Az LMP szerint átláthatatlanok a városi cégek

A városi cégek átláthatatlan működéséről és a pártok közötti hallgatólagos megállapodásról –, hogy az érintettség okán nem is törekszenek az ott esetlegesen előforduló szabálytalanságok, jogsértések, anomáliák, gazdasági visszaélések felderítésére – tartott a Pénznyelő fekete lyukakon nem lehet átvilágítani címmel sajtótájékoztatót Szentistványi István, az LMP önkormányzati képviselője és Kasza Péter Ferenc, a párt jogi bizottsági delegáltja.

Ez a jelenség áthatja a város működését, még akkor is, ha a nyilvánosság számára a felszínen nem jelenik meg.

Szentistványi István

a többségi vagy 100 százalékban városi cégek munkájával, ellenőrzésével kapcsolatos dilemmáit osztotta meg a hallgatósággal. Az a látszat uralkodik – kezdte a képviselő –, hogy markánsan két álláspont feszül egymásnak: az egyik szerint 2010-ig a városi cégeket működtetők egy csomó szabálytalanságot és turpisságot követtek el, aminek különböző büntetőjogi következményei is vannak vagy lesznek, vagy ennek az ellenkezőjét gondoljuk politikai hovatartozás függvényében. Tehát 2010-ig itt minden rendben volt, viszont az új városi vezetés felállásától kezdődően egy teljesen más cégvezetői logika érvényesül, amely többnyire a pénzek kimentésében érdekelt. Az egyszerű, halandó városlakóknak erről kell dönteniük anélkül, hogy bárminemű belátásuk lenne a cégek működésébe. Legtöbbször az a meghatározó, melyik magyarázat szimpatikusabb a számukra.

Hallgatólagos megállapodás a pártok között

Szentistványi csokorba szedett példákkal illusztrálta, hogy igazán fontos kérdésekben hallgatólagos megállapodás uralkodik a pártok között, hogy ilyen jellegű témákat semmiképpen sem célszerű feszegetni, bolygatni. Ezek a területek – úgy tűnik – tabu tárgyát képezik mind a három politikai oldal számára. A képviselő a Jobbikot is ide sorolja, amely azzal került a szegedi közgyűlésbe, hogy ezen visszásságoknak a kíméletlen felkutatását és leleplezését ígérte. A jobbikosok megtalálhatók a felügyelőbizottságoktól kezdve az összes városi szakbizottságon át mindenhol, ennek ellenére egyszer sem érezték szükségét annak, hogy az önkormányzati cégekben tapasztalt jelenségek tabu jellegét megpróbálják döntögetni – fogalmazott az LMP-s városatya. A képviselő olyan példákat említett, amelyeket a Gazdasági és Pénzügyi Átvételi Bizottság vizsgált vagy vizsgálni szeretett volna, de érdemi eredményre nem jutott. A zárójelentés egy-két szabálytalanságot megállapít bizonyos cégeknél, de ennek semmi következménye nincs, többnyire belső hatáskörbe utalják a vizsgálatot. Erre jó példa a Szeged Pólus Kft. ügye, amely a szegedi fejlesztésekkel foglalkozott. A cégről készült semmitmondó anyagban felvetődött egy olyan szempont, hogy az Agórával kapcsolatos közbeszerzési szerződéseket jó lenne látnia és megvizsgálnia az átvételi bizottságnak. A bizottság most úgy fogja lezárni a munkáját, hogy ezt a napirendi pontot meg sem tárgyalta annak ellenére, hogy erre felhatalmazást, felkérést kapott. Minden magyarázat nélkül ez a kérdés valami miatt elhalt. Az Agóra közbeszerzései tehát nem lesznek vizsgálva, pedig a tavalyi év során elég sok minden felvetődött velük kapcsolatban.

Egymás sarát nem vizsgálják

Szentistványi elmondása szerint a Szegedi Vásár és Piac Kft.-vel kapcsolatos anyag módosult egy korábbi változathoz képest, s ez olyan cégeket érintett, amelyek szegedi politikusokkal is összefüggésbe hozhatók. Egyik politikai oldalnak sem volt érkezése ezt a kérdést megvizsgálni, tematizálni, azoknak sem, akiknek nincs érintettségük. A Mars téri fejlesztés megint csak egy olyan konszenzusos megállapodás eredménye, amelyet nem lehet firtatni, kritizálni. Egyik esetében sem lehet törvénytelenségre, rossz gyakorlatra rámutatni. Így vagy úgy, senkinek sem jó, ha ezeket az anomáliákat valaki vizsgálgatni akarja. Ezek a témák kilúgozva, megfosztva minden éltől odakerültek a bizottság asztalára, a többi még csak oda sem került. Az LMP-s képviselő a nem 100 százalékos önkormányzati cégek megvizsgálására is javaslatot tett, hiszen a lakosságot elsősorban ezek érdekelnék. A szegedi vízműről és a távhőszolgáltatóról van szó vagy a dorozsmai nagybani piacról. Ez utóbbiról tudjuk, hogy 2010-ben volt egy pikáns ügye – azóta sem derült fény rá –, a 40 vagy 80 millió forintnyi, a rendszerből kiszivattyúzott pénz sorsa máig ismeretlen. Azt viszont lehetett látni, hogy tavaly a város pont a nagybani piacot érintő nagyon komoly fejlesztésekben partnerként tolta bele a pénzt anélkül, hogy tisztázta volna, mi történt ott korábban, és ki a ludas. Az elmúlt másfél év tapasztalata alapján a példák azt sugallják, hogy igazából ezekben a város lakossága nem számíthat érdemi információra – véli a képviselő. Úgy tűnik, sajnos, igazuk lett azoknak, akik a bizottság felállításakor azzal viccelődtek, merő színjáték lesz az egész vizsgálódás. A város indirekt formában ezekbe a cégekbe delegálja a felügyelőbizottsági tagokat azzal, hogy ők majd a körmére néznek mindenkinek, rend lesz, és felügyelik a jogszerűséget.

A választópolgárok mint tulajdonosok

Kasza Péter Ferenc

három példával illusztrálta a lakosok kötődését saját szűkebb környezetükhöz. Míg 170 ezer embernél a legkülönbözőbb irányban mozognak az érdeklődés vonalai, viszont minél kisebb egy közösség, annál jobban ragaszkodik bizonyos dolgokhoz. Szegeden sem a városvezetés, sem a közgyűlési többség, de az ellenzék sem kezeli a lakosságot tulajdonosként, pedig a közgyűléseken gyakran elhangzik – főleg a polgármester szájából –, hogy ezek a cégek a szegedieké. Nem látom, hogy a 170 ezer szegedi istenigazából érezhetné, hogy tulajdonosa bárminek – hangsúlyozta a jogi bizottság külső tagja. Nem is kezelik így őket. A többségi tulajdonú városi cégekben Szeged Megyei Jogú Város a tulajdonos, magyarul a 170 ezer választópolgár. Fals módon van tájékoztatva a közvélemény, ami nagyon jól megfogható a Gazdasági és Pénzügyi Átvételi Bizottság működésével kapcsolatos dokumentumokban. Mit tud meg az, akinek a nevében elméletileg átvilágították a szegedi önkormányzati cégeket? Az égvilágon semmit. A jogi szakértő szerint ebben még nagyobb a sötétség, mint az egész átvilágítási procedúrában. Az önkormányzat portáljáról montírozott össze előterjesztéseket, testületi információkat, határozatok, jegyzőkönyveket, hogy megtudja, mit csinált az említett bizottság. Mindegyik mást mutat, követhetetlen, azonosíthatatlan, használhatatlan, például 2010-ben 6 ülés volt és mindössze 3 jegyzőkönyv található, 2011-ben 13 ülés – legalábbis az előterjesztések alapján – 4 jegyzőkönyvvel. Ha valaki veszi a fáradságot, és megnézi a hivatalos információt erről a bizottságról, akkor semmit sem fog megtudni, ettől okosabb nem lesz. Teljes a sötétség, néha előbukkan egy-egy ember, mond valamit, de a homály, a köd nem oszlik. Kinek dolgozik a felügyelőbizottsági tag? – folytatta.

Édeskevés az is, ami a városi cégek honlapjain van. A vízműveknél, a távhőnél még azt sem tudjuk, kik a felügyelőbizottság tagjai, kik képviselik a többségi tulajdonos érdekeit. Érdekes lesz megfigyelni a pénteki közgyűlésen, hogy a távhőnek, melynek milliárdos tartozásai, hitelkeretei vannak különböző bankoknál, ad-e a város készfizető kezességet. Hol érzi a városlakó azt, hogy ennek a cégnek többségi tulajdonosa, mit tud arról, hogy nyereséges vagy veszteséges, milyen prémiumfeltételeket alkalmaz, milyen fogyasztási árindexszel dolgozik, hogyan működik? Ilyen szövegkörnyezetben ez és a hozzá hasonló cégek soha nem jelennek meg a közgyűlési anyagokban meg a nyilvánosság előtt. Akkor úgy tekintünk rájuk, mintha magáncégek lennének, szinte érinthetetlenek. Ilyenkor érzi a városlakó, hogy köze van ezen cégekhez, amikor jönnek és kezességet kérnek a várostól, amely akárhogyan is dönt, mindenképpen a lakosok hátán fog csattanni az ostor. Ha megvizsgáljuk, hogy a cégekben kik a tagjai a felügyelőbizottságoknak, kiderül, ugyanazok, akik ezeket a városi szakbizottságokat vezetik, akik aztán a közgyűlésben majd a többségnek érvényt tudnak szerezni. Nekik a városlakók érdekeit kellene képviselniük, de nem ezt teszik. Hogyan működik ténylegesen a rendszer, mi a logikája a városvezetési mechanizmusnak, miként maradnak kívül a polgárok a döntéshozatalon – ezekről egy árva szót sem lehet hallani, véli Szentistványi és Kasza, pedig minden erről szól.