Hoffmann Rózsa: A csúcsegyetemek nemzeti kulturális értékek

Az oktatási államtitkár szerint senkinek sem kell tartania attól, hogy a Szegedi Tudományegyetem fölött vészfelhők gyülekeznének.

A Szegedi Tudományegyetem ünnepélyes tanévnyitójának vendége volt

Hoffmann Rózsa

, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium oktatásért felelős államtitkára is. A politikussal a formálódó új felsőoktatási törvényről kérdeztük, melyet a tervek szerint még az idén elfogad az Országgyűlés.

– Melyek lesznek az új felsőoktatási törvénynek azok a sarkalatos elemei, melyek a Szegedi Tudományegyetem szempontjából is meghatározóak lehetnek?

–

Szabó Gábor

rektor úr évnyitó beszédében annak a reményének adott hangot, hogy a Szegedi Tudományegyetemet nem kell félteni. Nos, magam is megerősíthetem, nem várható olyan változás a felsőoktatási törvényben, mely hátrányos lenne az intézményre nézvést. Sőt, meggyőződésem, az egész magyar felsőoktatás számára előnyös lesz az új törvény, mert minőségi alapokra helyezi a képzés tartalmait, az egyetemek működését és irányítását. Amire számítani lehet, az az, hogy kicsit szűkülni fog a magyar felsőoktatásra jellemző rendkívül szétaprózott kínálat. Bizonyos mértékig szűkülni fognak az állami ösztöndíjjal támogatott képzési helyek is, ám hogy ez hol konkrétan mit jelent, azt majd nem a felsőoktatási törvény, hanem az évenként kiadott kormányrendeletekben megjelenő keretszámok határozzák meg. Lényegét tekintve azokat az alapelveket tartalmazza egyébként a törvénytervezet mostani koncepciója, amit a tavaly ősszel nyilvánosságra hozott változat. Árnyalatnyi változások történtek, történhetnek majd, s heteken belül jóváhagyja a kormány. A legmagasabb szintű politikai egyeztetések megtörténtek, miniszterelnök úr is sok tekintetben rábólintott, jónak minősítette azt. A következő hetekben a közvélemény is megismerheti majd a jóváhagyott koncepciót, illetve még ezt megelőzően, jövő héten a köznevelési törvényét is.

Szerződéseket kötne az állam a finanszírozott helyeken tanulókkal

– Mely intézményeket, mely képzéseket érintheti az állami finanszírozás szűkülése?

– Ezen a kérdéskörön több műhely is dolgozik. Egyébként pedig az évenkénti kormányrendeletek lesznek irányadóak. Alapelvünk – mely a szociális konzultációnál is széles társadalmi támogatottságot szerzett –, hogy az állam az állampolgárok adóforintjaiból elsősorban azokat a képzéseket támogassa, melyekre a gazdaságnak, az országnak szüksége van. A gazdasági, tudományos, felsőoktatás, politikai élet sok szereplőjével folytatunk konzultációt, vannak már javaslatok, de még nincs végleges döntés.

A példa kedvéért azonban elmondhatom: az országnak mindig szüksége volt, van és lesz jól képzett pedagógusokra, ezért az ő taníttatásukat az óvóképzéstől egészen az egyetemi szintű tanárképzésig mindig is támogatni fogja az állam – ahogyan az orvosképzést is, különösen manapság, mikor kevés az orvos. Valószínűleg azokon a szakokon szűkülhetnek be vagy szűnhetnek meg az állami ösztöndíjakkal támogatott képzési helyek, melyek jó elhelyezkedési és kereseti lehetőséget nyújtanak. Aztán van olyan javaslatunk is a koncepcióban, mely szerint a hallgató választhat a két út közül.

– Milyen szempontok szerint választhatnak a fiatalok? Milyen elvárásokat fogalmaznak majd meg az államilag finanszírozott diákokkal szemben?

– Ha az állam milliókkal támogat meg egy képzést öt év alatt, úgy hiszem, a társadalom joggal várja el, hogy a fiatalok valamit visszaadjanak annak a közösségnek, mely hozzájárult a taníttatásukhoz. Ezért terveink szerint az állam már a jelentkezés előtt különböző tartalmú szerződéseket fog kötni a finanszírozott helyekre pályázókkal. Ebben rögzítik, mit adnak vissza később a közösségnek. Természetesen az is lehetséges, hogy valaki azt mondja, a diplomaszerzést követően övé a világ, s oda megy, ahová akar. Ebben az esetben viszont maga vagy családja fizeti képzésének költségeit. Célunk változatlanul az, hogy minél többen szerezzenek diplomát, az ahhoz vezető út gazdasági megalapozottsága viszont különböző lehet a későbbiekben. A koncepcióban mindez benne rejlik, attól viszont nem kell tartani, hogy beszűkülnek a képzési helyek vagy megszűnnek intézmények, csupán kicsit átstrukturálódik a finanszírozási rész, illetve a tartalmi oldal is.

Minden eszközzel erősítenék Szeged egyetemvárosi rangját

– Többször elhangzott kormányzati körökből, hogy kiemelt figyelmet szánnak majd azoknak a csúcs– vagy elitegyetemeknek, melyektől nemzetközileg is versenyképes oktatási-kutatási tevékenységet várhatunk el. A Szegedi Tudományegyetem is egyike ezeknek a vezető hazai intézményeknek. Miben testesül majd meg a kiemelt figyelem ezek iránt az egyetemek iránt?

– A versenyképes magyar egyetemek a hazai kulturális-szellemi hagyományok reprezentánsai, nemzeti kulturális értékeink, értelemszerűen fenntartásukban az állam nagyobb szerepet fog vállalni. A Szegedi Tudományegyetem – mely méltán tett szert nemzetközi hírnévre – tehát semmilyen gazdasági megszorításnak nem eshet áldozatul, mely más intézményekben talán átstrukturálja a képzés szerkezetét. Ez persze nem azt jelenti, hogy itt nem bővülnek majd azok a férőhelyek, melyeket maguk a hallgatók fizetnek. Hozzátenném, a szegedi universitas arról is ismert, s büszke lehet rá, hogy rengeteg külföldi diákok képez. Ők maguk fizetik képzésük költségét, ami bizonyítja, hogy az oktatás valóban rendkívül magas színvonalú. Ezt is szeretnénk bővíteni. Mi több, magam is minden nemzetközi kapcsolatomat felhasználom arra – akár mikor távoli országok nagyköveteivel tárgyalok –, hogy felhívjam a figyelmet: nemcsak Budapesten vannak minőségei egyetemek, hanem a vidéki nagyvárosokban, így Szegeden is. Úgy gondolom, hozzátartozik az oktatásirányításhoz, hogy jó hírét keltsük a magyar egyetemi rendszernek, s ezekkel a kommunikációs eszközökkel is erősítsük, gazdagítsuk felsőoktatási intézményeinket. Végezetül teljes szívemmel azon vagyok, hogy őrizzük vagy erősítsük is Szeged

gróf Klebelsberg Kunótól

nyert egyetemvárosi rangját, szerepét. Senkinek sem kell tehát attól tartania az itt-ott felkapott, félreértelmezett vagy szándékosan félremagyarázott hírek ellenére sem, hogy bármiféle vészfelhők gyülekeznének a Szegedi Tudományegyetem fölött.