Vélemény: Törököt fogunk vagy kínait?

Magyarországon előbb azt a bizonyos egymillió munkahelyet kell megteremteni 2014-re, de belátható – a hazai munkaerő elvándorlásával is számolva –, előbb-utóbb a németekéhez hasonló helyzetbe kerülünk: nagyszámú külföldi munkaerőre lesz szükségünk.

Nemzetstratégia, na ez az, ami ráér – gondolhatnánk. Merthogy most épp permanens gazdasági válság van egy jó ideje, előbb ezt kell megoldani, ebből a helyzetből kell kikászálódni valahogy. Tudjuk, hogy ez nem lesz egy gyors menet, s hogy közben is napról napra fogy a magyar. Már tízmillióan sem vagyunk. Mindeközben attól hangos a sajtó, hogy válságkezelésként átmenetileg a kormány hozzányúl a nyugdíjkasszához. Elveszik az ember nyugdíját – harsogja az ellenzék, a kisember meg nem is nagyon érti, hogy is van ez, őt csak az érdekli, ne csökkenjen, sőt ha mód van rá, növekedjék a nyugdíja. Aki még nincs nyugdíjas korban meg, reménykedik, mire oda kerül, lesz aki ellássa, mivel a nyugdíjkassza – sok másikkal együtt kifosztva – már a rendszerváltáskor is üres volt, így a mindenkori bérből élők elvonásiból „működik” – adódik össze – a nyugellátás. Csakhogy ilyen ütemű népességfogyásnál előbb vagy utóbb többen leszünk eltartottak, mint eltartók és akkor bizony – ahogy mondani szokás – borul a bili. Egyre kevesebb szülő vállal egyre kevesebb gyereket, elöregedőben a társadalom, s bár nagy a munkanélküliség, egyre kevesebb a munkáskéz. Külön problémát jelent még a segélyekből élők, a korán leszázalékoltak elképesztő aránya, ugyanakkor ez a társadalmi réteg jellemzően – életmódszerűen – „újratermeli” magát, a soraikba születettek jó eséllyel nem a munka birodalmába szocializálódnak. E jelenség amúgy nem magyar sajátosság, példának okáért a németek még nálunk is nagyobb bajban vannak (folyamatosan a háború óta). Egy most napvilágot látott munkaügyi tanulmány szerint 2015-től évente közel félmillió külföldi munkaerőre lenne szükség a német gazdaságban a "demográfiai foglalkoztatási lyukak befoltozására". Ez azt jelenti, hogy amennyiben a gazdaságban nem történnek alapvető változások, Németország munkaerő-potenciálja 2030-ig 6 millió aktív korú, 20-64 év közötti munkavállalóval csökken. Ennek következményei mind a növekedésre, mind az innovációra, mind pedig Németország versenyképességére nézvést fatálisak lennének – a kutatást végző IZA intézet igazgatója szerint. Magyarországon előbb azt a bizonyos egymillió munkahelyet kell megteremteni 2014-re, de belátható – a hazai munkaerő elvándorlásával is számolva – előbb-utóbb a németekéhez hasonló helyzetbe kerülünk: nagyszámú külföldi munkaerőre lesz szükségünk. A munkaerő meg már csak olyan, hogy ha jól érzi magát – vagy csak egy kicsit is jobban mint otthon – letelepszik, családot alapít, gyermekei már a Magyar Köztársaság állampolgárai lesznek, a példánál maradva, mint a török-németek, akik már a német nemzeti válogatottba is befocizták magukat. Anno a már említett rendszerváltáskor, volt egy olyan közszájon forgó pletyka, hogy a Csepel-szigetre kínaiak telepednek... Máig sem tudom, honnan terjedt és mi célt szolgált e mendemonda, de jól ábrázolja, mi várható a magyar közeljövőben. Az, hogy külföldiek tömeges betelepedésére mikortól lesz szükségünk (ha egyáltalán lesz), nem tudni, a fent említett német tanulmányhoz hasonlóról idehaza nem hallottam. De érdekesnek tűnik eljátszani a gondolattal: kiket látnánk szívesen? A törököket (már uniós állampolgárként)? Van is néhány minaretünk, ők állítólag szeretnek is minket, meg aztán ugye a gyökerek, Etelköz előtt még együtt is éltünk. De voltunk már – nem is keveset, s sok időbe tellett kiheverni – a félhold árnyékában, ezért köszönjük, talán mégsem? Az izraelieket? Több jel is utal rá, hogy ők szívesen jönnének, úgymond nem a térképre bökve, hanem előre megfontoltan. A zsinagógák konganak az ürességtől, tucatszámra épülnek újabbnál újabb lakóparkok, van hová. Csak ez a feneette magyar zsigeri antiszemitizmus ne lenne? Vagy maradjunk a kínaiaknál? Már most is szép számban élnek közöttünk, a saját világuk fel nem adásával, többnyire elszeparálódva, buddhista szentélyből is egyre több van országszerte. A beharangozott kétmilliónyi román csak nem jön, taljánföldön, franciahonban otthonosabban mozognak! Vagy bízzuk a véletlenre, jöjjön, aminek, akinek jönnie kell? Csak annyi biztos: ha jönnek, ha nem, az nem lesz következmények nélküli, mert fogy a magyar, a székely meg porlik, mint a szikla.