Vélemény: A tábornokok

Cikkünk frissítése óta eltelt 10 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Az ember gyakran érzi, látja, hogy sántít a ló, de nem tudja mitől, hát találgatni kezd, s egy-két teória egész hihetőre sikeredik, valóságosnak hat, különösen, ha a mindenkori hatalomnak nem áll érdekében a tények maradéktalan felfedése.

A legutóbbi balkáni háborúk történéseivel párhuzamosan készült egy, a hazai mozikban nem igen játszott amerikai tragikomédia, mely arról szólt, hogy az USA elnöke szexuális kalandját leplezendő, hogyan manipulálják a választási évben a közvélemény figyelmét, egy az öreg kontinensen kreált konfliktus tálalásával. A történet szerint egy tengerészgyalogos kerül a helyi hadurak fogságába, egy a hollywoodi stúdiókban forgatott áldokumentum film hatására pedig „az emberek” egy emberként követelik annak kimentését: az elnök pedig „kimenteti” onnan a haza fiát, s ezzel meg is ússza a flörtöt, megnyerve ezzel a választásokat is. A derültségre a blődség ad okot, az a tény meg, hogy akármit meg lehet etetni a médiafogyasztókkal eleve tragikus… De ez már – kérdezzék meg bármely kormány nagy hatalmú, „botránysimító” médiaszakértőjét – a demokráciákban így szokott lenni: nagy átverések fednek kis hazugságokat, melyek utóbb, elvétve kibuknak – mint mifelénk a csontvázak ama szekrényből -, de addigra a történtek megfakulnak, vesztenek aktualitásukból, érdektelenekké válnak. Az az igazság, hogy az igazság nagyon is relatív fogalom, nem véletlen hemzsegnek körülöttünk az összeesküvés-elméletek, a városi legendák. Az ember gyakran érzi, látja, hogy sántít a ló, de nem tudja mitől, hát találgatni kezd, s egy-két teória egész hihetőre sikeredik, valóságosnak hat, különösen, ha a mindenkori hatalomnak nem áll érdekében a tények maradéktalan felfedése. Mindez, Mladic tábornok minapi elfogása kapcsán merült fel bennem, hiszen hihetetlen, hogy pont most derítették ki hollétét, pont az EU-csatlakozási biztosnak érkezését megelőzőleg fogták el. A színjáték nyilvánvaló: Szerbia felsőbb osztályba léphet, a bűn elnyeri büntetését… Ugyan!
Persze, hogy a leghírhedtebb balkáni mészáros megérdemli büntetését! Európában nem osztogatnak halálos ítéletet, s hogy ennek igazságát hogyan fogadják a bosnyák áldozatok ezreinek túlélői? Ja, kérem az más kérdés! A háború „törvényei” nem vonatkoznak a béke törvényeire. Addig is, nézzük a vádlott jogait: állítom, bujkálásánál komfortosabb körülmények közé kerül, jobb ellátás mellett élete végéig. Meglehet ezt maga is belátta, hacsak, nem kívánt önkezével véget vetni életének! A per során pedig majd legjobb ruhájában szurkálhatja a ködöt – lesz mit -, védheti vélt igazságát, vagy megtörhet, netán bocsánatot kérhet tetteiért (ahogy nem fog)!
Mi ahhoz képest egy életfogytiglan, amit ő másoknak osztott élet és halál uraként! Vajon megöletett volna mindenkit, ha rajta múlik, ha nem avatkozik be kéretlenül az eseményekbe egy azóta méltatlanul elfeledett másik tábornok? És mi lesz a mindezt tétlenül néző holland békefenntartókkal? Utóbbiak morális bűnét, gyávaságát, a nemzetükre szállt megvetésen túl ki és mi bünteti? Egyáltalán, ezek után minek bárkinek bármilyen „béke” fenntartásában részt vállalnia? Srebrenicánál értelmetlenné vált, mindaz, aminek nevében „civilizált népek” és „régi demokráciák” síkra szálltak, és azóta is beavatkoznak más államok belügyeibe. Nincs az a felső vezérlőelv, mely ilyen esetben be nem avatkozásra ad parancsot! Vagy ha van, hát bűnrészessé válik…
Mladic nem csupán Srebrenicáért felelős, és nem csupán ő felelős azért, ami ott történt. Ha nem jelenik meg a színen, váratlanul Philippe Morillon, egy száll pisztollyal az oldalán, sofőrje társaságában, legendás dzsipjében ma talán nem lenne, aki emlékezzen az akkor ott vágóhídra terelt civilek közül! (Magam addigra felhagytam az ottani tudósítói munkásságommal, sok mendemonda kering arról, mi hogyan és miért történt, csak az áldozatok száma lesz azóta egyre biztosabb.) Azt azonban ki lehet jelenteni, az ENSZ Szarajevói főparancsnoka, világos felhatalmazás hiányában legalább menthette a menthetőt, nőket, gyerekeket, öregeket, és a néhány századnyi könnyű fegyverzetű hollandot. A világ tehát karba tett kézzel hagyta, hogy mindennemű beavatkozás, fenyegetés hiányában megtörténjék a népirtás! Eddig a felelőst kutatták, nem a felelősöket. A hágai törvényszék a tervek szerint 2014 nyarán felhagy munkájával. Aki bújt, bújt, aki nem, nem!
(Meggyőződésem, hogy a holland katonák és tisztjeik csupán a bőrüket mentették, ami emberileg érthető. Tekintve, hogy világos parancsok megszegése esetén is csak hosszadalmas börtönbüntetésre számíthattak egy esetleges haditörvényszéki ítélet esetén, az olcsóbb megoldást választották. Két éve egyébként Hága elutasította bosnyák perbefogásukat. A francia tábornokot pedig, mentőakcióját követően leváltották. Nem beavatkozni – szólhatott a parancs, melyet személyes helytállásával felülírt! Amikor a menekültkonvoj elhagyta Srebrenica határát egy azonnali légicsapás meglehet végzett volna mindenkivel, de hiányában csak a gyilkosok úszták meg a vérengzést. Hihetetlen hogy ez megtörténhetett!)
A törvényszék elé citált tábornok, mint a többi horvát és bosnyák rab, élete végéig látogatókat fogadhat, találkozhat az ő szeretteivel, sőt az ott kialakított „közösségi térben” tartózkodhat: csocsózhatnak, a nemzetük bűneit vállukon hordozó „bentlakó” tábornokok, ha kedvük tartja, ha ugyan még képesek megbékülni magukkal, és volt ellenségeikkel. De az is lehet, kerülik egymást, s csak találgatják – ahogy mi is – ki irányította a háttérből a szálakat bűntelenül.

Default thumbnail
Előző sztori

Régen várt lépés(ek) a sportért

Következő sztori

Ars Naturae - új ökológiai folyóirat

Legutóbbi hasonló cikkek