Hogyan őrizzük meg pénzünk értékállóságát?

Múlt héten szinte minden jelentősebb külföldi lap címoldalára került Magyarország, ugyanis történelmi mélypontra zuhant a forint. Az elemzők egyetértenek abban, amíg a kormány nem állapodik meg az IMF-fel és az EU-val, sok jóra nem számíthatunk. A kabinet azonban kinyilvánította: bízik a gyors megegyezésben.

A forint gyengülésével párhuzamosan általában megugranak a kötvényhozamok is. A 10 éves állampapír hozama 10,7 százalék fölé nőtt, az 5 éves kötvényhozam 10,67 százalékra ugrott, a 3 éves állampapír hozama 10,23 százalék volt múlt szerdán délelőtt, ami fenntarthatatlan kiadást jelent az államnak hosszabb távon. S miközben zajlik a tőzsdei adásvétel, veszik vagy nem veszik az államkötvényeket, aközben államok mehetnek csődbe az állampapírok után járó kamatok megnövekedése miatt, mivel nem lesznek képesek a már így is hitelfelvétellel törlesztett adósságaik visszafizetésére. És erre – sajnos – egy napon akár az euró is rámehet, mivel a legeladósodottabb államok, a disznók angol szóra utaló PIIGS országok (Portugália, Írország, Olaszország, Görögország, Spanyolország) kivétel nélkül az európai valutaunió tagjai. Ha Olaszország, az övezet harmadik legnagyobb gazdasága bukik, vele együtt bukhat az euró(övezet) is. Mind nehezebb eligazodni a pénzügyi világban, az eddig jól működött rendszerek, szabályok, beidegződések máról holnapra megszűntek, átalakultak, az általános pénzügyi válság hatására pedig egyre erőteljesebb bizalmi válság vette kezdetét, amely egyaránt sújt bankokat, piacokat, országokat, cégeket és polgárokat.

Mi legyen a pénzünkkel?

Többen fordultak szerkesztőségünkhöz azzal a kéréssel, adjunk tippeket, esetleges jó tanácsokat, hogyan lehetne megőrizni a forintban összekuporgatott pénzeket az elértéktelenedéstől, mibe érdemes fektetni azt a pár százezer forintnyi megtakarítást. Mindjárt az elején leszögezzük, tanácsot senki sem adhat, még a befektetéssel foglalkozó pénzügyi szakembereknek, brókereknek is tilos, legfeljebb csak a lehetőségeket vázolhatják fel és a piaci kínálatot, a piacok működési mechanizmusát ismertethetik. Megkerestünk két befektetési bankot, hogy érdeklődjünk, milyen hozamot remélhetünk lekötött pénzünk után. A bankok komoly táblázatokban tárták elénk a különböző konstrukciókat negyed, fél és egyévestől a hároméves lekötésekig. A bankoknál a pénzünk után járó kamat a lekötés hosszától függően évente maximum 7-11 százalék között mozgott. Ha eurót helyezünk el, az egyik pénzintézet 4,25 százalékos kamatot ígér hat hónap feletti lekötéssel, minimum 1000 eurós betéttel.

Forintban vagy euróban?

A zűrzavart csak tetézi, hogy az euróválság kapcsán az európai valuta lehetséges megszűnésének hírére az elmúlt héten sokan elkezdték átváltani euróban megtakarított pénzüket valami más, biztonságosabbnak vélt valutába. Akkor most mi van: nem jó a forint, menekülünk az eurótól, egyáltalán mi marad? Nyilvánvalóan eltúlzott az euró gyors megszűnésére irányuló riadalom, véleményünk szerint jelenleg nincs valóságalapja ennek a félelemnek. Láthatjuk, nap mint nap a vezető európai politikusok komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy megteremtsék azokat az elengedhetetlen politikai és pénzügy kereteket, amelyek szavatolhatják az európai valuta és az európai gazdaság hatékony védelmét. Mindenekelőtt Németországnak és Franciaországnak, ugyanis e két ország az euróövezet GDP-jének a felét adja, de e sorok írója szerint a többi országnak sincs más választása. Ami a polgárokat illeti, nagyon nehéz tanácsot adni, hogy mit tegyenek egy ilyen pillanatban, amikor az egész világ úgymond „a feje tetejére állt”.

Egyes szakemberek szerint mindenképpen érdemes tartani magunkat néhány alapszabályhoz: abban a valutában célszerű takarékoskodni, amiben a leggyakrabban végezzük a kifizetéseinket. Ez nálunk a forint, kevésbé az euró, esetlegesen a svájci frank, értve az utóbbinál elsősorban azokat, akik ebben a valutában adósodtak el. Ha más devizában takarékoskodunk, miközben forintban fizetünk, akkor mindig számításba kell venni azokat a többletköltségeket is, amelyeket az átváltás ró a pénztárcánkra mindkét irányban. Ezek egyáltalán nem elhanyagolhatók. A jelenleg biztonságosabbnak tűnő valutákban tartott takarékbetétek után kisebb kamatot fizetnek ugyan a bankok, ha azonban a forint tovább csúszik lefelé a lejtőn, nem árt számolni. Tehát ne csak a pillanatnyi árfolyammozgásokra figyeljünk. A másik alapszabály, amely hasznunkra lehet, hogy nem kizárólag pénzben lehet takarékoskodni, hanem már értékekben is, ám válság idején ez is kétségessé válhat. Értékmegőrző lehetőségként többek között ott van az arany- vagy a földvásárlás, illetve az ingatlanvagyon.

A termőföld a biztos?

A szakemberek évek óta mondogatják, akinek nincs – ha teheti –, mindenképpen vegyen földet. Az árnövekedést illetően meglehetősen egybehangzóak a vélemények. A termőföld ára töretlenül növekedett az elmúlt 10 évben. Egyes számítások szerint 2009-2010-ben átlagosan 13 százalékos volt a növekedés. Mások állítják, az utóbbi évtizedben 90 százalék feletti volt a növekedés, sőt olyanok is vannak, akik azt bizonygatják, az elmúlt 13 év alatt a termőföld 3-4 évente megduplázta az árát. A termőföld szinte bármilyen más befektetési instrumentumtól eltérően a 2008-2009-es világgazdasági válság idején is folyamatosan emelkedő trendet mutatott. Egy konkrét termőföld területét mindig egyedileg kell értékelni, az ár sok mindentől függ: országrész, elhelyezkedés, belterület, utak közelsége, művelési ága, aranykorona értéke, a terület mérete és a tulajdoni viszonyok stb. A szakemberek szerint 7-10 millió forint az a minimális tőkenagyság, amellyel érdemes elkezdeni a befektetést. Ezzel az összeggel azonban egy pénzintézetben prémium ügyfélként kezelnek minket, tőzsdei befektetésnél pedig elég 5 millió forint ahhoz, hogy megfelelő, kiegyensúlyozott portfóliónk legyen. A termőfölddel az a legnagyobb baj, míg a pénzintézetek betéti hozamát és a pénzpiacok alakulását többé-kevésbé követni tudjuk, addig a befektetés céljából vásárolt termőföld esetében, hozzáértés hiányában, szakértő közreműködése szükséges. Csongrád megyében 450 ezer forint felett jár a termőföld hektáronkénti átlagára, Békésben 574 ezer, Bács-Kiskunban pedig 414 ezer forint. A szakemberek úgy látják, rövid távon az uniós és a magyar árak mindenképpen közeledni fognak egymáshoz (ez az uniós árak mérséklődésével is járhat), s ez akár 200-300 százalékos emelkedést is jelenthet. Talán nem ártana megszívelni Hankiss Elemér szociológus tanácsát. Szerinte a rendszerváltás óta eltelt 20 év legnagyobb problémája, hogy a magyar lakosság jelentős hányada nem tanult meg felelősen dönteni. „Évszázadok óta máshol születtek a döntések: hol Bécsben, hol Moszkvában”. Érdemes lenne kicsit nyitni a világ felé, körülnézni kint is, hogyan működnek máshol a dolgok.