Bulvár

Jéghideg szépség uralg a tájon

Jéghideg szépség uralg a tájon

2011. január 25., kedd
Jéghideg szépség uralg a tájon
Felkelek, és az ablakhoz lépek. Kitárom. Hideg. A tél szelleme lám még mindig nem vonta el didergető, fagyos köpenyét. A reggel is hűs, még helyenként ropog a megmaradt hó a talpam alatt, törik a jég, velem fázik a táj: a Tisza, a híd, a látóhatár. Deres tokban rezeg felettem az ág, és a hólepte pad lassú, hosszú árnyékot vet - igen, minden lassú, minden csendes, mert a tél néma hatalom - ma büntetés, s holnap jutalom. Ma hó és lapát, holnap előtted elnyúló szépség, a táj, hóba, jégbe burkolózva, hogy odabújhass valakihez kandallód előtt, s suttogva, halkan, de bátorítva mondd: míg földünkön e rideg, fehér bűbáj honol; fény, melegség, szeretet - magunkban őrzünk, bennünk lakozol.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.