Kultúra

Egyedülálló kötet Bálint Sándor ponyváiról

Egyedülálló kötet Bálint Sándor ponyváiról

2010. szeptember 23., csütörtök
Egyedülálló kötet Bálint Sándor ponyváiról

A legendás szegedi néprajzkutató, az egyik utolsó magyar polihisztor, Bálint Sándor vallási tárgyaiból, dokumentumaiból nyílt tárlat a szegedi Móra Ferenc Múzeumban, mely december 19-ig látható. Szeptember 22-én pedig bemutatták azt a kötetet, amely a Bálint Sándor-hagyaték vallásos ponyvanyomtatványainak múzeumba került részét dolgozza fel.

A múzeum, a magyar tudomány, azon belül a néprajz, az egyház- és művelődéstörténet, a magyar könyvészet szempontjából egyaránt rendkívül fontos kötet született – értékelte

Zombori István

múzeumigazgató, a kötet egyik szerkesztője az új kiadványt.

A ponyva műfaj az 1700-as években jelenik meg Magyarországon, a 19. században lesz népszerű, és az I. világháborúig jelentős marad. Kisméretű, olcsó nyomdai úton előállított nyomtatványról van szó, amely a Bibliáról, Jézusról, Szűz Máriáról, szentek és búcsújáró helyekről tartalmaz zömmel leírásokat, imádságokat, énekeket. Az igazgatótól azt is megtudtuk, a ponyvák fogyóanyagnak számítottak, a könyvtárak lenézték és nem gyűjtötték ezeket a nyomtatványokat, pedig a magyar szakrális életről, a művelődéstörténetről, az átlag, egyszerű ember olvasási műveltségéről árulkodó források.

Bálint Sándor

1980-ban halt meg, a hagyatéka – bútorai, néhány száz darabból álló, értékes szakrális anyagot jelentő tárgyi gyűjteménye, ötezer kötetből álló könyvtára, mintegy hétezer darabos szentkép-gyűjteménye, valamint közel kétezer darabos szakrális ponyvanyomtatvány-kollekciója – a múzeumhoz került. Ez utóbbi gyűjteményt dolgozták fel most egy kötetben. Mikor a hagyaték a múzeumhoz került, a szocialista-kommunista világban nem kerülhetett rögtön a kutató szakemberek kezébe, hiszen Bálint Sándor kereszténydemokrata országgyűlési képviselő volt, egyházi ember, akit 1964-65-ben perben elítéltek, mert „felforgató irodalmat” hozott be az országba és terjesztette, ezért hatvanévesen nyugdíjazták. Azt sem engedték, hogy

Móra Ferenchez

vagy

Tömörkényhez

hasonlóan, mint országosan elismert tudóst halála után a múzeum előcsarnokában ravatalozzák fel. Évtizedekig váratott magára a hagyaték feldolgozása, ennek elsősorban pénzügyi okai voltak – mesélte az igazgató. 2004-ben Bálint Sándor születésének századik évfordulóján egy a hagyatékból rendezett kiállítással megkezdődött az adósság törlesztése. 2007-ben Gyuris György munkája alapján egy Bálint Sándor-bibliográfiát adtak ki. 2009-ben a szögedi tudós könyvtárát térképezték fel egy kötetben. A mostani vaskos kötet Bálint Sándor gyűjteményének egyházi tartalmú – alapvetően katolikus – ponyváit tartalmazza. Ezzel a múzeum tulajdonában lévő teljes ponyvaanyagot – összesen 1563 darabot – feldolgozták (további mintegy 1200 nyomtatvány az Egyetemi Könyvtár gyűjteményét gazdagítja.) A kötetben olvasható

Barna Gábor

, a szegedi Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék vezetőjének és Székely Anna néprajzkutató tanulmánya magyar és német nyelven is, hiszen a könyvnek közép-európai jelentősége van. A kötetet Zombori István múzeumigazgató, a könyv egyik szerkesztője látta el előszóval. A hagyatékról az azt kezelő

Szabó Magdolna

néprajzkutató, muzeulógus, a kötet másik szerkesztője értekezik. A tárgymutatót

Saliga Irén

állította össze. A kötet második felében közel kétszáz oldalon keresztül az összes feldolgozott ponyva címlapját is leközlik. Most először tesznek közzé Magyarországon ilyen szakrális ponyvagyűjteményt feldolgozó kötet.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.