Vélemény: Fletó ismét nyomul

Szóval itt tartunk. A mostani választmányi ülés nyilvános részében a szocialisták azon kívül, hogy bírálták az Orbán-kormány intézkedéseit, amelyekkel „ a szakadék szélére sodorta az országot”, a teljes és megbonthatatlan egység látszatát keltették.

Néhol a nap híreként idézték, néhol pedig kishírben emlékeztek meg a médiában arról az eseményről, amely Gyurcsány Ferenc Demokratikus Koalíció Platformjának országos minősítéséről szólt. Arról, hogy a Magyar Szocialista Párt választmánya egyhangú szavazással ismerte el a párton belül immáron legálisan és hivatalosan működő, alapjaiban ugyan a szocialista elveket követő, de a jelek szerint új gyűjtőpártnak szánt egyesülést. A tavaly októberben alakított „ '89-es demokraták politikai közösségének” megszervezését célul tűző egykori pártelnök és bukott miniszterelnök, idei februári évértékelő beszédében arra utalt a jövő évi kongresszusig meg kell erősíteni az MSZP-t, úgymond rendszerváltozást kell a párton belül végrehajtani. Csak így vehetnek részt a szocialisták az új köztársaság megteremtésében. Az MSZP-n belül tehát immár hét platform működik, öt úgynevezett rétegtagozat, valamint 18 szakmai tagozat is. A jelek szerint Gyurcsány ezzel a platformmal, amelynek a nevébe bevette a demokratikus jelzőt is, meghatározó szerepet akar magának kivívni. A tény, hogy már most mintegy másfél ezren nyilatkoztak a Demokratikus Koalíció Platformba (DKP) való belépésről, egyértelműsíti a fentieket. Gyurcsány kivár. Egy éve van arra, hogy a DKP-ből olyan erős tömörülést kovácsoljon, amely a jövő évi kongresszuson szabályosan, legálisan és teljesen demokratikus módon átveheti a szocialisták irányítását. Hogy ennek van realitása, azt nemcsak a politológusok hangoztatják, hanem azok is látják, akik részesei lehettek az elmúlt 8 év belpolitikai történéseinek. Először Medgyessy Péter puccszerű eltávolításának, az önjelölt sportminiszter látványos befutásának, majd az őszödi beszéd gyomorforgató valóságának, az '56-os megemlékezések vérbefojtásának, a december 5-i népszavazás által nemzeti érzületünk meggyalázásának, majd a 2010-ig tartó ország rombolásnak. Merthogy Gyurcsány Ferencnek lételeme a politizálás. Ezt az elhíresült Balaton-parti beszédében eléggé érzékletesen ki is fejtette. Idézzük. „Fantasztikus dolog politikát csinálni. Fantasztikus. Fantasztikus egy országot vezetni. Az utolsó másfél évet azért tudtam én személy szerint csinálni, mert egy dolog ambicionált, és egy dolog fűtött: visszaadni a baloldalnak a hitét, hogy megcsinálja, hogy nyerhet, hogy nem kell lehajtani a fejét ebben a kurva országban. Hogy nem kell beszarni Orbán Viktortól, meg a jobboldaltól, és tanulja most már meg magát, nem őhozzájuk mérni, hanem világhoz. Ez adta a hitet, hogy miért érdemes csinálni. Nagy dolog volt, imádtam, életem legjobb része volt. Most az adja, hogy történelmet csinálunk. Nem a történelem könyveknek, arra szarok, az egyáltalán nem érdekel, hogy benne leszünk-e. Hogy én személy szerint, egyáltalán nem érdekel. Csinálunk e valami nagyot. Azt mondjuk-e, hogy a kurva rohadt életbe, jöttek pár napig, meg merték tenni, és nem szarakodtak azon, hogy hogy a francba lesz majd az útiköltség elszámolásunk, bassza meg! Jöttek párak, akik nem szarakodtak azon, hogy akkor a megyei önkormányzatban lesz-e helyük, vagy nem. Hanem megértették, hogy másról szól ez a kurva ország! Hogy megértik azt, hogy azért érdemes politikusnak lenni itt a XXI. század elején, hogy csináljunk egy másik világot! Csak azért! Egzisztenciát lehet még találni sokat.” Nos, a jóérzésű ember ilyenkor lehajtja a fejét, előbb csodálkozik, hogy miként ragadtathatja el magát egy ország miniszterelnöke ilyen alpári, az köztársasághoz, annak népéhez, a magyarsághoz méltatlan megnyilatkozásra. Azután ki-ki vérmérséklete szerint háborodik fel, ítéli el ezt az embert, akinek az a feladata, hogy vezesse az országot. (Az ő megfogalmazásában: k..va országot!) Az azóta eltelt csaknem öt év alatt azért lassan a megfelelő helyre rakták Gyurcsányt és pártját - előbb pártársai, majd a magyar szavazópolgárok is. Csúfos vereséget szenvedett minden vonalon. A Parlamentbe ugyan pártlistán bekerült, előbb szótlanul figyelte az eseményeket, majd ismét kimutatta a foga fehérjét: két jeles képviselőtársával, Szanyi Tiborral és Molnár Csabával, a kettős állampolgárság ellen szavazott a Tisztelt Házban! Azt követően viszont ő is évértékelő beszédet mondott, igaz, nem a szocialista eszmeiség szellemében valamelyik vidéki vagy külvárosi kultúrházban, hanem a székesfőváros egyik luxusszállodájában. Persze, nem mint miniszterelnök, nem mint pártelnök, hanem mint Gyurcsány Ferenc. Aki egyébként a DKP elnöke, ebből adódóan demokratának vallja magát, immár platformot igazgathat, s olyan alelnökei vannak ebben az egyesülésben, mint Molnár Csaba (lásd fentebb a szavazásról szóló mondatot) és Vitányi Iván, akit a parlamenti ülésekről készült tévéfelvételek leginkább szundikálva mutatnak be. A népszerű Fleto tehát elindult, joggal érezheti, hogy az MSZP-n belül még mindig lehet olyan támogatottsága, amely majdan a trónra emel(het)i. Mesterházy Attila nem egy karizmatikus egyéniség (nem mintha Lendvai Ildikó asszony az arcára fagyott évtizedes mosollyal az lett volna…), a volt miniszterelnököt néha nyilvánosan is bíráló Szanyi Tibor pedig csak a vulgáris kifejezések használatában gazdag, amúgy nem sok vizet zavar. Az egyedüli komoly tényező a szocialisták pártjában az a Puch László, aki a kassza kulcsát birtokolja, ő viszont soha nem szerepel a nyilvánosság előtt. Ugyanakkor nyílt titok, hogy őt Gyurcsány nem igazán kedveli. Hogy egészen finoman fogalmazzunk… Szóval itt tartunk. A mostani választmányi ülés nyilvános részében a szocialisták azon kívül, hogy bírálták az Orbán-kormány intézkedéseit, amelyekkel „ a szakadék szélére sodorta az országot”, a teljes és megbonthatatlan egység látszatát keltették. Nem mertek szakítani a volt miniszterelnökkel, a „sokszínűség” örve alatt rábólintottak az új platformra is és várják, hogy mi történik az elkövetkező időszakban. A dicstelen kormányzásáról elhíresült Gyurcsány pedig építi kis csapatát, merthogy „fantasztikus dolog politikát csinálni!” Azt viszont egyre kevesebben idézik a baloldal berkeiben, amiről az őszödi beszéd elhíresült és amiért a későbbi tüntetések, zavargások is kirobbantak. Jelesül, hogy: „… másfél évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztunk volna, ehelyett hazudtunk reggel, éjjel, meg este…” Márpedig Gyurcsány Ferenc politikai és emberi ars poeticájának is ez az egyik meghatározó eleme. Legalábbis, véleményem szerint…