Vélemény: Jézus a melegfelvonuláson?

Cikkünk frissítése óta eltelt 10 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

A homoszexualitásnak a Biblia szerinti értékelése kemény dió, és magam is szívesebben hagyatkozok nálamnál jóval okosabb és hozzáértőbb teológusokra vagy egyházfőkre, azonban bátorkodom felhívni a figyelmet arra, ahogy a szerző bánik a bibliai idézettel.

A meleg büszkeség jegyében tartott melegfelvonulás apropóján menetrendszerűen találkozhattak erkölcsi és elvi kioktatással azok, jelen esetben keresztények, akik valamilyen oknál fogva nem értenek egyet a meleg büszkeség jegyében tartott melegfelvonulással.
Az egyik internetes portál szerzője a következő mondatokkal zárta sorait: „Ki kell menni a melegfelvonulásra. Áradjék a szeretet.”
A keresztények melegpárti mobilizálását a szerző azzal igazolta, hogy „Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Hallottátok, hogy ezt mondták: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ugyan mi lesz a jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a testvéreiteknek köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg ezt a pogányok is? Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok!” (Mt 5,43-48)
Mivel a médiatudósítások alapján okkal következtethetünk arra, hogy a melegfelvonulás résztvevői között nem voltak jelen keresztény tömegek, sem katolikusok, sem reformátusok, sem evangélikusok, sem unitáriusok, sem görögkeleti katolikusok, sem pravoszlávok, és feltehetőleg még a Hit Gyülekezetéből sem tolongtak, két lehetőség adódik: vagy a keresztények buták, és nem ismerik fel a szerző által felismert teológiai és valláserkölcsi igazságot, vagy a szerző bánik önkényesen a Biblia tanításaival. Utóbbi nem lenne különösebb probléma, ha a keresztényeknek nem kellene azt érezniük az ilyen jellegű bibliaértelmezések alapján, hogy buták, de olyannyira, hogy még nem keresztények, ateisták vagy materialisták is jobban tudják, hogy nekik, keresztényeknek, valójában miképpen kell értelmezniük a keresztény tanításokat.
A dolog persze, elismerem, már csak azért sem ilyen egyszerű, mert vannak keresztények, keresztény egyházak és felekezetek, kiváltképpen Nyugaton, akik magától értetődőnek tekintik még a papok homoszexualitását is. Ebből a szempontból nézve a szerző példálózása akár konzervatívnak is tekinthető, mert melegek és keresztények kettősségében, dichotomikus ellentétében gondolkodik, mintha az ő felfogásában és értelmezései keretében keresztények nem lehetnek melegek, hanem legfeljebb csak melegekkel szolidárisak. Némi civil kurázsival azonban mondhatta volna azt is, hogy a felvonuló melegek között is vannak vagy lehetnek keresztények, és egy csipetnyi nagyobb bátorsággal akár a Nyugaton már igen régóta bevett, radikális bibliaértelmezéssel is előrukkolhatott volna: Jézus is homoszexuális volt, de legalábbis homoerotikus kapcsolat fűzte egybe az apostolokat.
A homoszexualitásnak a Biblia szerinti értékelése kemény dió, és magam is szívesebben hagyatkozok nálamnál jóval okosabb és hozzáértőbb teológusokra vagy egyházfőkre, azonban bátorkodom felhívni a figyelmet arra, ahogy a szerző bánik a bibliai idézettel.
Ha szó szerint vesszük az idézett szöveget, ahogy a szerző is teszi, arra a megállapításra kell jutnunk, hogy 1) Jézus tanítása szerint a melegek a keresztények ellenségei; 2) a melegek gyűlölik a keresztényeket, üldözik és gyalázzák őket, 3) a keresztényeknek ennek ellenére kell szeretniük a melegeket.
Tényleg így gondolná a szerző? Kétlem. Ha viszont nem, akkor alaposabban kellene elmélyülnie a Bibliában.
Csak kérdésként merem felvetni: mennyire lehet szó szerint venni Jézus szavait, hogy legyünk olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a mi mennyei Atyánk? Mi van akkor, ha nem tudunk olyan tökéletesek lenni? Mi van akkor, ha az egyes példázatok vagy példabeszédek – akár látszólag – ellentmondanak egymásnak?
Mert például a Bibliából tudjuk, hogy Jézus felborította a pénzváltók asztalait, és kiűzte a kufárokat a templomból. A szerző nyomán kérdezhetnénk, hogy Jézus miért nem inkább szerette őket, a kufárokat, és miért nem tett inkább jót velük? Talán azért – kockáztatom meg a feltételezést -, mert a kufárok mégiscsak Isten törvénye ellen vétettek.
A törvény az, ami az önkényesen melegpárti bibliaértelmezésekből ki szokott maradni. A törvény, beleértve az írott és íratlan normákat, mégiscsak vezérelte az apostolokat és a korabeli keresztényeket. Annak ellenére, hogy a tanítás szerint a keresztények nem a törvény által váltak s válnak igazzá, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit révén. Ezért megint csak kérdésként vetem fel: Jézus és az apostolok ismerték-e melegekre jellemző „szexuális orientációt”? Ha igen, mi volt a véleményük róla, és a „törvény” alapján fogalmaztak-e azzal kapcsolatban magatartáselvárást a híveknek?
Amikor Pál apostol arról ír, hogy „Kerüljétek az erkölcstelenséget!”, a homoszexuális kapcsolatot erkölcsösnek tartja-e? Valószínűleg nem, mert különben nem írna máshol arról, hogy a férfiak „abbahagyták az asszonnyal való természetes életet, egymás iránt gerjedtek vágyra, vagyis férfi férfival űzött ocsmányságot”.
Meglehet, hogy a melegfelvonulásra keresztény alapon mozgósító szerzőnek igaza van, és Jézus úgy cselekedne, ahogy ő gondolja, hogy Jézus cselekedne, és részt venne a melegfelvonuláson, ha itt és most köztünk lenne. Én azonban tisztelettel óvatosságra intem, mert merev szövegértelmezése szerint az „ellenség szeretete” arra is indíthat minket, hogy a melegfelvonulás ellen – a szerző által nácinak nevezett – tüntetők mellé álljunk. Ráadásul a meggyőződéses nácik általában gyűlölték a kereszténységet, ennek ellenére nem gondolnám, hogy az antináci szerző szerint a keresztényeknek szeretniük kellene a nácikat, és mellettük állni, amikor antináci ellentüntetők vagy rendőrök bántalmazzák a nácikat, akik – ugye éppúgy Isten teremtményei, mint a melegek. Végül figyelmébe ajánlom Lukács evangéliumát, amiben az áll, hogy Jézus kijelenti: „Ha valaki követni akar, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet a tanítványom.”
Vajon mire gondoljon a Bibliát értő szerző szerint egy keresztény ebből a „gyűlöletbeszédből”?

Előző sztori

Az összmagyarság fesztiválja Balatonlellén

Következő sztori

A Csillagösvényen a Csillag születik győztese!