Marika néni pónilovacskái + FOTÓK, VIDEÓ

Születése óta a szegedi Kojedzinszky Richárdné Marika néni az 1927-ben épült Szabadkai úti családi házban él Bercivel, a csintalan kölyökkutyával és a két pónilovával, Dollyval meg Sárával. Katonatiszt férjével Marika néni akkor ismerkedett meg, amikor a „láncos kutya” Tito miatt a déli határszakaszra vezényelték egységével.

Ahogyan azt a korabeli szokások megkövetelték, először csak találkozgattak, „jártak”, majd 1953-ban egybekeltek, s harminc évig éltek boldog házasságban. A férj a 11-es autójavítóban vasesztergályosként dolgozott, s rendkívül jó szakember hírében állt,

Marika néni

pedig 40 évet a cipőgyárban húzott le. A „’80-as évek elején

Kojedzinszky Richárd

beteg lett, s érszűkület miatt 1983-ban le kellett vágni az egyik lábát. Budapesti létére sohasem kötődött az állatokhoz, azonban nyilván a betegség hatására, pótolandó az elveszett végtagot, elhatározta, vesznek egy kis pónilovat. Pónilovat, csodálkozott Marika néni, hiszen az életben nem volt a házban ló.

Pónilóval a cukrászdába

„Összegyűjtötte a kis nyugdíját, s elutazott Szentesre, mert ott talált egy eladó állatot. Ahogy hazajöttem a munkából, csak annyit mondott, öltözz, megyünk Szentesre, s megvesszük a kis pónilovat. Egy 82 centis aranyos lovat vásároltunk, akit Pöntyikének hívták. Rövid idő alatt ő lett a ház kedvence. Beleültettem a férjemet a tolószékbe, s mentek a pónilóval a városba. Megálltak a cukrászda előtt, s pillanatok alatt gyereksereg verődött össze körülöttük. Nagy Mercedes-rajongó volt a férjem, előfordult, hogy 3 javításra váró gépkocsi is állt az udvarunkban. Mondta nekem, ahogy hazajöttek a városból: Annyi nézője, csodálója volt a kis pónilónak - akkor még nem volt ennyi ló -, több mint a Mercedesnek”.

Richárdnak 1987-ben le kellett vágni a másik lábát is, két évig még élt, majd 1989-ben meghalt. Marika néni azóta gondozza a két lovat, Pöntyike utódait. Ők az ő családja. Dollyka 23 évvel ezelőtt született, meséli Marika néni. Férje éjszaka tolókocsiban kint virrasztott az istállóban és várta a jövevényt. Dollyka később 3 kiscsikót ellett, abból egy, a Borika legeltetés közben – valószínűleg mérgezett füvet ehetett - sajnos elpusztult. Marika néni rendszeresen vitte az állatokat sétálni, legeltetni, de az óvoda dolgozói feljelentették, mert állítólag irritálta a gyerekeket az állatok látványa. Attól kezdve rendszeresen a nyakára jártak a hatóságok. Azt engedélyezték, hogy két évig tarthat lovakat, de csak úgy, ha messze elkerüli velük az óvodát. Marika néni megunta a vegzálást, felszabadította a kertjét, s azóta az állatok ott mozoghatnak. Dollyka másik kiscsikóját, Felhőcskét egy pécsi férfi könyörögte el tőle, akinek 11 kis pónilova volt, mind tarka. Ahogy megtudta, hogy a Marika nénié is tarka, eljött, s nem tágított, amíg el nem adták neki a 6 hónapos lovacskát. Az ár nem számított. A harmadik csikó a Sára, aki ma is az idős nénivel él.

Mindennapi kényeztetések