Hatvanöt évvel ezelőtt lépett hatályba az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) alapokmánya. A két világháború között létező Népszövetség totális kudarca után az ENSZ-t is azért hozták létre, hogy megakadályozzák a háborúkat, azonban több olyan eset is volt az elmúlt időszakban, amikor a szervezet nem végezhette el kötelezettségeit, egyebek között a 2003-as iraki háború idején.
Az ENSZ-t a második világháború után, 1945-ben a Népszövetség utódjaként azzal a céllal alapították, hogy megelőzzék a háborúkat és lehetőséget adjanak az országoknak problémáik megtárgyalására. Ennek ellenére gyakran kerül a szervezet olyan helyzetbe, mikor nem végzi, illetve nem végezheti maradéktalanul kötelezettségeit (például a már lezárt Izrael–Libanon háborúk, II. öbölháború vagy a szudáni Dárfúr humanitárius katasztrófa). A tagországok száma jelenleg 192, beleértve csaknem az összes elismert független államot.
1945. február 4-én találkozott Churchill, Roosevelt és Sztálin a Krím-félszigeten levő Jaltában. A „három nagy” megegyezett a létrehozandó Egyesült Nemzetek Szövetségének (ENSZ) működési alapelveiben, s nemzetközi konferenciát hívott össze San Franciscóba az ENSZ alapokmányának kidolgozására (1945. április–június). Az ENSZ alapokmányának fő célkitűzése a béke és a biztonság fenntartása, a nemzetek közötti egyenjogúság, az önrendelkezési jog és a szabadságjogok tiszteletben tartása, a baráti kapcsolatok fejlesztése. A szervezetben minden tagországnak egy szavazata van. A Biztonsági Tanács (BT) feladata a nemzetközi béke és biztonság fenntartása, amihez végső soron fegyveres erőt is használhat. A BT akkor ül össze, ha a békét bárhol a világon veszély fenyegeti.
Magyarország 1955. december 14-én lett az ENSZ tagja.
