Egyetem

A rókusi iskola nyolcvan éve + FOTÓK

A rókusi iskola nyolcvan éve + FOTÓK

2010. október 25., hétfő
A rókusi iskola nyolcvan éve + FOTÓK
A Rókusi iskolát 1930. október 25-én Horthy Miklós kormányzó és Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter, egyúttal Szeged országgyűlési képviselője avatta fel, mint az alföldi népiskola-építő program ötezredik létesítményét. A klebelsbergi oktatáspolitika erős bástyájának, ékkövének számító épületet azóta egy emelettel és két technikai épülettel bővítették, többször korszerűsítették, az utóbbi években folyamatos felújításokon ment keresztül.

Közgyűlési határozat

1928. január 27-én a város rendes közgyűlésén tárgyalta Rókus városrészben népiskola, tornacsarnok és óvoda felépítését, mely szerint a külterületi népoktatás rendezése után a belterületeken mutatkozó hiányok megszüntetése végett a kultuszminiszter Rókus városrészben állami jelleggel fenntartandó 12 tantermes iskolát, azonkívül a népművelés célját szolgáló tornacsarnokot kíván felállítani. Az új iskolát tehát az állam építteti, a város csupán a telket adta. 1930. szeptember 1-én már gyerekzsivaj töltötte be az új épületet. A terv szerint az iskola kétemeletesre épült volna, de a pénz elfogyott, s az első emeletre hamarosan tetőt húztak. Homlokzatán fehér márványtábla hirdette, hogy Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter a szegedi kül- és belterületen 5000 népiskolai tantermet és tanítói lakást épített, mely ezzel az épülettel vált teljessé. Azaz: a megépített ötezredik helyiség ebben az épületben van.

Az ötezredik tanterem

„Mert lehet egy nemzetet szegénnyé, koldussá tenni, de ha a nemzetben lakozó szellemi és erkölcsi erőket megtartani és gyarapítani képesek vagyunk, akkor a nemzet nincs elveszve, és mindent vissza lehet szerezni… Egészséges nemzetek, mint a visszanyesett fa, a katasztrófák után kétszeres erővel fejlődnek.” Gróf Klebelsberg Kunó (1875-1932)
De csak a négy falat élvezhették a tanulók, mert a bútorok nem készültek el időre. Szabó János igazgató azt az életrevaló megoldást eszelte ki, hogy a gyermekek hozzanak magukkal egy kis széket. A padot a préselt papírból készült iskolatáskák pótolták, amit a térdükre fektettek, aztán előkerült a füzet, és már ment is az írás. A gyermekek hamar megszokták az új iskolát, egymást, s a tanító is megismerte tanítványait. Erre az ismerkedésre szükség is volt, mert akadt osztály, amelyikbe 11 felől érkeztek a gyerekek. Tizenegy módszer, 11-féle tanítás. Bizony idő kellett, míg ezt a sokféleséget közös nevezőre hozta a tanító.

Ünnepélyes átadás

1930. október 25-én délután 2 órakor Klebelsberg Kunó kultuszminiszter az iskola épületében üdvözölte Horthy Miklós kormányzót. A magyarruhás iskolások és a dorozsmai leventék élő díszkapuval, virágesővel fogadták a kormányzót, aki kíséretével áthaladt az épületen, és két tanterembe is betekintett. „Nagy történelmi igazságtalanságot teszünk jóvá az Alföld népén, a keleti magyarságon (…) a népiskolai építkezésekkel” – mondta el avató beszédében Klebelsberg. „(…) A magyar kultúrpolitikának egy sarkalatos elve, hogy a magas műveltséget és népműveltséget párhuzamosan ápoljuk, s így (…) egyszerre avatjuk a szegedi egyetemet és szimbolikusan az ötezer népiskolát.” Az iskola már a második hónap végén teljes berendezéssel működött. A falon két lehúzható tábla volt, alatta keskeny szekrényekkel a kréták és szemléltető eszközök számára. Minden tanteremben volt dobogó tanítói íróasztallal és székkel, az ablak előtt vendégasztal, melyet virágok díszítettek. Volt minden tanteremben két szekrény a füzetek és kézimunkák részére.

Minden a helyére kerül

A tantermeket eleinte henger alakú nagy vaskályhák fűtötték olyan huzattal, mely minden meleget kivitt. Tanyára való ez, ahol bőven van a csutka és más törmelék. Így az iskola folyton égő csinos vaskályhákat kapott, amelyekben az ősszel meggyújtott tűz tavaszig égett. A földszinten 4 tanterem volt a lányok, 3 a fiúk számára, az emeleten 2 a lányoké, 3 pedig a fiúké volt. A földszinten volt még egy kisebb, kétablakos tanterem, amely szertárnak épült, de szertár soha nem lett belőle. Nem is nagyon volt mit beletenni, mert a Nemecskay-féle híres tanszermúzeumnak híre-hamva sem volt. Iskolaszerekben szegény volt a 16 osztállyal induló iskola, így például csak egyetlen méterrúddal rendelkezett. Az évek folyamán azonban, ahogy az iskolát megismerték és megszerették a szülők, igen készségesek lettek, és kisebb-nagyobb segítségükkel a szertár is szépen gyarapodott. Az udvart a növendékek gyümölcsfákkal ültették be, így minden osztálynak volt egy fája. Az udvarnak a Pacsirta utcára néző részén 50 m hosszú jégpálya létesült, amelyet a szomszédos utcában lakó gyermekek szívesen látogattak. Az egyik földszinti tornacsarnoki helyiség pedig a melegedő szerepét töltötte be. Bár a belépti díj filléreket tett ki, mégis ez fedezte a jégmester és a felügyelő férfi tanítók díjazását s a rendkívüli kiadásokat. Az iskola zongorája, az előadásokhoz szükséges színfalak költsége is a jégpálya jövedelméből került ki. Egy erdélyi magyar menekült hálából, amiért az iskola igazgatója pártfogásába vette, két szobrot készített: a vágyakozó és az örvendező anya szobrát. Ezeket eredetileg az udvaron helyezték el, ma az iskola előtt találhatók.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.