Halál, hol a te fullánkod?

Halál! Hol a te fullánkod? Pokol! Hol a te diadalmad? A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény.De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!

(Pál korinthusiakhoz írt első levele 15:55-57)

A héten erővel és szenvedéllyel kérdeztem meg az egy jogos kérdést, amit csak egy Krisztust követő embernek lehet fölhatalmazása kimondani: Halál, hol a Te fullánkod? Emberi gondolatból elmondanám, hogy elvesztettem egy hithű barátomat, de az ige alapján elmondom, hogy haza költözött a hűséges imatársam, akivel egy évtizeden át hordoztuk egymás erőtlenségeit imáinkban. Ki merem mondani a világ szemében elmebeteg gondolatot: dicsőség Istennek, hogy hazavitte ezt a nagyszerű asszonyt a fizikai szenvedéseiből. A Mennyországban, a mennyei testben, az Atyánál, az Apánál van már, ott énekel, ott imádja Istent, egy nap találkozom még vele.

A megváltozott emberi élet…

Ő pedig ezt mondta nekem: Atyáink Istene választott ki téged, hogy megismerd az ő akaratát, meglásd az Igazat, és hangot hallj az ő ajkáról.Mert az ő tanúja leszel minden ember előtt arról, amiket láttál és hallottál.

(Apostolok cselekedete 22:14-15) Ami nélkül nem mondhatod magad kereszténynek: a megváltozott emberi élet. A legerősebb és legcsodálatosabb szavak, amelyeket valaha hallottam: látni a megváltozott emberi élet tanúbizonyságát. Soha senkinek nem lesz igaz szavaiból a bizonyság Istenről, akinek az élete nem támogatja meg a maga valóságával Isten jelenlétét. Aki keresztényként él, annak az élete nem fogadható be a ráció súlyos terhével. Miért nem? Azért mert akarva és akaratlanul is természetfeletti életet él. Csodákban élni és azokban járni, nem mindig könnyű, mert egy hívő ember a világban mindig a pusztában vándorol, mert nem ez az otthona. A pusztában átélt csodákra, a hívő élet folyamán tudni kell emlékezni, mert az újabb pusztában megtett mérföldek alatt elhomályosulhatnak az emlékek, és talminak tűnik minden jövőre vonatkozó nagyszerű ígéret.

…az élő bizonyságtétel…

Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.

(Pál korinthusiakhoz írt második levele 3:18) Hogy megéri-e kereszténynek lenni? Nagyon rosszul feltett kérdés. A válaszom világi gondolattal: nem. Hogy a valaha meghozható legjobb döntés? Igen. Tizennyolc évesen, hoztam meg ezt a döntés tizenegy évvel ezt megelőzően, kimondtam: köszönöm Krisztusom, hogy meghaltál értem a kereszten. Meghívtam Őt a szívembe, hogy azt a kevély, intellektuális hiúságban dagonyázó cinikus lányt fogja és tegye más emberré. Ezt elmondhatom én, és elmondhatják rólam mások is, akik ismernek: hogy valóban megtette-e. Én elmondom, hogy ismertem egy asszonyt, aki minden harcát Istennel harcolta meg, akinek a hite, a biztosan bekövetkező bukásokban sem tört meg. Földi életében nem szűnt meg a legerősebb fájdalmak közepette sem megemlékezni arról, hogy élt egy ember egykoron, aki éppúgy volt Isten, mint ember, aki meghalt érte a kereszten, és aki harmad napra feltámadt és örökké él. Egy élő bizonyságtétel volt ennek az asszonynak, a jó barátomnak az élete Isten valóságáról.

…Jézus Krisztusban

Drágának tekinti az ÚR híveinek halálát.

(Zsoltárok 116:15) Ha valaki azt meri állítani, hogy a keresztény emberek pudingok, és a nyomorultak ópiuma a hit, az vakságban van. Vegye elő a nagyítót és vizsgálja meg közelről a hívők életét! Nem takarjuk, mert a cél, hogy a bizonyságtétel, az, akivé lettünk az nyilvánvalóvá legyen. A halál a fullánkja semmivé lesz, a megélt tanúbizonysága Isten létéről pedig olyan hangos, kiáltó szó a világban, hogy nem lehet a füleket befogni. Egy ilyen hangos, kiáltó szó megfogta az ígéretet az örök életében, tudva, hogy a halál fullánkja többé már nem döfheti meg őt, és földi porsátrát elhagyva elköltözött oda, ahova csak Jézus Krisztuson át vezet az út. Örökre bizonyság ennek az asszonynak az élete, akinek az életéből éppúgy Isten dicsősége szállt fel a kudarcokból, mint az örömökből. Isten szeretete nincs győzelmekhez sem pedig bukáshoz kötve. A legmerészebb és legbátrabb gondolatot kívánom mindenki életére nézve, hogy kimondhassa Krisztushoz már megtérve: Halál hol a te fullánkod?