani szokás, a kevesebb több lett volna. A luciferi Ego (Mészáros Tibor) szerepe is kiegyensúlyozatlan, helyenként túljátszott, krákog vagy fuldoklik, a prózában a hangmagasság változtatása is kezdetben jó ötlet, majd erőltetetté válik. Pár jelenetnél érzékelhetően erősebb a szöveg, mint a zene.

Távol a témától