Vélemény: A politikusok is isznak

Cikkünk frissítése óta eltelt 8 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

A brazil fővárosban megjelent állam- és kormányfők előtt mondott expozéjában a világszervezet elnöke bevallotta, hogy „túlságosan lelassult a haladás a fenntartható fejlődés terén, de most még van esélyünk! Hetvenkét óránk van, hogy eldöntsük a világ gyermekeinek jövőjét. Az óra ketyeg…”

Még mielőtt bárki is arra gondolna, amire ilyenkor általában gondolni szoktunk, szeretném eloszlatni a kételyeket: most kizárólag az emberi szervezet számára elengedhetetlenül szükséges folyadékra – a vízre – utaltam. (Bár megérne egy külön jegyzetet, amelyben az elmúlt időszak ivással kapcsolatos eseteit is számba lehetne venni, nevezetesen azokat, amelyek minisztereknek, országgyűlési képviselőknek a nyilvánosság előtt, illuminált állapotban való közszerepléséről szólnak…) Az életet jelentő vízről van szó mostanság, nemcsak az elmúlt időszak rekord meleget hozó napjai kapcsán, hanem a tőlünk ugyan távol eső, de bennünket ugyanúgy érintő Rio de Janeiró-i konferencián is. Itt gyülekeztek össze ugyanis a Föld országainak vezető politikusai, hogy a Rio+20 elnevezésű ENSZ-tanácskozáson tárgyaljanak bolygónk jövőjéről, egyelőre csöppet sem fényes kilátásairól.

Már maga a tény, hogy a „+20” benne foglaltatik a konferencia elnevezésében, bizonyos fokú aggodalomra ad okot. Tudniillik ez a szám azt jelzi, hogy két évtized múlott el az első ilyen összejövetel óta, amelyen az akkori képviselők, politikusok(közülük sokan ma is ott ülnek a tárgyaló teremben) elfogadták a Földön a legoptimálisabb fenntartható fejlődés irányait. Nos, ennek az előrehaladásnak vajmi kevés jelét vehettük észre az elmúlt időszakban, s erre maga Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár is rámutatott, amikor megnyitotta rangos összejövetelt. A brazil fővárosban megjelent állam- és kormányfők előtt mondott expozéjában a világszervezet elnöke bevallotta, hogy „túlságosan lelassult a haladás a fenntartható fejlődés terén, de most még van esélyünk! Hetvenkét óránk van, hogy eldöntsük a világ gyermekeinek jövőjét. Az óra ketyeg…” – hangsúlyozta a grémium első embere. Nála jóval élesebben szólt egy Brittany Trifold nevű 17 éves új-zélandi lány, aki a világ gyermekeit képviselte a konferencián: Zaklatott vagyok és mérges! Maguk azért vannak itt, hogy magukat mentsék vagy minket? – szólt a leányka a mintegy 3 milliárd éhező, szomjazó, alultáplált és ennek következményeképpen – beteg gyermek nevében.

A brazíliai összejövetelen egyébként e fenntartható fejlődés szlogenje alatt vitatták meg világ-élelmezési kérdéseket, az éghajlat változásával előállt összetett helyzetet, a környezetvédelem hatékonyabbá tételét és kiváltképpen a bolygó vízkészletének megőrzésére tett eddigi lépések – eredményesnek semmiképpen sem mondható – javítását. Ez utóbbi témával kapcsolatban hangzott el Áder János magyar államfő felszólalása is, ami mindenképpen figyelmet érdemel egy ilyen rangos összejövetelen. A megjelentek ugyanis nagy általánosságokban beszélnek a környezet megóvásának szükségességéről, de beszédükből hiányzik a megoldásra utaló javaslat, elképzelés. Áder figyelmeztetett, hogy az élet forrása a víz, mégsem foglalkozunk vele eleget és megfelelő szinten, pedig a „probléma nem a holnap ajtaján dörömböl, hanem már belépett az életünkbe”, mondotta a magyar államfő. Konkrét javaslattal is előállt: tartsanak a víz témájában 2013 őszén egy rangos ENSZ-konferenciát, amelynek Magyarország adna otthont. Hazánk hajlandó mindehhez nemcsak a szervezéssel kapcsolatos munkát hozzáadni, hanem szívesen megosztja a résztvevőkkel azt a fejlett vízgazdálkodási kultúrát is, amelyet az elmúlt időszakban az ország a gyakorlatban megszerzett és felhalmozott. Ez lenne egyben tevőleges hozzájárulásunk is annak a világméretű problémának a megoldásához, amelyet a fejlett társadalmak egyelőre nem kezelnek súlyának megfelelően.

Márpedig a víz és egyáltalán a környezet hatékonyabb védelme jóval nagyobb figyelmet érdemel. Ezt nemcsak a környezetvédők, hanem más civil szervezetek és a sajtó is egyre gyakrabban hangoztatja. Az egyik német napilapban például azt olvashatjuk, hogy „ 20 év alatt semmi sem történt az élőlények, a víz és a klímaváltozás területén. Nincsenek szabályok az óceánok, az erdők védelme érdekében. Az ipari nagyhatalmak úgy szennyezik a világ vizeit, erdőit, levegőjét, ahogyan éppen kedvük tartja”. Hogy ez sem véletlen azt talán mindennél jobban érzékelteti az a körülmény, hogy a 190 ország képviselője között 86 állam- és kormányfő van jelen. De hiányoznak azok, akik a konferenciának a súlyát, jelentőségét növelhetnék. Így a többi között nem tartotta érdemesnek a „fenntartható fejlődésről” való eszmecserét Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke, Vlagyimir Putyin, orosz elnök, Angela Merkel, német kancellár, David Cameron, brit miniszterelnök sem. Egyedül Francois Hollande, nemrégiben megválasztott francia köztársasági elnök utazott el Rio de Janeiróba. Úgy tűnik csak számára fontos, hogy milyen vizet iszik majd az elkövetkező esztendőkben. S nyílván arra is gondol, hogy gyermekeinek, unokáinak is szüksége lesz az élethez oly nélkülözhetetlen folyadékra.

A többiek is isznak. A kérdés csak az, hogy mit. Vagy nemes egyszerűséggel: bort isznak és vizet prédikálnak?

Előző sztori

Szakszemmel 15. nap: Németország – Görögország

Default thumbnail
Következő sztori

A Grönholm-módszerről a Telinen

Legutóbbi hasonló cikkek