Hiller István: Nincs pénz az oktatási törvényekre

A szegedi baloldalnak miért az fáj, hogy mi van az oktatással, miközben a gazdaság ügyében ég a ház. Éppen azért kell az oktatásüggyel foglalkozni egy olyan városban, amely a tudásalapú gazdaságot akarja fejleszteni, mert baj van az ország jövőjével, hangsúlyozta Kozma József, a Közéleti Kávéház Baloldali Páholyának estjén, melynek vendége Hiller István egykori oktatási miniszter volt.

Az oktatási törvények elfogadása egybeesik a jövő évi költségvetés vitájával, kezdte a politikus. Az egyik oldalon egy szakmai elképzelést látunk, a másikon pedig a számok nyelvén ott szerepel a jövő évi tervezett valóság, a költségvetés. Érdemes összevetni, mi az, amit mond, igényel az oktatási törvények szövege, és mi az, amire egyébként a valóságban van vagy lehet pénz.

Hiller

megítélése szerint az oktatási törvények pénzigénye a költségvetési törvénybe nem ölt testet. Nincsen meg a pénzügyi alapja annak, amit az oktatási államtitkárság és személy szerint az oktatási államtitkár asszony tervez. A törvények egy létező, működő oktatási szisztémát szétvernek, ugyanakkor nincsen kellő financiális bázis ahhoz, hogy egy újat fölépítsenek. Az egész rendszer működése kerül veszélybe ezáltal.

A rendszerváltás óta létező megállapodást rúgtak fel

A politikus szerint ezek a törvények a rendszerváltás óta létező oktatási egyetértést rúgják fel. Az egymást követő kormányok bár nagyon sokat vitatkoztak, az oktatás iránya tekintetében hasonlóképpen vélekedtek konzervatív, liberális vagy éppen szocialista vezetésű oktatási minisztériumok és miniszterek. A közoktatás tekintetében a legfontosabb, hogy a központba mindig a gyermeket, a diákot állította. Azért építünk iskolát, képezzük a pedagógusokat, azért írnak tanmenetet és tanrendet, hogy a következő generációknak jobb legyen, érvelt Hiller. Bármi mást állítunk középpontba, az céltévesztés. A vita most már nem ellenzék és kormánypárt között folyik, hanem két felfogás között. A benyújtott köznevelési törvényhez volt egy kormánypárti politikusok által benyújtott módosító indítvány, amely szöveg szerint azzal egészítette volna ki a törvényt, hogy a közoktatási rendszerben a gyermek érdekei mindenekfelett állnak. Ezt az oktatási államtitkárság ellenezte, és az Országgyűlés oktatási bizottságának ülésén az államtitkár asszony személyesen lépett fel ellene.

Legnagyobb vesztesek az önkormányzatok lesznek

A politikus állítása szerint a köznevelési törvény legnagyobb vesztesei az önkormányzatok, amelyektől az iskolákat el fogják venni. Minden önkormányzati iskola államosításra kerül, nem kérdezik meg, akarják-e, szeretnék-e. Szeged esetében Hiller ezt kimondottan károsnak látja, a színvonalat nemhogy erősíti, de lejjebb szállítja ez az intézkedés. A kormány különválasztja a fenntartói és a működési jogokat és kötelezettségeket. Ebből igazi cirkusz kerekedik, mert az iskola igazgatóját a kormányzat nevezi ki, az épület gáz- és villanyszámlájáért meg majd az önkormányzat felel. Óriási bürokratikus rendszer alakul ki, amely biztosan nem fog működni. Nincs olyan államtitkár, főosztályvezető, aki Szegedtől Mosonmagyaróvárig minden iskolát fejben tudna tartani. Az önkormányzatnak mégis nagyobb esélye van, hogy a saját iskoláinak működését átlássa. A felsőoktatási törvénnyel kapcsolatban a volt oktatási miniszter ugyancsak kritikus hangnemet ütött meg. Jelentős mennyiségű pénzt vonnak ki a felsőoktatásból, s ehhez teremtenek jogi hátteret és ideológiát a jogszabállyal. Jelenleg évente 53 ezer 400 államilag finanszírozott hely van Magyarországon, amit egyetlen tanév alatt 30 ezerre akarnak csökkenteni. Létrehoznak egy úgynevezett állami ösztöndíjas rendszert 15 ezer fős kontingenssel, ők tulajdonképpen azok, akiket ma költségtérítéses képzésűeknek nevezünk. Az összes többi esetében tandíjat vezetnek be. Hiller ezt szakmailag feleslegesnek, politikailag pedig felháborítónak tartja, különösen a 2008 májusában a Fidesz által kikényszerített és a tandíj bevezetését ellenző populista népszavazás után.

Az önköltség nem tandíj?

Akkor azt mondták, ők nem akarnak tandíjat ebben az országban, most meg törvénybe foglalják és bevezetik. Úgy hívja: önköltség, amit a szocialista politikus álságosnak tart. Ha valaki a felsőoktatási tanulmányi költségeit teljes egészében finanszírozza, akkor azt tandíjnak hívják mindenhol a világon. 2008 miatt kell most ezt az álságos kifejezést használni. Nem készítették el időben az egyes intézményekre vonatkozó államilag finanszírozott helyeket, illetve nincsenek készen az önköltség kiszámításával sem. Eddig december 15-éig mindig megjelent a felsőoktatási tájékoztató, amely rendszeresen közli az összes felsőoktatási intézményt, az ott folyó képzéseket, és milyen feltételekkel lehet ott tanulni. A tandíj kiszámításának módját nem tudják meghatározni, olyasmi történik, ami az elmúlt 30 évben nem: a felsőoktatási tájékoztató át fog csúszni a felvételi évére. Február 15-ig be kell adni a felvételi lapokat, ez az időpont nem csúsztatható, mert a rendszer képtelen feldolgozni sokszázezer jelentkezést. Szakmailag tehát kiszámíthatatlan, nem megalapozott a rendszer. Ha mindaz, amit terveznek, mégis jó lenne, akkor is megvalósíthatatlan, mert világosan látszik a költségvetésből, hogy nincsen rá pénz. A kormány háttérintézménye által készített tanulmány szerint a magyar közoktatás a jelenlegi összeghez képest 700 milliárd forint plusz pénzt igényel, csak az úgynevezett pedagógus életpályamodell 390 milliárdot. Ez nem átcsoportosítható tétel, ezért irreális a törvény.