Közélet

Növényekkel a vörösiszap ellen

Növényekkel a vörösiszap ellen

2010. október 15., péntek
Növényekkel a vörösiszap ellen

Akár növényekkel is „gyógyítható” lenne a vörösiszappal szennyezett talaj Kolontár és Devecser környékén. Mivel a nagy kiterjedés miatt a talajcsere nem megoldás, a növényi tisztítás a legegyszerűbb megoldás lenne - mondta el a Szegedi Tudományegyetem Növénybiológiai Tanszékének egyetemi tanára pénteken az MTI- nek.

Mint

Erdei László

kifejtette: ebben a pillanatban a legfontosabb, hogy további szennyeződés ne történjen. Az elsődleges feladat pedig, hogy a jelenlegi mintegy 13-as pH-fokozatú lúgosság csökkenjen 11-es, 10-es értékre. Ezen az értéken ugyanis már vannak olyan só- és lúgosságtűrő növények, melyek kifejezetten ilyen környezetben élnek. A környezet kialakítása megkezdődött, a vastagabb iszaprétegeket el kell távolítani, majd például gipsszel enyhíteni kell a lúgosságot. Ezt követően meg lehet határozni a nehézfémek mennyiségét, illetve a szennyezettség mélységét. Egyelőre ellentmondásos információk vannak arról, hogy milyen a szennyezettsége a talajnak. Míg az MTA szerint nincs határérték fölötti nehézfémtartalom, addig a Greenpeace ennek ellenkezőjét állítja - magyarázta a professzor. Ezek után a fizikai módszer során a beszántás és rotátorozás következhet. Ezáltal a lúgosság tovább enyhülne. A jelenlegi információk szerint egyébként a 10-20 centiméteres mélységig lehatoló szennyezettség enyhének minősíthető, ugyanis ez a szint a növények által jól elfoglalható és kitisztítható. A fitoextrakció – növények általi kivonás - során a növények felveszik a nehézfémeket a talajból a gyökérzeten át. Miután ezeket a hajtásokba a növények nem „szeretik” továbbítani, a szennyezés nagy része a gyökérben marad. Ezeket a növényanyagokat veszélyes hulladékként lehet kezelni a későbbiekben, és speciális eljárással égetőkemencékben lehet megsemmisíteni úgy, hogy a légkörbe ne jusson szennyezőanyag. A napraforgó esetében ez az eljárás több haszonnal is járna. Annak ugyanis a szár mellett a gyökérzete is tökéletesen kiemelhető a talajból és megsemmisíthető. Emellett a szennyeződés a termésig már nem jut el a különböző belső szűrőkben, így a napraforgó terméséből kinyert olajból például biodízel készíthető. Az enyhén szennyezett területen két-három év a tisztulási idő. Erre az eljárásra korábban Erdei László egy konzorciumi projektet is vezetett. Két területen végezték a kísérleteket. Az egyik egy enyhén szennyezett terület volt, mely a mártélyi Tisza holtág kotrása során alakult ki. Itt napraforgót, barna mustárt, fűzfát telepítettek cink, réz, króm, nikkel és ólom által szennyezett iszapos talajba. Almásfüzitőn pedig olyan kísérleti területet kaptak a vörösiszap-tároló felületén, melyet talajjal borítottak. Ezen a nehézfémeket és különböző szennyeződéseket tartalmazó területen is sikeresen végeztek növénykísérleteket. Mint a szakember kiemelte: hasonlóan súlyos katasztrófa történt 1998-ban Spanyolországban, Aznalcollar mellett, ahol az ólom- és cinkbánya gátja szakadt át. Akkor mintegy 5-6 millió köbméter zagy 30 kilométer hosszan irtotta ki a közeli folyó élővilágát, 4500 hektár területet elpusztított, és tönkretett egy természetvédelmi területet is. A spanyol szakemberek szintén a növényeket hívták segítségül az akkor nagyon savas környezetben levő nehézfém kivonására. Ezekkel a szakértőkkel a szegedi professzor jelenleg is kapcsolatban áll, és mint elmondta, szívesen dolgoznának együtt a magyarországi helyzet megoldásán is.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.