Március 15.: A szív szövetsége az ésszel

Cikkünk frissítése óta eltelt 12 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Az 1848-49-es szabadságharc nemzeti identitásunk egyik alapköve, a szabadság, a függetlenség és az összefogás jelképe, amelynek emléke előtt minden évben méltó módon igyekszünk fejet hajtani. Ennek jegyében zajlott Szegeden, a Móra Ferenc Múzeum előtt a megyei önkormányzat megemlékezése, melynek Jókai Anna Kossuth-díjas írónő volt a vezérszónoka.

„Ma is van feladatunk, mert a nemzetnek nagyon sok dolgot kell még elrendeznie, hogy utána elmondhassuk: a gyerekeink egy szebb jövőt örökölnek. Fontos, hogy kiálljunk a nemzetért és összefogjunk most, amikor a gazdasági önállóságunkért is sokat kell tennünk, amikor a rendezett jogszabályi kereteket meg kell teremtenünk, egy szétzilált országban rendet tennünk, amikor végre a nemzet minden tagja határoktól függetlenül magyarnak vallhatja magát” – ezt mondta a március 15-i ünnepségen Magyar Anna országgyűlési képviselő, a Csongrád Megyei Közgyűlés elnöke.
A szónoklat előtt huszárok vonultak, majd Gyüdi Eszter, a Tömörkény-gimnázium 10. osztályos diákja, a Budapesten nemrég megrendezett frankofón dalverseny országos döntőjének győztese elénekelte a Himnuszt, Pataki Ferenc, a színház színésze pedig elszavalta a Nemzeti dalt.

Minden nemzetnek megvan a maga feladata

A moderátor, Beslin Anita ezután Jókai Annát kérte fel ünnepi beszédének megtartására. Ihletett szónoklatában az írónő számba vette történelmünk legutóbbi 163 évét, melyek során csapás csapást követett, ugyanakkor nagyon erős éltető akarat is tetten érhető a nemzetben, hogy mindent túl lehet és túl is kell élni. Eljutva 1956-ig megállapította: nekünk tulajdonképpen két ikerforradalmunk volt, az egyik 1848, a másik 1956. Fontos tanulságokat tudunk mindkettőből levonni. Három fogalmat hangsúlyozott, amit gyakran félreértünk: a szabadságot, a testvériséget és az egyenlőséget. „Ezt a három szót nemcsak mondani kell, hanem meg kell cselekedni és jól kell értelmezni” – szögezte le Jókai Anna.  Szerinte a szabadság nem jelenthet szabadosságot, a testvériség pedig a legnehezebben megvalósítható napjainkban, amikor sok esetben kétes eszközökkel milliárdok halmozódnak fel, a másik oldalon pedig önhibájukon kívül nyomorognak az emberek. Aki ma hagyja az éhezést, az aránytalan felhalmozódást, aki ezért nem tesz semmit, az a szenvedő, vérző Krisztus arcának ad egy újabb pofont. Az igazi testvériség még megvalósításra vár. Az egyenlőség  – meggyőződése szerint – arról szól, hogyha törvény elé kerül az ember, akkor lett légyen akármilyen befolyásos gazfickó, ítélet szülessen ellene. Március 15-ének ez is az egyik üzenete.
A határon túli magyarokról szólva Jókai Anna megjegyezte, helyzetük nemcsak politikai rendezést kíván, hanem elsősorban lelkiismeretünk és emberi részvét ügye. Sokkal könnyebben alakulna ki szolidaritás irántuk, ha beleképzelnénk magunkat helyzetükbe, ha elgondolnánk, hogy ott kell élnünk, és sok esetben a magyar szót is rejtegetnünk. Sokan mondják, hogy ma már nem fontos, milyen nemzethez tartozunk, hiszen itt van az EU, és a 19. és a 20. század nemzetgondolata már túlhaladott. „Én szeretem a hazámat” – válaszolt a fenti felvetésre Jókai -, „nem véletlenül helyezett bennünket ide a kegyelmes Isten, mint ahogy egyetlen nemzetet sem. Minden egyes nemzetnek megvan a maga feladata, és ezt tőle elvenni, ócsárolni, bepiszkolni Isten ellen való bűn.” Nem azt akarjuk, hogy a szomszéd tehene dögöljön meg, csak azt, hogy a tehenet, amelyik a miénk, azt mi fejjük meg, mert mi etettük.

Szeretet és bölcsesség

Az Európai Unióban vagyunk, folytatta a szónok, de tudjuk, hogy nem poloskás szomszédok vagyunk, akit kegyelemből, füstként engednek beszivárogni a küszöb alatt, hanem mi megtettük Európáért azt, amit sok más nemzet nem tett meg. Van okunk nemhogy gőgösek, hanem, hogy büszkék legyünk arra, amit megéltünk. Ezt nem hagyjuk magunktól elvenni.
A globalizációról szólva Jókai Anna kiemelte: ennél bizony sokkal több kell. Ez a fajta egyoldalú globalizáció csak nagyon nehezen tetten érhető érdekcsoportoknak kedvez, amelyek gyenge nemzetállamokat kerítenek hatalmukba, és tesznek kiszolgáltatottá. Lesz még más világ, ha megszűnnek a mezsgyék, a szeretet és a bölcsesség uralkodik, de ezt nem globalizációnak fogják hívni, hanem ez lesz a Krisztusi Unió, a lelkek egyesülése a világ nagy céljában. Minden forradalom, minden törekvés, amely megpróbálja a világot az igazság felé billenteni, egy lépés ezen az úton. Lehet, hogy kis lépés, de az irány a fontos, nem az, hogy sokat menjünk. A szív szövetségére van szükség az ésszel, mert ha csak a szívünkre hallgatunk, abból baj lesz, ha csak az eszünkre, hidegek leszünk és gonoszok, mint olyan sokan voltak körülöttünk az országban.
A szónok mindenkinek azt kívánta, hogy legyen meg benne a türelem mellett az a teremtő nyugtalanság is, hogy napról napra változtatni kell az életünkön. A csendes, hétköznapi forradalmak közkatonáit is ünnepeljük a mai napon, akik tulajdonképpen mi vagyunk, akik, ha kell, szólunk. „Tudjuk, mikor van ideje a szólásnak, és mikor a hallgatásnak. Most a szólás ideje jött el. Isten óvja Magyarországot, kedves, szép Szegedemet, és önöket, mindannyiunkat” – fejezte be beszédét Jókai Anna.
A szentesi Horváth Mihály Gimnázium 10. osztályos, drámatagozatos diákjainak Tedd a kezed a szívedre! című énekes-táncos, kitűnően koreografált, az 1848-1849-es szabadságharc történetét feldolgozó műsora következett, majd a vendégek átvonultak Klauzál Gábor szobrához, ahol a pártok és civil szervezetek, egyesületek képviselői koszorúztak. A megemlékezést a Szózat és a Székely himnusz zárta Gyüdi Eszter előadásában.

Előző sztori

Sajtópartnereit köszöntötte Mórahalom + FOTÓK

Következő sztori

Az emlékezés koszorúi a Nemzeti Pantheonban + FOTÓK