Vélemény: Egy betyár kivégzése

Cikkünk frissítése óta eltelt 11 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Le merjünk lőni egy hazánkra támadó és lakóházainkat bombázó agresszort? Válaszom: igen. De nem azért, mert zsidó, vagy mert orosz vagy germán, vagy mert rohadt és tetves, hanem pusztán hazánk védelmében.

Tyirityán Zsolt polgártárs, a Jobbikkal szövetséges Betyársereg vezetője a Magyar Szigeten olyan kijelentésekre ragadtatta magát, ami még a legradikálisabb radikálisok körében is kivágta a biztosítékot.

Dér Zsoltot, aki részt vett a délszláv háborúban és Szent László védelmében, azzal dicsérte, hogy amikor „Boszniába terelődött a harc, ő akkor is visszament, de akkor már nem a magyarság védelmében, hanem gyilkolni akart, és ezért is megérdemel egy tapsot”.

Megfogalmazott egy radikálisan morális dilemmát is: „Mikor az izraeliek ide fognak jönni Merkava harckocsikkal vagy Lopakodó bombázókkal, bennük meglesz az a morális kérdés, hogy lakóházat szétlőjön? Biztos vagyok benne, hogy nem! Bennünk lesz-e annyi, hogy le merjünk lőni egy rohadt, tetves zsidót?”

Végül morális vívódása során odajutott, hogy el kell jutni oda, hogy „egy gépkarabélynak az elsütő billentyűjét valaki meg tudja húzni, esetleg akkor, hogyha egy másabb bőrszínt lát”.

Az esettel kapcsolatban az LMP a legfőbb ügyészhez fordul és a nemzetbiztonsági bizottság összehívását kezdeményezte. Állítólag az is elhangzott a Magyar Szigeten, konkrét név megjelölése nélkül, hogy a fajok háborúja zajlik, ezért el kell jutniuk egy szintre: “arra, hogy újra agresszívvá, erőszakosakká, szikárakká, mohókká, szinte fenevadakká váljunk”. Emiatt a Magyar Helsinki Bizottság is az ügyészséghez fordul, egyben kérdést intézett Schmitt Pál köztársasági elnökhöz: “a nemzet egységének megtestesítőjeként miért marad néma, amikor magyarok elleni erőszakra hívnak fel?”. A sajtó baloldalát már uralni is látszik a gondolat, hogy „cinkos, aki néma”, és hogy „Miért hallgat Schmitt Pál?” Orbán Viktor miniszterelnöknél az iránt tudakozódnak, hogy mikor készül nyilvánosan elítélni a magyar közbeszédben példátlan durvaságú nyílt uszítást, de ahogy érzékelem, Orbán lehetséges reakciója kevésbé itatta át a baloldali közvéleményt, talán azért, mert ott még erősen tartja magát a toposz, hogy Orbán Viktor szabadította ki a neonáci (jobbikos) szellemet, és hogy Orbán összejátszik a Jobbikkal.

Schmitt és Orbán esetleges megszólásával kapcsolatban nehéz állást foglalni. A baloldalon honos „antifasiszta” politikai kultúra a baloldaliakat állandóan készültségben tartja a tiltakozás, az elítélés, az elhatárolódás és a jobboldal elhatároltatása céljából. Ezért alakult ki sokszor a komikus helyzet, hogy a lefasisztázott Orbánt felszólították a fasisztákkal szembeni összefogásra, ami kevésbé az elvi alapokra, hanem hatalompolitikai megfontolásokra utal. A jobboldalra ezzel szemben mély letargia és immunreakciók jellemzők, amikor a baloldaliak elítélésre, tiltakozásra vagy elhatárolódásra szólítják fel őket, ugyanakkor valóban van valamiféle félelem a körükben, amikor nyilvánosan kellene vagy lehetne állást foglalni olyan kérdésekben, amikben egyébként nagyon is meg van a rosszalló magánvéleményük.

Miért hallgat Schmitt Pál? Nem tudom. Lehet, hogy meg kellene szólalnia, de lehet, hogy nem. A meg nem szólalás egy szerintem is lehetséges oka, hogy ne dimenzionáljanak túl bizonyos dolgokat, hogy a megszólalással ne növeljék akaratlanul is túl az „elítélendők” politikai súlyát. Erre a dilemmára jó példa Bácsfi Diána esete, aki magányos neonáciként hitlerista karlendítésre vetemedett, ami olyan tiltakozási hullámot váltott ki a baloldalon, mintha az ő személyében tényleg napirendre került volna a nyilaskeresztes hatalomátvétel. A kérdés tehát az, hogy személy szerint Tyirityán polgártársnak és tettének tényleg van-e akkora társadalmi veszélyessége és politikai súlya, ami miatt legfőbb közjogi méltóságoknak meg kell nyilatkoznia azon túl, hogy illetékes hatóságok nyomozást indítanak.

Tyirityán polgártársunkat amúgy nem értem. Miért is érdemelne tapsot az, aki már nem a magyarság védelmében harcol fegyveresen, és ölt, hanem mert gyilkolni akart. Ez a logika arra utal, hogy a magyarság védelmében fegyveresen harcolni kevésbé érdem, mint csak úgy, önmagában, ölni. Ha a boszniai ölés tapsot érdemel, akkor Szent László védelme csak egy ihaj-csuhajt? (Az „is” szócska ne tévesszen meg minket az eredeti szövegben.)

Ha izraeliek ide fognak jönni Merkava harckocsikkal vagy Lopakodó bombázókkal, valószínű, hogy katonaként nem lesz meg bennük a morális kérdés, hogy lakóházat szétlőjenek, ha parancsot kapnak rá. Ha viszont Tyirityán polgártárs kellő mértékben hajlandó tájékozódni, tudnia kell, hogy eddig nagyon sok izraeli katonában vetődtek fel morális kérdések az arabokkal vívott harcokban vagy azok után, és azért ez a világsajtóból, beleértve a radikális jobboldali médiát is, jól követhető.

De honnan jutott Tyirityán polgártársnak egyáltalán eszébe, hogy izraeliek ide fognak jönni Merkava harckocsikkal vagy Lopakodó bombázókkal?

De ha már eszébe jutott, mit gondol arról, hogy mások, más országok is támadhatnak hazánkra? Na mármost, ha más országok katonái törnének hazánkra, szőkék és kék szeműek, a Nietzsche-i „szőke bestiák”, akikben „az őseredeti barbár [és germán] én” búvik meg, Tyirityán polgártársban felvetődne-e a következő kérdés: „És bennünk lesz-e annyi, hogy le merjünk lőni egy rohadt, tetves germánt?” Vagy egy oroszt, mint ahogy tették eleink például 1956-ban a szőke és kék szemű szovjet harckocsizókkal.

Vagy tán tegyünk különbséget magyar lakóházakat bombázó pilóták és magyar lakóházakat bombázó pilóták között? Az egyik nem rohadt és tetves, a másik meg igen? De ha már ezt a két jelzőt használjuk, nem azért rohadt és tetves valaki, mert egyáltalán magyar lakóházakat bombáz?

Le merjünk lőni egy hazánkra támadó és lakóházainkat bombázó agresszort? Válaszom: igen. De nem azért, mert zsidó, vagy mert orosz vagy germán, vagy mert rohadt és tetves, hanem pusztán hazánk védelmében.

Az, hogy el kell jutni oda, hogy „egy gépkarabélynak az elsütő billentyűjét valaki meg tudja húzni, esetleg akkor, hogyha egy másabb bőrszínt lát” a hazának, a nemzetnek, a honfitársaknak, a nemzettársaknak, a nemzettestvéreknek, családunknak vagy magunknak a törvényes védelmében vagy más hasonló esetekben, indifferens. Ahogy az volt az első világháborúban a balkáni fronton szolgáló magyar katonáknak, akik a franciákkal és azok között meg gyarmati (néger) katonákkal szemben harcoltak. Gondolom, a magyar baka nem sóval és kenyérrel köszöntötte a „fehér” franciát, amikor az szuronyt akart döfni belé, és nem okozott lelki traumát sem a francia katona „fehérsége”, amikor a ravaszt meg kellett húznia.

Tartok tőle, hogy Tyirityán betyár egészen más logika mentén gondolkodik ezekről a kérdésekről, és nála a „más bőrszín” önmagában igazolható és kiváltható oka az elsütő billentyű meghúzásának. Ez azonban nem menti fel további morális dilemmák alól őt. Ha netán tényleg jönnének, ám fehérbőrű, szőke és kék szemű zsidók által vezetett Merkava harckocsik, viszont a honvédségben szolgálatot teljesítő Tyirityán betyár azt látja, hogy pont ott és akkor egy sötétbőrű cigány honvéd (bajtárs?) egy RPG-7 kézi páncéltörő gránátvetővel ki tudná lőni a magyar lakóházakat lőni készülő tankot, akkor ő, Tyirityán honvéd betyárosan lelőné a sötétbőrű cigány honvédet?

Tyirityán betyár tehát az emberölés minősített (pusztán bőrszín miatti) lehetőségéről beszélt, ami miatt tartania kell a Jobbik hatalomra kerülésétől. A Jobbik ugyanis épp a napokban vetette fel ismét, hogy az emberölés minősített esetében lehetővé kell tenni a halálbüntetés kiszabását. Tyirityán betyárt tehát kivégezhetik, ha eljut oda, hogy egy gépkarabélynak az elsütő billentyűjét tényleg meghúzza, amikor egy másabb bőrszínt lát.

Előző sztori

Épül a pókkamera – még 3 nap a kajak-kenu vb-ig

Következő sztori

Várható időjárás hétfő estig