Kérdőjelek a felnőttképzés körül

A felnőttképzés egyik égető problémája, hogy a benne résztvevők érdekei gyakorta nem esnek egybe. Bár az élethosszig tartó tanulás mint európai uniós alapelv, valamint a több lábon állás jegyében jelentősen megnövekedett az igény a felnőttképzésre, a terület mégis válságban van, hiszen valós munkaerő-piaci esélynövelés helyett sok esetben válik a papírhalmozás szinonímájává.

Nemrég egy roadshow keretében is felhívták a figyelmet a felnőttkori tanulás fontosságára, illetve, hogy a felnőttképzés területén tevékenykedő intézményeket, szervezeteket sokszínű együttműködésre kell ösztönözni – mondta el portálunknak

Farkas Éva

, a Felnőttképzési Intézet egyetemi docense.

Növekvő igények

„A felnőttképzés pozícionálásban az egyik legjelentősebb probléma, hogy a rendszerben érdekelt felek érdekei sokszor nem esnek egybe, időnként egymással ellentétesen hatnak. Amikor ezt a rendezvény szerveztük arra törekedtünk, hogy valamennyi érdekelt fél (felnőtt tanuló, képző intézmény, munkaügyi központ, képző központ, önkormányzat, munkáltató) képviseltesse magát” – beszélt a kerekasztalról Farkas Éva. A docenstől azt is megtudtuk, a társadalmi környezet változása, a gazdasági növekedés és a versenyképesség tudásfüggővé válása következtében a felnőttképzés szerepe az utóbbi két évtizedben jelentősen megnövekedett. A felnőttképzés által megvalósítandó cél egyrészt a gazdaság, a tudás versenyképességének fejlesztése, másrészt a társadalmi kohézió, valamint a hátrányos helyzetű rétegek felzárkóztatása, az esélyegyenlőség biztosítása, ezért a munkanélküliség és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben a felnőttképzés a foglalkoztatás- és szociálpolitika kulcseszközévé válik.

Kényszerképzés?

Az elmúlt évek felnőttképzésre vonatkozó adatai ugyanakkor azt mutatják, hogy a felnőttek formális keretek között történő oktatása, képzése válságban van, nem eredményez hosszú távú hatásokat, a formális megoldások, a felnőttek bizonyítvány alapú, szervezett „kényszerképzése”, a „megélhetési tanulás” nem vezet eredményre a társadalmi és területi különbségek csökkentésében; a felnőttképzés jelenlegi formájában a munkanélküliség növelését, az egyenlőtlenségek konzerválását, újratermelését szolgálja – sorolta a problémákat Farkas Éva. A felnőttképzés mai rendszere sokkal inkább a kormányzat és a felnőttképzési intézmények érdekeit szolgálja, mint a tanulóét. A képzési piac még mindig kínálati piac. Az egyén meglehetősen kiszolgáltatott a kínálati struktúrának és a minőségnek. A felnőttképzés üzletté vált és jellemzően piaci alapon szerveződik. De a felnőttképzés nem lehet teljesen piaci jellegű, nem nélkülözheti az állam és a társadalom szerepvállalását. A felnőttképzés közügy, napjaink gazdasági-társadalmi problémáinak megoldási lehetősége, az emberi méltóság eszköze, a szociális minimum része, az emberhez méltó létminimumhoz való jog – hangsúlyozza a docens. Az oktatáshoz való hozzáférés ugyanolyan elengedhetetlen része a szociális minimumnak, mint az étkezés vagy lakhatás.

A tanulás még mindig jövedelmező befektetés

„Az egyik legnagyobb probléma, hogy a felnőtt lakosság még mindig nem veszi tudomásul, hogy az élettel és annak minden területével folyamatosan lépést kell tartani. És ehhez tanulni kell, nem feltétlenül iskolai keretek között, hanem tanfolyamokon, autodidakta módon, nem formális keretek között” – hangsúlyozza Farkas Éva. A piacgazdaságban a magasabb képzettség jelentős jövedelmi előnyöket hordoz, a tanulás jövedelmező befektetés. A tanulás és az egyéni boldogulás közötti összefüggés azonban mindmáig nem vált nyilvánvalóvá az emberek számára, pedig a statisztikai adatok egyértelműen igazolják, hogy az iskolai végzettség a munkavállalás szempontjából az egyik legfontosabb tényező.

Nem tudunk tanulni?

Az elemzések azt mutatják, hogy egyre többen vesznek részt érettségit és diplomát adó képzésekben, ugyanakkor kevésbé mozdult el a felnőttkori tanulásban való részvétel annak ellenére, hogy ezt mind a demográfiai, mind a foglalkoztatási viszonyok indokolnák. A felnőttképzési a rendszer szolgáltatásait elsősorban a magasabb iskolai végzettségűek és a fiatalabbak használják. A felnőttkori tanulás sikerességéhez azonban szükség van a tanulási kompetenciára. „Véleményem szerint a tanulási képesség – karöltve az alkalmazkodó képességgel – az egyik legfontosabb kompetencia hiány ma Magyarországon” – szögezte le a docens. A szakképzési és felnőttképzési rendszer az új kormányzati struktúrában jelentős átalakulás előtt áll, küszöbön áll a felnőttképzési törvény és a hozzá kapcsolódó jogszabályok, úgymint az akkreditációs rendelet, a szakmai vizsgáztatás rendjét szabályozó rendelet módosítása, átalakítás előtt áll az országos képzési jegyzék és a szakképesítésekhez kiadott szakmai és vizsgakövetelmények is. A felnőttképzés területén dolgozók pedig szeretnék hallatni véleményüket majd ezekben a kérdésekben a fenti problémák orvoslására – összegzett Farkas Éva.