A világgazdaságról kezdőknek – 3. rész
Történelmi mélypontján van túl a forint az euróval szemben, január első hetében 320 forint fölött jegyezték az unió valutáját, a zuhanást az IMF-vel való tárgyalásokra való hajlandóság kinyilvánítása állította meg, még úgy is, hogy közben a harmadik nagy hitelminősítő, a Fitch is a „bóvli” kategóriára rontotta hazánk besorolását. Sorozatunk következő részében a jegybank forintmentő szerepéről is olvashatnak.
Bár a hazai híradások nem feltétlenül emelték ki, a január első hetében tapasztalt zuhanások perceiben az euró is gyengült a dollárral szemben, illetve a zlotyi, a lej, de még a cseh korona is – tehát nagy valószínűséggel a teljes kontinenst érintő tőkekivonás „áldozatai” voltunk, amelyben felülsúlyoztak minket a szomszédsággal és az eurózónával szemben is – magyarázta portálunknak Kiss Gábor Dávid, a szegedi Gazdaságtudományi Kar egyetemi tanársegédje. A válság tavaly december eleje óta újabb fázisába lépett, jelenleg a dollár ütemesen erősödik az euróval szemben – az USA magasabb államadóssága, valamint horribilis külkereskedelmi és szövetségi költségvetési deficitje ellenére a világpiaci szereplők inkább oda mennek, miközben a nyár végi menedékek folyamatosan ürülnek ki: esik az arany ára, gyengül a svájci frank a dollárral szemben. Így bár jelenleg az euró-forint árfolyam lassan elkezdett visszavánszorogni a 310-es középárfolyamra, a dollárral szemben további gyengülés várható.
Ami „védi” a forintot
Közben a jegybanki alapkamat december 21 óta 7 százalékon áll. Szakértőnket arra kértük, engedjen bepillantást a Magyar Nemzeti Bank (MNB) szerepébe.
A jegybank célja, hogy a forint értékét, vásárlóerejét megőrizze, vagyis árstabilitásra törekszik és inflációkövetést végez. A vásárlóerőt uniós rendszer szerint állapítják meg, melyben le van fektetve, milyen termékek árának változását kell figyelni és milyen súllyal – ebből jön ki az infláció. A Magyar Nemzeti Bank monopóliuma a forint kibocsátása. Valutánknak kvázi-fedezetet az jelent, hogy az MNB minden erejével azon van, hogy a forint stabil legyen. Fedezet továbbá az export és az import egyensúlya, a tőkebeáramlás, az állampapír-vásárlások stb. – ezek adják meg a fizetési mérlegünket. Ha ez nulla közelében van, de legalábbis nem sokkal nulla alatt, akkor végső soron azt lehet mondani, hogy a forint árfolyama stabil – összegzett Kiss Gábor Dávid. A hetvenes évekig volt jellemző, hogy egy állam a tartalékok erejéig próbált pénzt kibocsátani. Korábban a dollárt is aranyhoz kötötték, így az arany állt fedezetként mögötte, de ez egy törékeny helyzet, hiszen ekkor a piaci szereplők a tartalékok szintjét kezdik figyelni, és az rángatja a valuta árfolyamát. A szakember azt is hozzátette, vannak olyan iskolák, amelyek összevetik a jegybanki tartalékot az abban az évben lejáró állampapírokkal, illetve a teljes nemzetgazdaság aktuális, külföld felé történő kifizetésével – ha ezeket a tartalékok fedezik, stabilnak számít a valuta. Jelenleg ennek is megfelelünk, az előző IMF-hitel az összes mutatónkat helyrehozta – tudtuk meg a szakembertől.
Exportálunk, inflálódunk
Érdekesség, hogy Magyarország, sőt, az egész visegrádi országcsoport képes még mindig exportálni Németországba, ami egy rendkívüli dolog, mert a régió más országainak exportja visszaesett a 2008-as válság során. A fogyasztási cikkek nagy része viszont ma importból származik – vagyis a világgazdaság jelenleg úgy van berendezkedve, hogy az ember jórészt nem azt termeli, amit el is fogyaszt. Ha fokozatosan romlik a forint, az importcikkek ára is nő, ez is okozhat inflációt. Ezért is van az, hogy a Nemzeti Banknak jelenleg nincs árfolyamcélja. Korábban, 2008 márciusában még eurózóna-bevezetési struktúrát jelentett be, mára csak az infláció csökkentésére fókuszálnak. A jegybanki tartalékok nagy része az előző IMF-hitelből származik.
Mit mutat meg az alapkamat?
Hitelekből megkülönböztetünk egyéjszakás (amit egyik bank a másiknak ad egy éjszakára), kéthetes hitelt (szintén bankok egymás között), valamint az ügyfél általában a három hónapos betétlekötéssel, illetve állampapírral találkozik először. Továbbá a hat hónapos, egyéves, tízéves stb. betétek is ismertek. A tízéves állampapírhozam mutatja meg, mennyire bíznak hosszútávon egy ország gazdaságában.
A jegybanki alapkamatot a kéthetes futamidejű betéteknél kezdik alkalmazni, vagyis az MNB az alapkamatot fizeti a kereskedelmi bankoknak a kéthetes betéteik után. A pénzintézetek pedig a jegybanki kamat ismeretében határozzák meg betéti és hitelkamataikat. Általában az alapkamat felett helyezkedik el a bankok egymásnak nyújtott hitelkamata, alatta pedig az egymásnak nyújtott betéti kamat. Az alapkamatot a piaci várakozásokhoz kapcsolják, ha nem ezt tennék, senki nem lenne hajlandó forintban hitelezni, illetve elvesztené a jegybank a bankrendszerre való ráhatását. A hétköznapi ember számára ez csak egy mérce, hogy a bankbetéte kamata is valahol az alapkamat körül, többnyire kicsit alatta várható, a hiteleké pedig valamivel felette.
Azt is szeretnék a szakemberek, hogy az állampapírok kamata is növekedjen a jegybanki alapkamattal – tudtuk meg Kiss Gábor Dávidtól. Ez persze azt jelenti, hogy az államnak a magasabb kamat révén több pénzt kell visszafizetnie a hitelezőinek, de a forint történetében eddig mindig az volt a tapasztalat, hogy ha megemeltük a kamatokat, akkor megállt a valuta esése – igaz, a költségvetésnek ez pluszkiadásokat jelent… Ugyanakkor ez a módszer azt a veszélyt is magában rejtheti, hogy elvileg így kikényszeríthető kamatemelés, ha elkezdik a forintot eladni a külföldi szereplők – ilyen körülményeket viszont igen nehéz előidézni.
Folytatjuk…
