Kultúra

Kétnyelvű feliratok Dél-Szlovákiából a Dugonics téren + FOTÓK

Kétnyelvű feliratok Dél-Szlovákiából a Dugonics téren + FOTÓK

2012. augusztus 31., péntek
Kétnyelvű feliratok Dél-Szlovákiából a Dugonics téren + FOTÓK

Szegedre érkezett egy szlovákiai kisebbségi nyelvhasználatot történeti szempontból bemutató vándorkiállítás, melynek első magyarországi helyszíne a Tisza-parti város. A 17. Élőnyelvi Konferenciához kapcsolódó A vizuális kisebbségi nyelvhasználat története Dél-Szlovákiában (1918–2011) címmel megnyílt tárlat egy hétig látható az SZTE Rektori Hivatal átriumában.

A kiállítást megnyitó

Sajti Enikő

történész, egyetemi tanár elmondta, Szlovákiában és Csehországban már több helyen megtekinthették az érdeklődők a 17 szöveges panelből és mintegy 30 tárgyi emlékből álló összeállítást. A tárlat alapja, hogy a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet felvállalta, hogy felméri a kétnyelvű feliratok állapotát, ebben a Diákhálózat munkája volt segítségére. A köztéri táblák, feliratok, helységnévtáblák, törvények a nyilvános nyelvhasználat sajátos formái. A kiállításon olyan tárgyak kaptak helyet, amelyek a legtöbbet mondanak a hétköznapi embernek a kétnyelvűségről.

A kétnyelvűség története

A Fórum Kisebbségkutató Intézet és a prágai Károly Egyetem közös tárlata 1918-tól napjainkig mutatja be a dél-szlovákiai nyelvhasználat, illetve vizuális kétnyelvűség történetét. A kiállítás első paneljein egy rövid kitekintést láthatunk az Osztrák-Magyar Monarchia kétnyelvűségére vonatkozóan, tehát szlovák nyelvterületen magyar-szlovák viszonylatban megvalósuló kétnyelvűségről fotókat és a korabeli törvények szövegét – magyarázta Orosz Örs, az intézet munkatársa, a prágai Károly Egyetem doktorandusza, a kiállítás kurátora. A tárlat érdekessége, hogy történészek mellett jogászok is segítettek az összeállításában, így az egyes korszakokat elsősorban jogi szempontok szerint választották szét. Az első nagy időszak az 1918-tól 1938-ig tartó Csehszlovák Köztársaság, melynek jellegzetességeit, nyelvrendeleteit hét panelen keresztül mutatják be. Ezután a Tiso-féle fasiszta szlovák állam következik, melyben ugyan csak harminckét településen volt adott a kisebbségi nyelvhasználat lehetősége, de a Szlovákiában rekedt 68 ezer magyar kultúrtörténete számára ez is egy fontos időszak. Ezt követik a hontalanság évei, majd a ’48-tól ’89-ig tartó szocializmus. Az utolsó korszak pedig a rendszerváltás óta eltelt időszak – sorolta Orosz Örs.

Minden nap harcolni érte

Mint a kurátor elmondta, az egyes korszakokat nem lehet egyszerűen összehasonlítani. Az 1920-as években jóval engedékenyebb törvényeket az is indokolta, hogy Dél-Szlovákiában százezrével éltek olyan polgárok, akik az új állam hivatalos nyelvét nem beszélték. „Ennek ellenére 1918-tól napjainkig egy jóformán lineáris, illetve hullámzó visszafejlődés tapasztalható. Szeretnénk felhívni a figyelmet, és kiemelni azokat a pontokat, amik még a Tiso-féle fasiszta szlovák államban sem jelentettek problémát nyelvhasználati vonatkozásban, ma pedig gyakorlatilag nap mint nap harcolnunk kell érte” – így Orosz Örs. Ilyen például az útjelző táblák esete. A tárlaton láthatunk például egy, a ’20-as évekből származó irányjelző táblát, mely azt mutatta, hogy az egyes irányokban hány kilométerre milyen települések találhatók. A városok nevét természetesen két, de voltak olyan régiók, ahol három nyelven tüntették fel, ha az etnikai viszonyoknak megfelelően. Ezzel szemben nyolcvan évvel később, 2011-ben amikor a Kétnyelvű Dél-Szlovákia Mozgalom felállította a modern kori Szlovákia első kétnyelvű útjelző tábláját, a hatóságok 36 órával azután eltávolították, mondván, hogy törvényellenes. „Ezekre a furcsaságokra mindenképpen szeretnénk a kiállításban rámutatni” – összegzett a tárlat rendezője.

540 település feliratai

„A kiállítás mögött egy 2009-es átfogó nyelvhasználati felmérés áll, melynek során mintegy harminc egyetemista aktivistával, az úgynevezett Diákhálózattal (Szlovákiában és Csehországban tanuló szlovákiai magyar egyetemistákból álló szervezet) 23500 kilométert megtéve jártuk be Dél-Szlovákia magyarok lakta településeit, 540 falut és várost, ekkor sikerült amellett, hogy a jelenkori feliratokat (mitegy 16 ezret) dokumentáltunk, ráakadtunk néhány történelmi feliratra, táblára is, amik adott esetben máig az eredeti helyükön megtalálhatók” – mesélte tovább Orosz Örs. Ezeket a kiállítás erejéig sikerült a községektől, múzeumoktól, egyházközségektől kölcsönkérniük, ezt kiegészíti a kurátor saját gyűjteménye, hiszen gyermekkora óta kutatja a vizuális nyelvhasználat emlékeit, illetve a Fórum is rendelkezik egy kisebb kollekcióval. Egy táblát pedig a Szlovák Nemzeti Múzeum magyar osztályáról kölcsönöztek. A tárlatot az augusztus 30-ától szeptember 1-jéig tartó 17. Élőnyelvi Konferencia keretén belül mutatták be. A szervezők (az SZTE Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelvészeti Tanszéke, illetve Angoltanár-képző és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszéke) a szociolingvisztikai kutatások nyelvszemléletét és módszertanát állítják a tanácskozás középpontjába, mert úgy érzik, szükség van a párbeszédre a szociolingvisztikai kutatások művelői között abban a kérdésben, hogy a mostanság alkalmazott kutatás-módszertani eljárások milyen szilárdságú nyelvelméleti alapokon állnak, milyen implikációk, előfeltevések, esetleg axiomatikus igazságok elfogadása esetén van joga a szakembernek ezekkel a metódusokkal élni.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.