Szkíta kori fegyverarzenál az Alföldön

A szkíta korban használt fegyverek szinte teljes köre felszínre került a Nemzeti Örökségvédelmi Központ (NÖK) bátmonostori ásatásán.

A Városföld és Drávaszerdahely között épülő magyar–horvát gázvezeték nyomvonalán, Bátmonostor-Szurdok lelőhelyen, rézkori és szarmata településobjektumok között helyezkedett el egy, az előkerült leletanyag alapján a korszakban kivételes jelentőségűnek számító középső vaskori objektum. A közel 3 x 3 méter alapterületű objektum bontása során az Alföld területén a szkíta korban (Kr. e. 7. század második fele – 4. század második fele) használt fegyverek közel teljes köre felszínre került. A leletek között egy akinakész (rövidkard), két, hosszú köpűvel ellátott vas lándzsahegy, egy vas hüvelyvég, egy kisebb és egy nagyobb méretű, ellentett élű vascsákány, egy feltételezhetően fokosként meghatározható vastárgy, két különféle típusú vasbalta, valamint egy háromélű bronz nyílhegy található. Az objektumból a jó állapotban megmaradt fegyverek mellett a korszakban szintén nem ismeretlen csonthenger-töredékek is előkerültek, egy gödörben pedig egy 29,5 cm magas, fazekaskorongon készített, kétfülű edény hevert, melynek közeléből mintegy 100, rendkívül vékony bronzlemezből tekert, 0,5 cm hosszú ruhadíszt bontottak ki a NÖK régészei. A leletek sokszínű összetétele, gazdagsága és az objektumban elfoglalt helyzete alapján földbe kerülésük feltehetően temetkezési szertartáshoz köthető. A tárgyak – különféle vizsgálataikat és restaurálásukat követően – a kecskeméti Katona József Múzeumban kerülnek végleges elhelyezésre.