Írjon nekünk

Kultúra

Szelep az ország fenekén – interjú Hobóval

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/illesattila.jpg

Megjelent:

Harminchárom év aktív munkásságát zárja le a Hobo Blues Band utolsó koncertjén készült válogatás-lemezével. A zenekar alapító tagja és névadója, Földes László “Hobo” azonban ezután sem marad tétlen: szólólemezt ad ki, könyvet és színdarabot is ír.

A Hobo Blues Band idén adta búcsúkoncertjét. Harminchárom év termését foglalja össze az elköszönő fellépések anyagából született, A zene marad – Hobo Blues Band búcsúkoncert cd és dvd. Előbbi összesen harmincöt dalt tartalmaz, utóbbi a koncerteken készült fényképekből összeválogatott album. A lemezzel az ország több nagyvárosát is meglátogatja a zenekar, szerda este a turné szegedi állomásán, a Reökben találkoztunk Hobóval, aki a zenekar múltjáról, és jövőbeli terveiről beszélt portálunknak.

– A Hobo Blues Band február 12-én teltházas búcsúkoncertet adott Budapesten. Nem érezték akkor, hogy talán van még a zenekarba, hogy esetleg lehetne folytatás?

– Azt éreztük, hogy gyönyörűen van vége. Már előtte is eldöntöttem, hogy nem csinálom tovább, és örülök neki, hogy méltó módon tudtuk befejezni, ezzel a pesti koncerttel. Nincs hiányérzetem.

– A koncert alatt az egyik verse is előkerült, melyben azt mondta: ez már nem a hősök kora, sem a bolondoké. Mit értett pontosan ez alatt?

– Ezt a verset már korábban megírtam, de valóban elhangzott itt is. Ma már a “hősöket” a televízió, a virtuális média gyártja, nagyrészt nem erényeik, csak valamilyen aktuális őrület miatt. Ennek a kornak csak az lehet a hőse, aki belekerül ebbe a világba. Aki pedig mégis azt az utat választja, hogy szembemegy ezekkel a dolgokkal, az egy bolond.

– A Szelep szerep című dalban azt állítja: “szelep vagyok az ország fenekén.” Mennyire látta el ezt a feladatát a zenekar?

– Ez még 1985-ben, a szocializmus ideje alatt született mondat. Én rájöttem arra, hogy miért engednek minket többé-kevésbé működni. Persze inkább kevésbé: állandóan valami gond volt a Hobo Blues Band dalaival, koncertjeivel, mondanivalójával, magatartásával, stb. Mindössze egy dolog miatt engedték, mégpedig hogy elmondhassák: nahát látják, itt ilyet is lehet. Persze az emberek eljöhettek, kicsit kitombolhatták magukból a gondolataikat, gondjaikat. Ezek a feszültségek itt oldódhatnak fel, így nem kerültek olyan helyre, ahol veszélyeztethették volna a társadalom – szerintük – idillikus berendezkedését, békéjét.

– Szükség lehet most is egy ilyen “szelepre”?

– Mesterségesen gerjesztett dolgok ezek. Rájött a mindenkori hatalom, hogy ha lekötik az átlagember figyelmét ezzel a minősíthetetlen valóságshow-áradattal, előre legyártott és kiherélt kultúrával, akkor ellenőrizni, és befolyásolni is tudják őket. Ma már tulajdonképpen az egész média, a televízióval és a zeneiparral együtt arra szolgál, hogy az embert minél messzebb vigye az önálló gondolkodástól.

– A zeneipar is egyfajta szemléletmódváltáson, átalakuláson esik éppen keresztül. Egyre többen adják fel a harcot az illegális letöltések ellen, ingyen elérhetővé teszik albumaikat, és a koncertekből tartják fenn magukat. Működhet még a régi rendszer?

– Ez kétoldalú dolog. Egyrészt az élőzenét nem lehet tönkretenni, és tulajdonképpen ennek az élőzenének volt a következménye a lemezkiadás. A lemezek bevételeinek csak apró töredékét kapták meg a muzsikusok – Magyarországi viszonylatokról beszélek csak, néhány kivételezettet leszámítva itt tényleg szinte csak alamizsna jutott. A Hobo Blues Band mindig az élőzenével tartotta fenn magát, nem tulajdonítottunk olyan nagy jelentőséget a lemezeknek, még ha azok sikeresek is voltak, mint a Vadászat, vagy a Tábortűz mellett.

– Él még napjainkban a rock és a blues?

– Ezek költői kérdések, hiszen maga a rock és a blues fogalma is elég megfoghatatlan, nehéz körülírni. Én úgy gondolom, hogy mindig is lesz, ha nem is ezek képviselik a legnépszerűbb irányvonalat. Ha a felszínen nem is, de mindig lesz, hiszen lesznek olyan emberek, akik ezt keresik, ebből töltekeznek fel. Ezek keresni fogják a régi ritmusokat, és rá is találnak majd.

– Mi lesz Hobóval a Blues Bandet követően?

– Elkészült egy szólólemezem, amit márciusban szeretnék kihozni. Ahogy a Circus Hungaricust, úgy ezt is Madarász Gáborral készítettem, már startra kész, csak a Zene maradot kerüli ki. Emellett írok egy Requiem a bluesért című könyvet is, melyben a műfaj iránti hálámat szeretném kifejezni. Egy monodrámán is dolgozom, ami Utcazenész címmel a magyar rockzene ötven évét öleli fel, és Szarka Tamás rockoperájában is szerepet kapok nemsokára. Hobo klub néven Budapesten a Gödörben is tartok havonta egyszer egy rendezvényt.

Kultúra

Három új bemutatót tart a Szegedi Egyetemi Színház

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/illesattila.jpg

Megjelent:

Szerző:

Érdemes lesz ellátogatni az előadásokra.

Tovább olvasom

Hírzóna

Felelevenítik a 100 éves szegedi szimfonikusok legszebb történeteit

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/illesattila.jpg

Megjelent:

Szerző:

A „Színházpártolók” a szegedi szimfonikus zenekar kettős jubileuma alkalmából látják vendégül Pál Tamást és Gyüdi Sándort.

Tovább olvasom

Közélet

Viszlát, Szélkiáltó! – Elviszik a Szeged Plaza egykor forgó szobrát

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/illesattila.jpg

Megjelent:

Szerző:

Letakarva várja a szobor, hogy visszavigyék alkotójához.

Tovább olvasom

Aktuál