Arcok a Szegedi Jazz Napokról IV.: Marc Ribot

Marc Ribot a New York-i underground egyik legismertebb, kultikus egyénisége. Egy zenei világé, amelyben egyszerre van jelen minden műfaj és irányzat, ugyanúgy fontos a progressziv kísérlet mint a múlt ismerete, ahol keveredik egymással a fekete, fehér, zsidó, latin és számtalan más nemzetiség, kultúra és zene.

Rendkívül sokoldalú, kreatív művész, szuggesztív gitáros, ragyogó improvizatőr és kivételes képességű zeneszerző. Világszerte komoly rajongótábora van, itthon a legtöbben

Tom Waits

gitárosaként ismerik, de legalább ennyien a Lounge Lizards,

Elvis Costello, John Zorn, Norah Jones, Robent Plant

és

Allison Krauss, David Sylvian, Sam Phillips, vagy Marianne Faithfull

lemezeiről. Pályafutása során játszott

Wilson Pickett, Arto Lindsay, McCoy Tyner, Lou Reed, Elton John, Leon Russell, Iggy Pop, Laurie Anderson, David Sanborn, John Mellancamp, Tricky, Madeleine Peyroux, Allen Ginsberg, Jamaaladeen Tacuma, Vinicius Cantuaria, John Scofield, Bill Frisell, Béla Fleck

és még sok száz híresség társaságában, továbbá olyan zenekarokkal, mint a Black Keys vagy a Medeski, Martin & Wood.

Marc Ribot

1954. május 21-én született Newark, New Yersey-ben, a keleti partvidéken. Már gyermekkorától zenét tanult, első hangszere a trombita volt, majd szülei támogatásával a kiváló klasszikus gitáros-zeneszerző,

Frantz Casseus

tanítványa lett. A haiti származású művész a család barátjaként megkülönböztetett figyelemmel foglalkozott vele és később is a mentora maradt. Casseus zenepedagógiai módszere és a házukban tartott gitárkoncertek élménye lenyűgöző hatással volt a 7 éves fiúra, aki mindemellett megismerte mesterének művészet-filozófiáját, valamint azt az elkötelezett harcot is, melyett Haiti népzenéjének megörzése érdekében folytatott. Játékára kezdetben a klasszikus- és karibi gitárzenék mellett

Chuck Berry, Howlin Wolf, Django Reinhardt

voltak nagy hatással. Tinédzser évei alatt számtalan garázszenekarban megfordult, melyek főként divatos tánczenével próbálkoztak, de saját bevallása szerint a soul- és rhythm & blues darabok voltak a kedvencei. 1978-ban beköltözött New Yorkba, ahol egyik kedvence,

Wilson Pickett,

majd a legendás jazz-orgonista,

Brother Jack McDuff

zenekarának tagja lett. A következő évben egy Realtones nevű együtteshez szegődött, mely "Uptown Horns" néven Carla és

Rufus Thomas

, később Solomon Burke kisérője és egyben a Tramps nevű klub házizenekara volt. Ekkor kezdett a new-wave és punk irányzatokkal foglalkozni és figyelt fel olyan gitárosokra, mint Fred Frith, Arto Lindsay vagy Robert Quine. Nyitott zenei érdeklődése révén számtalan új tapasztalatot szerzett és hamarosan a New York-i underground legkeresettebb muzsikusánk számított, aki otthonosan mozog a klasszikusoktól kezdve az r&b-, soul-, jazz-, rock-, blues- és new-wave zenéken át a legmodernebb stílusokig. Így szemelte ki magának 1984-ben a filmsztár/képzőművész JOHN LURIE, és lett a cult-zenekarként körülrajongott LOUNGE LIZARDS gitárosa öt éven át. Innen 1985-ben az avantgard rock zárkózott fenegyereke, Tom Waits hívta meg, együttműködésük máig tart és olyan világsikerekhez vezetett, mint a "Rain Dogs" (1985), "Frank's Wild Years" (1987), "Big Time" (1988) és a "Mule Variations" (1999). Ebben az időben kezdett játszani a nagyrabecsült szerzőnek és befolyásos előadónak számító ELVIS COSTELLO-val is, de még fontosabb, hogy ekkorra tehető szólókarrierjének kezdete. Első szólólemeze, a "Rootless Cosmopolitan" az Island Recordsnál jelent meg 1990-ben, majd különböző kiadóknál évente kihozott egy-egy új lemezt, melyek közűl a "Requiem for What's His Name" (1992) és a "Shrek" (1994) rendkívül kedvező kritikákat kapott, de 1993-ban komoly szakmai sikert ért el a Mesterének emlékére kiadott "Plays Guitar Works By Frantz Casseus" albummal is. Los Cubanos Postizos: 1997 februárjában Brad Jones basszusgitárossal (Ornette Coleman Prime Time), valamint E.J.

Rodriguez és R.J. Rodriguez

dobosokkal (Miami Sound Machine) megalakította a Marc Ribot Y Los Cubanos Postizos elnevezésű formációt, mely a latin zene '40-es '50-es évekbeli szupersztárja, a kubai Arsenio Rodriguez szerzeményeit volt hivatott eljátszani. A New York-i avantgard törzshelyének számító Knitting Factory-ben rendezett hangverseny frenetikus sikerrel zárult, és a "Marc Ribot Y Los Cubanos Postizos" 1998-ban az Atlantic Records legnépszerűbb jazzlemeze lett. Az egyöntetű szakmai- és közönségsikert az eladási adatok mellett a Rolling Stone, a Guitar Player, a DownBeat és Jazziz magazinok szuperlatívuszai jelentették, mely Marc Ribot számára - immár saját neve alatt is, - meghozta a világhírt. Mindemellett nem feledkezett meg új-zenei törekvéseiről sem, itt elsősorban

Fred Frith, Don Byron, Elliott Sharp, Anthony Coleman

, valamint a Jazz Passengers és Sun Ra zenekarokhoz fűződő munkáit kell kiemelni. Külön említést érdemel kollaborációja JOHN ZORN szaxofonos/zeneszerzővel, aki a New York-i kortárs-free oszlopos tagja és a Tzadik Records tulajdonosaként számos felvételének kiadója is. Gyakran dolgozik együtt T Bone Burnett producerrel, például Alison Krauss és ROBERT PLANT Grammy-díjas “Raising Sand” című albumán, de játszik Norah Jones új lemezén is.
 Számos filmzenét írt, többek között a “Walk The Line" (Mangold), az “Everything is Illuminated”, “The Departed” (Scorcese) és a “Drunkboat” (John Malkovich) mozikhoz. Stewart Wallace komponált számára egy gitárversenyt nagyzenekarral, a darabot először a National Symphony Orchestrával játszotta Washingtonban 2004 júliusában, majd a kaliforniai Santa Cruz-ban 2005 augusztusában. SPIRITUAL UNITY - THE MARC RIBOT TRIO: Marc Ribot jelenlegi legaktívabb projektje, melyet a moder amerikai fekete zene egyik legnagyobb géniusza, az 1970-ben 34 éves korában elhunyt szaxofonista/zeneszerző, ALBERT AYLER emléke és zenei hagyatéka inspirált. Ribot Ayler nagy tisztelője és művészetének egyik legjobb ismerője, a jelenlegi együttest és repertoárt ennek ellenére - illetve éppen ezért, - rendkívül hosszú ideig érlelte. Az áttörést végül egy párját ritkító véletlen hozta el: HENRY GRIMES, Albert Ayler eredeti bőgősének 43 év utáni váratlan felbukkanása! De ez már egy másik történet... Forrás: privatemusic.hu A Marc Ribot Trio november 5.-én szombaton lép fel a Szegedi Jazz Napokon az Ifjúsági Házban.