Készült-e forgatókönyv a magyar miniszterelnök megbuktatására?

Cikkünk frissítése óta eltelt 10 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Hogy támadják Magyarországot, nem kétséges, sokkal inkább kérdés, kik és miért teszik ezt. Erre keresi a választ két politológus, Tóth Gy. László és Zárug Péter Farkas, valamint egy közgazdász, Lentner Csaba most megjelent könyvében. A szerzőkkel Juhász Zsolt beszélgetett a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában.

A könyv megírásának ötletét az adta, hogy túl sok az arra utaló ok-okozati összefüggés, hogy Magyarország és Orbán Viktor ellen különböző amerikai alapítványok puccsot készítenek elő Washingtonban, amelybe természetesen bevonták az Európai Unió megfelelő intézményeit is – magyarázta Tóth Gy. László. Ennek következtében 2011 decemberére, 2012 januárjára sikerült annyira rossz hírét kelteni az országnak és a miniszterelnököt lejáratni, amely után be lehetett volna vetni az olasz vagy a görög módszert, ahol demokratikus választás nélkül cserélték le a miniszterelnököt. Magyarországon azonban ehhez nem volt megfelelő erő, és Orbán Viktortól most már azért félnek, nehogy ragadós legyen a példa, és egyre több ország és kormány kezdjen a nemzeti érdekekeit védő politikába az unió egységesülési törekvéseivel szemben.

Hiperaktív kormány

Zárug Péter Farkas politológus szerint 2010-től a kétharmados többség nagyon erőteljes hiperaktivizmusra késztette a kormányzati cselekvést, amelyet az ellenzék diktatúraként értelmezett. Zárug Péter Farkas fő kérdése a kötetben, hogy vajon egy többségi modellre való átállás egyet jelent-e a diktatúra kiépülésével. Megvizsgálja azt az intézményrendszert, amelyet a Fidesz-KDNP birtokba vett, s azt állapítja meg, hogy szó sincs arról, hogy ezek ne demokratikusan működnének. Az Állami Számvevőszék jelentései szerinte például ugyanolyan komoly bírálatokat tartalmaznak a kormánnyal szemben.

Orbán sziklát dobott az állóvízbe

A másik terület a gazdasági hiperaktivizmus, amely zavart kelt a piacon, magyarázta a politológus. Orbán Viktor a bankadóval, a multiadóval, a telekomadóval, a nyugdíjkasszák államosításával, a biztosítási rendszerek megadóztatásával sziklát dobott az addig nagyon kényelmes és a piacoknak rendkívül kedvező állóvízbe, s ez első számú célponttá tette a miniszterelnököt.

Lentner Csaba nemcsak az elmúlt két évet vizsgálja a kötetben, hanem a hetvenes évekig tekint vissza, s ott találja meg a mai problémák előidézőjét. Véleménye szerint a hetvenes évektől, de legfőképpen a nyolcvanas évektől, a gazdasági rendszerváltozástól a tervgazdaság kötött elemeit egy, az ország gazdasági-társadalmi adottságaitól idegen neoliberális piacgazdasági és társadalmi modell váltja fel. Kivételként említi az első polgári kormány működését, amikor a szabadkereskedelmi rendszerrel kezdett a magyar gazdaság szembemenni, s a belső piacot fejlesztette.

Magyarország-EU: 1-0

A 2010-ben történt gazdaságpolitikai fordulat azonban ellentétes a nemzetközi nagytőke érdekeivel, mert nem tudják a nyereségüket a korábbi mértékben kivinni az országból, s ezért ellentámadásba lendültek, a kormányaikat ellenünk hangolták. Ez oda vezetett, hogy 2012 kora tavaszára a nemzetközi pénzpiacok beárazták a polgári kormány bukását. A békemenetek, a társadalom kiállása a kétharmados többség mellett azonban visszakozásra késztette a nemzetközi nagytőkét. „Ez egy szabadságharc, az első félidő megvolt, s Magyarország – Európai Unió 1-0”, fogalmazott Lentner Csaba.

A közgazdász úgy véli, az Európai Unió alkonyát éljük, a neoliberális piacgazdasági modell megbukott, Magyarország pedig időben akar leválni erről a haldokló gazdaság- és társadalompolitikai modellről. A baloldal ezt zavargásokkal, tüntetésekkel próbálja megakadályozni, azonban a társadalomnak be kell látnia, hogy az elmúlt két évben az ország nem ment csődbe, a gazdaság stabil, Magyarország nem jutott Spanyolország vagy Görögország sorsára.

Előző sztori

Szemtanút hallgat ki az ügyészség az arab sakkozó ügyében

Következő sztori

Keddtől vizet osztanak a nagyobb vasútállomásokon