Olajmezős beruházás Algyőn: repülőtér vagy birkalegelő?

Mindenki eldöntheti, mekkora hallal tud megbirkózni - kommentálta Tóth István Tibor, az SZKT (ők üzemeltetik a szegedi repteret is) ügyvezető igazgatója azt a hírt, hogy Algyő polgármestere, Herczeg József a Moltól megvásárolandó területen –, ahol jelenleg ismeretlenek által elhelyezett 2000 köbméter építési törmelék és föld található – repülőteret akar kialakíttatni.

Az illegális törmelék ügyében – a botrányt kirobbantó HVG hetilap hol szemétről, hol építési törmelékről, hol egyéb hulladékról beszél – büntetőfeljelentés is született. Az önkormányzat állítólag 230 köbméter föld elhelyezésére engedélyt adott egy szegedi székhelyű kft.-nek, de hogyan került oda ezzel szemben 2000 köbméter, azt a polgármester sem tudja. Az algyői képviselő-testület január 25-én, zárt ülésen tárgyalt a Mol tulajdonában lévő terület megvásárlásáról, de döntés nem született. A testület nem állt el vételi szándékától, a szükséges talajvizsgálatok és egyéb adminisztrációs teendők elvégzése után visszatérnek a kérdésre.

A polgármester (képünkön) nem óhajtott beavatni a részletekbe, viszont érdeklődésünkre még korábban megerősítette a sportrepülőtér létesítésének szándékát, amennyiben a képviselő-testület és a lakosok is támogatják az ötletet. Ha ez nem sikerül, Herczeg József szerint az is számításba jöhet, hogy gyepet telepítenek a Moltól megvásárolt területen, és őshonos juhfajták (racka, cigája) tenyésztésébe fognak, ahogyan a mórahalmiak is eredményesen kísérleteznek a bivalyrezervátummal. Tehát vagy repülőtér vagy birkalegelő? Nem tisztünk eldönteni, mennyire rentábilis egyik vagy a másik beruházás, csupán annak jártunk utána, hogy az olajmezők kellős közepén egyáltalán lehetséges-e.

Húsz kilométeres körzetben 4 repülőtér

A hetilap tudósítása szerint a Mol engedélye és előzetes értesítése nélkül ugyanezen a területen talajfigyelő kutak kialakítására adott megbízást az önkormányzat, ami miatt aztán megszületett az olajosok másik feljelentése. Algyő a terület szennyezettségi fokára volt kíváncsi. Érdekes eredmény született: a vizsgálat enyhe fokú szennyezettséget állapított meg, míg a Molé semmilyen, erre utaló nyomot nem talált. Az olajos cég nem lát veszélyt abban, ha a szóban forgó területen az önkormányzat repülőteret óhajt kialakítani és üzemeltetni, „ha betartják a nagy veszélyességű tartályok és vezetékek biztonsági zónáira vonatkozó korlátokat”. Ha mégis sikerülne feltámasztani az egykorvolt algyői repülőteret (ajánlott olvasmány Pusztai János: Az algyői repülőtér históriája: 1931-1932,…1938-1968 című, 2008-ban megjelent nagyszerű munkája), valószínűleg a Dél-Alföld lesz a repülőterekkel legsűrűbben ellátott térsége az országnak, de az is lehet, hogy a régiónak. Húsz kilométeres körzetben 4 repülőtér: a szegedi, a szatymazi, a Hódmezővásárhely melletti és az algyői várja a repülés szerelmeseit.

Szükség van ennyire?

Tóth István Tibor, az SZKT ügyvezető igazgatója nem óhajt turkálni mások zsebében, és a konkrét esetre vonatkozó véleménynyilvánítástól is elzárkózik. Szerinte mindenki eldöntheti, mire van szüksége, kiszámolhatja, mennyibe kerül a beruházás, mennyibe a létesítmény fenntartása, mire akarják használni a repülőteret, és hány embernek származik előnye ebből. Általánosságokban az a baj – fogalmaz az igazgató –, hogy az emberek nem gondolkodnak hosszú távra. Ez nemcsak helyi, hanem országos probléma. Mint megtudtuk, pontos költségekről nemigen lehet beszélni, hiszen minden attól függ, milyen célú és milyen rendeltetésnek megfelelő repülőteret óhajtanak – ha óhajtanak egyáltalán – az algyőiek. Nem kevés pénz a pálya füvesítése, a talajmunkálatok elvégzése, a vízelvezetés megoldása, a terület bekerítése, kísérő építmények létesítése. A legkisebb beavatkozást igénylő legolcsóbb megoldások is 10-20 milliót elvisznek, a felső határ a 100 milliót is elérheti. Az ominózus területen lévő hulladékkal is kezdeni kellene valamit. A beruházást az is drágítja, óhajtanak-e esti üzemmódot kialakítani, mert akkor a fénytechnikáról is gondoskodni kell. Tóth István Tibor szerint a legfapadosabb megoldás mellett évi 10 millióból talán „el lehet döngicsélni”, a költségek azonban itt is könnyedén feltornászhatók akár 100 millióra. Hogy a racka vagy a cigája juhok hogyan éreznék magukat a fúrótornyok tövében, az olajmezők szomszédságában, azt nem tudjuk. Az az igazság, hogy erről egyelőre egyetlen szakembert sem nagyon mertünk megkérdezni...