//

Máté Bence az év természetfotósa + FOTÓK

Cikkünk frissítése óta eltelt 12 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

no images were found

November elején Budapesten, a Magyar Természettudományi Múzeumban adták át a GDF Suez – Az év természetfotósa 2010 pályázatának díjait, majd ugyanitt megnyílt a legszínvonalasabb képekből álló kiállítás. A győztes, a pusztaszeri Máté Bence – aki tíz éve foglalkozik fotózással, s kedvenc témái a madarak és az égi jelenségek – egy héttel korábban az első magyarként megkapta a világ legfontosabb természetfotós elismerését, a BBC Wildlife Photographer of the Year nagydíját is, amelyet Londonban vehetett át. Mi pusztaszeri tanyáján kerestük fel.

– Itthon és külföldön is elismerik, hol szeret jobban fotózni?

– Közvetlen kapcsolatban állok a természettel, életem legnagyobb részét a szabadban töltöm, s noha sokat járok külföldre, Costa Ricába, Brazíliába, kedvenc helyem mégis a pusztaszeri tájvédelmi körzet. Szerencsére ide születtem, külföldön, távol a biztos háttértől nehezen tudok hétről hétre visszamenni ugyanarra a területre. Itthon van időm megfigyelni az állatok viselkedését, eltervezem, hogyan fogom az adott képet elkészíteni. Ha valami mégsem úgy sikerül, később visszamehetek.

– Milyen a jó természetfotós?

– Aki a várakozás idejét nem felesleges időpocsékolásként éli meg, hanem olyan eseményként, amely része a munkának, előfeltétele a jó fotónak. Fontos, hogy tisztában legyen technikai felszerelésének korlátaival, jól ismerje az állatokat és szokásaikat, tudja, egy-egy helyzetre hogyan fognak reagálni. Én nem tartom magam különösképpen türelmesnek. Inkább kialakítom leshelyeimet oly módon, hogy tudjam, mikor száll le oda egy madár, milyen távolságra lesz tőlem. A kép akkor jó, ha a több ezer felvétel közül, sokszor a szerencsének is köszönhetően, sikerül megörökíteni az egyedi, megismételhetetlen pillanatot.

no images were found

– Hol és milyen körülmények között készült a BBC pályázatán díjnyertes fotója?

– Costa Ricában készült a levélvágó hangyákról, amelyek nagy szakértelemmel operálták szét a faleveleket. Egy hétig tartott, míg négy különböző színű levelet cipelő hangyát egy éjszakai képen meg tudtam örökíteni. Tizenkétezer kockát lőttem, ami nagyon soknak számít, de az első napokban nem volt meg a megfelelő kompozíció. Rá kellett bírnom a hangyákat, hogy úgy masírozzanak a faágon, ahogy én szeretném.

– Ez a kép valóban hibátlan?

– Nem, minden fotón van egy kis hiba. A jobb felső sarkában látható egy folt. Véletlenül felrúgtam a zseblámpámat, s a belógott levél árnyékot vetett. Akkor nem vettem észre. Ritka pillanatoknál mindig adódnak olyan dolgok, amelyek kicsit rontják a kép értékét.

– Hogy lehet kiválasztani a legmegfelelőbb pillanatot?

– Olyan pillanatot kell elkapni, amelyet előtte még soha senki nem örökített meg, bár a természetben lejátszódó jeleneteknek csupán töredékét láthatja az ember, s még kisebb hányadát sikerül lencsevégre
kapni.

no images were found

– Milyenek a zsűri elvárásai?

– A világversenyeken és idehaza is az olyan, többnyire technikailag kiváló képeket díjazzák, amelyekben van valami újszerűség, ha történetet mesélnek el. Ez teljes mértékben egybevág az én hozzáállásommal: elkapni a pillanatot, megörökíteni a természetben lezajló rövid akciójelenetet.

– A minap a könyve is megjelent…

– Régóta tervezett, exkluzív kivitelű „kézimunka” a Láthatatlanul. A 13 fejezet a legjobb nyomdatechnikával készült, egyedinek számít a hazai piacon. Kulisszatitkokat osztok meg az olvasókkal: bemutatom,
milyen állomásai vannak egy-egy fotórészletnek, mik voltak az elmúlt idény legérdekesebb fotópillanatai. Szabad eladásban nem kapható, csak a honlapomon (matebence.hu) rendelhető meg.

no images were found

Előző sztori

A Csongrád idén is a megyei foci elitjében

Következő sztori

„Szárnya van, de nem madár…” + HANG + FOTÓK + VIDEÓ