Vélemény

Vélemény: Para-Kovács meg a valag

Vélemény: Para-Kovács meg a valag

2010. december 28., kedd
Vélemény: Para-Kovács meg a valag

Para-Kovács mindezt úgy dolgozta fel, hogy beleélte magát a jeles rendezők személyébe, és többes szám első személyben megállapította: Egy hatalmas, szocialista segget látunk, barátaim, a tökéletes kádárizmus Kádár nélküli valagát, és nem lehet hibázni: vagy nyaljuk, vagy éhen halunk, nincs középút, hiába vagyunk tehetségesek, hiába vagyunk zsenik (sic!), akkor is itt kell élnünk, mert Magyarország a szeretett hazánk, a hely, ahol szívhatunk.

A karácsonyra tekintettel megkésve reagálok Para-Kovács Imre december 17-én jegyzett, nem kevés vulgarizmussal terhelt írására, amely A kádárizmus Kádár nélküli valaga és az értelmes létezés végső határa címmel jelent meg a libertárius Hírszerző hírportálon. A szerzőt a „filmes pénzek” elosztásának (új) módja zaklatta fel, amiről egyébiránt semmi közelebbit nem ír, így csak következtethetünk arra, hogy az bántja, hogy a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA) mindaddig nem jutott újabb kormányzati pénzforrásokhoz. Az MKKA kuratóriumának még 2009-ben (!) megválasztott elnöke szerint azért, mert – s ez kimaradt

Para-Kovács

dolgozatából – az alapítvány felelőtlen gazdálkodást folytatott, „nem rendelkezett folyamatosan vezetett könyvviteli nyilvántartással", és „kockás papírokon tologattak milliárdokat”. Mindez egyébként megtudható a Hírszerző egy korábbi, beszédes című tudósításából: „Elképesztő: az MMKA botránya ellenére pénzt követelnek Jancsóék”. Para-Kovács feltehetőleg nem olvasta ezt a tudósítást, amiben az olvasható, hogy „az Index kiderítette: a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA) sokkal felelőtlenebbül gazdálkodott, mint azt sejteni lehetett, és a pénzosztók maguk is vitték a pénzt”. A nem jobboldali Index által feltárt tény ellenére történt meg a Hírszerző szerint „elképesztő” dolog, hogy nyolc Kossuth-díjas rendező (

Jancsó Miklós, Makk Károly, Tarr Béla, Mészáros Márta, Gothár Péter, Jeles András, Grunwalsky Ferenc, Maár Gyula

) levélben „követelt” pénzt az MKKA számára. A jeles rendezők a következő állásfoglalást adták közre:

"A magyar nemzeti kultúra elválaszthatatlan része a magyar film és mozgókép. A magyar film az európai kultúra integráns része. A magyar filmek, magyar nyelven, magyar emberekről, a magyar életről eredeti és egyéni módon szólnak. Ezek a különös, eltérő és autonóm módon beszélő alkotások mára az általános műveltség alapjai közé tartoznak. Ennek tönkretétele a kultúra rombolása! Ezt semmilyen haszonelvűség, gazdasági helyzetre való hivatkozás, politikai szándék vagy szubjektív megítélés nem indokolhatja! A kultúra alapvető emberi jog!"

A történet úgy teljes, hogy bár a jobboldali parlamenti többség nem egyszerűen megvonta a támogatást az MKKA-tól, hanem – s ez szintén kimaradt Para-Kovács elmélkedéséből - leszavazta a kulturális és sajtóbizottság fideszes elnökének,

L. Simon Lászlónak

azt az indítványát, hogy 3,5 milliárd forint többletforrást adjanak a Mozgókép Alapítványnak. Természetesen a jeles rendezők sem bíbelődtek a Hírszerző által elképesztőnek tartott tényekkel, hanem – mint láttuk – arra a sommás következtetésre jutottak, hogy a parlamenti többség tönkreteszi a magyar filmet, és lerombolja a kultúrát. Para-Kovács mindezt úgy dolgozta fel, hogy beleélte magát a jeles rendezők személyébe, és többes szám első személyben megállapította: „Egy hatalmas, szocialista segget látunk, barátaim, a tökéletes kádárizmus

Kádár

nélküli valagát, és nem lehet hibázni: vagy nyaljuk, vagy éhen halunk, nincs középút, hiába vagyunk tehetségesek, hiába vagyunk zsenik (sic!), akkor is itt kell élnünk, mert Magyarország a szeretett hazánk, a hely, ahol szívhatunk”. A magát szerénytelenül zseninek tartó szerző ezek után még azt vizionálja, hogy „a kézből etetés primitív rendszere” jön el, és „aki jó elvtárs, az csinálhat filmet, aki nem jó elvtárs, az nem”. A zseni végül azt zseniális geget is ki tudta találni, hogy

Orbán Viktorról

fognak filmet készíteni, és zseniális módon leporolt egy húsz éve unikális panelt: a jobboldalon tehetségtelenek vannak. A zseniális szerző zseniális írását csak azért ajánlom közfigyelemre, mert a rendező zsenik védelmében többek között megjegyzi: Jancsó Miklós „alkotott egy Szegénylegények című mozit”. Helyben vagyunk. Élek a jeles (zseniális) rendezők által elparentált „szubjektív megítéléssel”, ahogy azt Para-Kovács is teszi, és azt mondom: a Szegénylegények a tíz legjobb magyar film egyike, és ne tekintse magát értelmiséginek az, aki – legyen bár jobboldali vagy konzervatív - nem látta. Csakhogy a „zseniális” rendezőnek vannak még más „zseniális” művei. Például a 2006-ban, a Gyurcsány-éra kellős közepén elkészült „Ede megevé ebédem”. Szubjektív megítélésem szerint ez a film a tíz legrosszabb magyar film egyike. Kurzusfilm. Már a korabeli kritikák is megállapították, hogy kifejezetten Orbán- és Fidesz-ellenes. De nem ezért rossz a film, hanem a színvonala, a színvonaltalanság miatt, ezért rendkívül sajnálom, hogy a két főszereplő,

Mucsi Zoltán

és

Scherer Péter

elvállalta a munkát. Mindketten azt az egzisztenciálisan kiszolgáltatott, ezért tehetségükben megnyomorított művészt/értelmiségit alakítják, aki a maga mindennapjaiban leírható a lumpenértelmiségi fogalmával. A lepukkant, margón élő karaktert Mucsi tényleg zseniálisan ábrázolta

Szomjas György

Roncsfilm című művében, de a Jancsó-filmben inkább az a fő feladata, hogy a filmet uraló öncélú trágárkodást hitelesítse. Jancsó ugyanis „zseniálisan” teletűzdelte a moziját olcsó trágárkodással: kiadós kurvázással, kurvaanyádozással, bazmegezéssel és faszozással. Egy ilyen jelentben még feltűnt szegény

Veiszer Alinda

is, aki talán már nem büszke filmes karrierjére. A film érdekes módon a Para-Kovács Imre által feszegetett témát, a magyar film finanszírozását pécézi ki elsősorban. Egészen pontosan

Káel Csaba

Bánk bán című operafilmjét, ami – való igaz – az első Orbán-kormány anyagi támogatásával készült el. Az antijobboldal persze azóta is fanyalog a Jancsó-filmben Csaba királyfiként gúnyolt Káel alkotásán. Egy internetes portál szintén zseniális szerzője például azzal a zseniális kérdéssel állt elő, hogy a nyitó jelenetben miért hordanak a magyarok pajeszt. Hát, khm, talán azért, mert az nem pajesz, hanem az akkortájt még divatos varkocs volt… Jancsó még egy olyan primitív dialógusba is belehajszolja a saját nevükön főszereplő Mucsit és Scherert, hogy Scherer magyarosítsa nevét Nyíróra vagy Nyírőre, mert „tapló” és „köcsög” nevével nem érvényesülhet Csaba királyfiék közegében. Ez kb. annyira valós, mint ahogy az lenne, ha egy hasonló ellenfilmben a szintén saját magát alakító

Nyírő Bea

lenne főszereplő, akinek a forgatókönyv szerint a „tapló” és „köcsög” nevét Schererre kellene modernizálnia ahhoz, hogy a Szent Miklósként kigúnyolt Jancsónál labdába rúgjon. Az „Ede megevé ebédem” eredetileg az antiliberális (és magyar liberálisok által gyűlölt)

Szabó Dezső

egy művének címe volt, amire

Tamás Gáspár Miklós

a liberális Élet És Irodalomban azt írta, hogy „irodalomtörténeti besorolása (szinte egyhangúlag): zseniális”. Miki bácsi (Jancsó Miklós) politikai kurzusfilmben megtestesült parafrázisa nem az, aminek a Para-Kovács Imre számára tanulságos pikantériája, hogy azt a – gondolom – politikamentes MKKA egészen véletlenül 120 millió forinttal támogatta. És Orbán Viktor kulturális téren is érvényesülő diktatúrájára mi sem jellemzőbb, mint hogy az ex-hírtévés

Ókovács Szilveszter

vezette Duna Tévé paranormális módon bemutatta december 16-án…

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.