Vélemény: Nemzeti hitvallás

Lehet a készülő alkotmány preambulumaként funkcionáló Nemzeti hitvallás műfaját és tartalmát kritizálni, van is rá ok, de nem ildomos tudatosan félreértelmezni.

A készülő alkotmánnyal szembeni sok-sok kifogás egyike, hogy a preambulum neve Nemzeti hitvallá lesz, ami a „hitvallás” vallásos jellege miatt megosztja a magyar társadalmat, illetve ezáltal diszkriminálja vagy kirekeszti a nem vallásos embereket. Ez a megközelítés abból indul ki, hogy a „hitvallás” valójában a vallási/vallásos hit kinyilvánítása. Ebben az érvben sok igazság van véleményem szerint, de összességében nagyon egyoldalú. Ha csak a kereszténységet nézzük, se szeri, se száma a különféle hitvallásoknak: Nicea-konstantinápolyi hitvallás, Apostoli hitvallás, második helvét hitvallás, ágostai hitvallás, unitárius hitvallás stb. Ezek a hitvallások nem egyszerűen megvallásai vagy bevallásai a vallásos hitnek, ahogy azt az alkotmányos viták főleg nem vallásos szereplői sejtetni engedik, hanem egy hit (hitrendszer) tételesebb kifejtései, hitértelmezései vagy az igehirdetés szabályai és normái. Ezért a „nemzeti hitvallás” egy lapon emlegetését valamiféle vallásos „hitvallással” erős csúsztatásnak tartom. Minden ilyen egybemosási kísérlet azon áll vagy bukik, hogy a „hitvallás” fogalma használatos-e vagy használható-e nem vallásos kontextusban. És végső soron: egy „nemzeti” hitvallás lehet-e nem vallásos hitvallás? A „hitvallás” körüli vitát azért sem értem, mert a szó már a hétköznapi szóhasználatba is minden vallásos jelentés nélkül szüremkedett be, és egyszerűen egy igen mély meggyőződést jelöl. Amikor például egy kozmetikus arról beszél, hogy „hitvallásom szerint a testnek és léleknek együtt kell megújulnia, ami különösen igaz a mai stresszes világban”, az olvasó minden bizonnyal nem fog vallási tantételekre gondolni, és a mitesszereikkel meg ráncaikkal küszködő materialistákat és ateistákat nem fogja elriasztani attól, hogy igénybe vegyék a kozmetikus szolgáltatását. A „hitvallás” helyett egyszerűbb lenne azt mondani, hogy „hitem szerint” vagy „meggyőződésem szerint”, de a „hitem szerint” sem feltétlenül vallásos hitre utal, habár a társadalomtudományokban is még gyakran azonosítják a hitet valamiféle irracionális dologgal, például – irracionálisnak tartott – vallásos hittel. Max Webert például ezért is bírálják, mert uralomelméletében az uralom legitimitását az alárendeltek legitimitáshitére alapozta. Csakhogy a társadalmi-politikai valóságban az alárendelteknek, az alattvalóknak vagy az állampolgároknak igen nehéz igazolt és biztos ismeretekre vagy tudásra szert tenniük egy uralom vagy akár egy kormány legitimitásáról, ezért természetes, hogy ők „hiszik” annak legitimitását, de meglehet, hogy „hitük” helyes, korrekt, mert tartalmilag megegyezik mások igazolt és biztos ismereteivel vagy tudásával. Igen ám, de azok, akik bármilyen kérdésben úgy gondolják, hogy igazolt és biztos ismeretekkel vagy tudással rendelkeznek, állításuknak azzal adhatnak nyomatékot, hogy „hiszik”, hogy igazuk van, mert az igazoltságot és biztosságot van hivatva kifejezni a „hit” fogalma. És nem gondolunk semmilyen szakrális dologra akkor sem, amikor azt olvassuk, hogy „Jessica Biel szent meggyőződése, hogy tökéletes szépsége miatt nem kap komoly szerepeket”. A politikai összefüggések miatt külön kell szólni a „politikai hitvallásról, aminek a jelentése szintén az igen mély és – tegyük hozzá - elvi vagy morális alapú meggyőződés, ami tartást ad a politizáló embernek, és vezérli politikai cselekvését és magatartását. Ha nem így lenne, Buzás Péternek, Makó szocialista polgármesterének honlapján sem lenne „Politikai hitvallás” című rovat – minden vallásos tartalom nélkül. Gondolom, Ágh Attila baloldali politológus is nem vallásos összefüggésben írt cikket „Európai hitvallás” címmel a Liget című folyóirat 1989/2. számában, és hasonlóképpen Várkonyi Tibor minap a Népszavában. Lehet a készülő alkotmány preambulumaként funkcionáló Nemzeti hitvallás műfaját és tartalmát kritizálni, van is rá ok, de nem ildomos tudatosan félreértelmezni. Még egy szükségtelennek tartott vagy rosszul megírt nemzeti hitvallás sem szól másról, mint egy nemzet öntudatát és önbecsülését is kifejező vallomásról.