Gazdaság

Bogár László: A pénzhatalmi rendszer markában

Bogár László: A pénzhatalmi rendszer markában

2012. május 20., vasárnap
Bogár László: A pénzhatalmi rendszer markában

Éveken át a kifosztó szivattyúkon keresztül vonták el erőforrásainkat, fosztották ki országunkat. Ha azt akarjuk, hogy ez a folyamat megszűnjön, illetve visszaforduljon, vissza kell szereznünk tudásunkat és bátorságunkat – vallja Bogár László neves közgazdász, akit szegedi „hivatásos vándorprédikátori” útja során volt alkalmunk faggatni.

– Az eurózóna mindig is kétsebességes volt. Léteztek, és most is vannak országok, amelyek gyorsabban fejlődnek – mint a németek –, és vannak a lassabb tempóban haladók. Magyarország, ezen belül is a dél-alföldi régió, nemhogy lassabban fejlődik, hanem inkább teljesen lemarad, leszakad a többiektől. Mi lehet ennek az oka?

– A dolgok története adja a kulcsot azok megértéséhez. Ha elmaradottá vált egy térség, akkor legelőször is azt kellene nagyon világosan látni, hogy melyek azok az alapvető társadalmi, gazdasági, kulturális okok, amelyek ezt az elmaradottságot létrehozták, és aztán azokra összpontosítani az energiákat, az erőforrásokat. Az ország, és Kelet-Európa bármely pontjáról, régiójáról van szó, alapvetően ezt kell megvizsgálni. Az elmaradás fokozódása, főleg itt a Dél-Alföldön, illetve részben Észak–Kelet Magyarországon elsősorban annak tulajdonítható, s ez egy közgazdász szájából bizonyos értelemben önkritika is, hogy a magyar társadalom és elmaradott vidékei elsősorban lelki, szellemi és erkölcsi értelemben pusztultak le. Az emberi erőforrások roncsoltsága alapvetően oka ezeknek a folyamatoknak.

– Mégis hogyan került ebbe a helyzetbe a nemzet?

– Azt kellene megvizsgálni. Jelenszky István Háború a nemzet ellen című 4 részes dokumentumfilmje megadja erre a választ, pontosan ezt a folyamatot írja le. Elhangzik a filmben egy csodálatos magyar népdal, amit a kuruc időkben is énekeltek. Az a címe, Menj el, menj el, szegény magyar. Ebből sejthetjük, hogy miről is szól. Így most, ahogy elvándorolnak a fiatalok, a térség állapota tovább romlik, hiszen azok vándorolnak el, akik a legtöbbet tehetnék az adott térségért. A népdal következő sora is tanulságos: „Vezettessed magadat szembekötve vakon,/ elfajult testvéritül csinált álutakon”. Az alapvető probléma lelki, szellemi természetű, hogy a magyar társadalom vezetteti magát szembekötve vakon.

Miért kell Tesco hátán Tesco?

– Semmilyen emberi társadalom nem tud elmaradottá válni, csak abban az esetben, ha nem érzékeli azt, hogy mi történik vele. Az elmaradottsága – nagy valószínűség szerint – annak köszönhető, hogy erőforrásokat vonnak el tőle. Negatív szaldó jön létre, több erőforrást vonnak el tőle, mint amennyi keletkezik. Ezt hívják elmaradottságnak. Minden ilyen térségben az ott élőnek – elsősorban az értelmiségnek – valamilyen értelemben mindig is feladata volt a történelem során felismerni, beazonosítani ezeket a folyamatokat. A magyar elnevezése ennek: kifosztás. Ha ezt a mechanizmust megértjük, az segítséget adhat annak a megértéséhez, hogyan kellene az erőforrásokat itt tartani, megakadályozni, hogy elvonják őket. Az elmúlt 9 évben, amióta „hivatásos vándorprédikátor” vagyok, nagyon intenzíven járom az országot, minden évben 100-150 helyre tudok eljutni. Az a tapasztalatom, hogy a Dél-Alföldön –, ahol legalább 100 éves hagyománya van a gazdaszövetkezeteknek, s amely mindig is az ország éléstára volt – Tesco Tesco hátán. Muszáj volt ennek így történnie? Miért idegen kereskedelmi hálózatok szívják ki az adott térség erőforrásait, mikor ezeket a térség itt is tudná tartani. Ez jellegzetesen olyan mozzanat, amire egy hamis nézőpont – emlékezzünk a versre –, manipulatív gondolkodás épül. A rendszerváltás hajnalán azt hirdették, majd ezek a nagy nyugati hálózatok, a nyugati tőke mindenre megoldást hoz. Látjuk, összességében ennek éppen az ellenkezője következik be. A külföldi tőke beáramlásával az ország népének többsége nem felemelkedett, hanem lesüllyedt.

– A statisztikai adatok is ezt támasztják alá, a ’70-es évek szintjére zuhantunk vissza.

– Pontosan, ma 140 ezer forint a havi átlagos nettó kereset. Ez pontosan annyit ér, mint 34 évvel ezelőtt az akkori 3600 forint. Ma ezért az összegért pontosan ugyanazt a nagyon szerény áru- és szolgáltatástömeget lehet megvásárolni, mint anno. Ha egy társadalommal anélkül lehet ezt megcsinálni, hogy egyáltalán észlelné, mi történik vele, akkor el kell gondolkodni azon, milyen módon kellene megvédenie magát. Az idevágó ősi bölcsesség azt mondja, nem az a legény, aki adja, hanem aki állja. A teremtő azért adott immunrendszert minden élőlénynek, hogy védje meg magát. Az elmaradott térségeknek is szembesülniük kell azzal, hogy jelentős mértékben maguknak is köszönhetik – abban az értelemben, hogy nem észlelték, nem volt érvényes tudásuk, nem látták –, hogy kifosztó szivattyúkon keresztül, vontak el erőforrásaikat. Vagy ha felismerték, nem volt bátorságuk ahhoz, hogy megvédjék magukat. Ha azt akarjuk, hogy ez a folyamat visszaforduljon, elsősorban vissza kell szereznünk a tudásunkat és a bátorságunkat.

– A válságra különböző országok különbözőképpen reagáltak, az EU tudott-e adekvát válaszokat adni? Magyarország jó utat választott-e?

– Egyértelműen nem. Az EU uralmi struktúrái – mindent túlzás nélkül – katasztrofálisan rossz válaszokat adnak a világ kihívásaira. Nincs érvényes tudásuk erről a világról, vagy ha volna is, nincs bátorságuk meglépni azokat a lépéseket, amelyek Európát visszasegíthetnék. Egész Európa lepusztulási lejtőn van, amit a legsúlyosabban éppen a népesedési válság jelez, Nyugat-Európa szinte minden országára jellemző. Az alapvető kérdés, hogy a kontinens ma mindenféleképpen hanyatló, lelki, erkölcsi, szellemi, anyagi értelemben az. Uralmi elitjei, sajnos, elvétik, rossz diagnózis alapján egyre rosszabb terápiákkal próbálják az általuk vélt, de hamisan felismert betegséget gyógyítani. A görög példa akár mementó is lehetne. A görögség valaha az európai civilizáció bölcsőjét ringatta, most – könnyen elképzelhető – itt fog a koporsója is létrejönni. Olyan pusztító folyamatok indultak el Görögországban, amelynek okai döntően az európai pénzhatalmi rendszer mohósága és mértéktelensége. Remélem, a magyar közvélemény is világosan látja, abszolút nem arról van szó, hogy a lusta görögök eldorbézolták ezt a rengeteg pénzt, aztán meg azt várják, hogy Európa megsegítse őket. Nincs ennél pusztítóbb hazugság.

Hogyan nőhet, ami csökken?

Hogyan működik ez a rafinált mechanizmus, jól jelzi az, hogy az elmúlt 3 év során a görög állam kb. 30 milliárd euróval csökkentette a fogyasztását, rendkívül radikálisan visszavágta. Az ember ezek után azt várná, ha ennyivel visszavágták a fogyasztást, törlesztettek, akkor biztos ennyivel csökkent az adóságuk is. Ezzel szemben adósságuk 100 milliárd euróval nőtt. Ez csak úgy lehetséges, hogy a pénzhatalmi rendszer, amelyik függésben tartja Görögországot, tetszés szerinti magasságokba emelheti a kamatot. Ennek következtében ők hiába törlesztenek eszeveszetten, meg hoznak durvábbnál durvább megszorításokat, mégis növekszik az adósságuk. Mesterségesen keltett hisztériával 3 év alatt a görög államadósságokért fizetendő kamatot 3 százalékról 53 százalékra vitték fel. Erről Magyarországon a médiában soha nem lehet hallani, pedig ez a szám mutatja, hogy miről is szól a történet. Nem kell ahhoz közgazdász szakembernek lenni, hogy valaki belássa, egy olyan hitelfelvevő, akinek euróban évente 53 százalékos kamatot kell fizetnie, az teljesen képtelen helyzetbe kerül. Ebből is látszik, hogy az európai uralmi elitek nem voltak képesek – és ma sem azok – felismerni: itt egy brutális kifosztás zajlik. Ezekből a jelekből csak arra lehet következtetni, hogy Európa egy felfoghatatlan erejű drámai robbanás vagy hanyatlás előtt áll, amelyről csak remélhetjük, kellő erejű lesz, hogy kijózanítsa Európa népeit, de remélhetőleg nem annyira brutális, hogy helyrehozhatatlan pusztítást okozzon.

– Görögország esete mennyire ragályos, mekkora a veszélye annak, hogy beindul a dominóeffektus?

– Európa országainak legalább a felében – közéjük tartozik Magyarország is – fennáll a veszélye annak, hogy ilyen helyzet alakul ki, és a mesterségesen keltett hisztériára épülő örvénylések elnyelik őket. Az egyetlen esélye Európának – különösen a veszélyzónában található országoknak –, hogy nevükön nevezik a dolgokat. Ha Magyarország kis ország is, szellemi értelemben az elmúlt évszázadokban a tényleges fizikai erejénél, nagyságánál fogva lényegesen többet adott az európai kultúrának vagy a világ kultúrájának.

Már Bibó is megmondta…

Bibó István, aki a 20. század egyik legnagyobb gondolkodója volt, és tavaly ünnepeltük születésének 100. évfordulóját, azt írja az Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem című, 1948-ban írt dolgozatában: „Ha egy emberi közösség a hazugságok olyan zsákutcájába beleszorul, ahol a dolgokat nevükön nevezni nem lehet s nem is szabad, akkor ez előbb-utóbb elkerülhetetlenül vezet az emberi közösség általános értelmi és erkölcsi lezülléséhez”. Ennél pontosabban ma sem tudjuk megfogalmazni a lényeget. Ha egy emberi közösségnek nincs érvényes tudása és/vagy nincs bátorsága az érvényes tudásából eredő következtetéseket cselekvési ívvé felépíteni, akkor ez a közösség elkerülhetetlenül az értelmi és erkölcsi züllés lejtőjére kerül. Mivel a magyar társadalom, sajnos, elég régóta halad ezen a lejtőn, itt az ideje annak, hogy akiben még megmaradt ennek a felismerésére való képesség, az igyekezzen felelősségteljesen mindent megtenni a haladás érdekében.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.