Kultúra

Helykeresés a Somogyi régi könyvei között

Helykeresés a Somogyi régi könyvei között

2010. július 15., csütörtök
Helykeresés a Somogyi régi könyvei között
A Somogyi-könyvtár szokásos, három hónapig látogatható nagykiállítása idén a magyarság Európában elfoglalt helyével foglalkozik a külföldi utazók, történetírók, illetve régi magyar szerzők külföldön megjelent munkái szemszögéből, mintegy kétszáz muzeális kötet felvonultatásával. A tárlat két részből áll. A bevezető rész tisztelgés Pécs, Szeged és Marosvásárhely könyvtárainak alapítói előtt, a főkiállítás pedig a "Helyünk a Világban" címet viseli. A kiállítást megnyitó Novák István építész, Szeged díszpolgára úgy fogalmazott, az elődeink tapasztalataiból, munkáiból élünk. "Egész életemet jelenti könyvtáram" - idézte Somogyi Károlyt az építész, hangsúlyozva, hogy a könyvtáralapító a számára legértékesebbet adta városunknak. Fontos missziót teljesítenek, akik ezt ápolják és rendben tartják - méltatta a könyvtárosok munkáját Novák István. A legjelentősebb magyar közkönyvtárak magángyűjteményekből jöttek létre. A tárlat felvezető része a Pécsi Püspöki Könyvtárat a köz hasznára 1774-ben nyilvánossá tett Klimo Györgynek, a marosvásárhelyi Könyves Házat 1799-ben létrehozó széki Teleki Sámuelnek, és a könyvtárát 1881-ben Szegednek ajándékozó esztergomi kanonok Somogyi Károlynak állít emléket.

Magyar história önszorgalomból

A "Helyünk a világban" című kiállítást egy latin kéziratos sor nyomán elindult "nyomozás" ihlette, mely Istvánffy Miklós 1622-ben Kölnben nyomtatott magyarok históriájának díszcímlapján olvasható, és tanúsága szerint a kötet Sebastian Tengnagel jogászdoktor könyvtárából származik, aki e szerzőt széljegyzetekkel ellátta. A kötetben azonban több kézírásos bejegyzés nem található. Mint a megnyitón megtudtuk, Istvánffy Miklós a 16-17. század fordulóján önszorgalomból kezdte megírni Magyarország Mátyás király utáni történelmét, ám a mű megjelenése előtt elhunyt, és kéziratát Pázmány Péterre hagyta. Az esztergomi érsek azt Sebastian Tengnagelnek küldte el lektorálásra. Az ex libris alapján tehát a tárlaton kiállított példány a németalföldi származású tudósé lehetett, később pedig a kötetet 1884-ben a tudós szegedi főrabbi, Löw Immanuel adományozta az akkor néhány éve megalakult Somogyi-könyvtárnak.

Tokaji borok, rebellis magyarok

A tárlaton megismerhetjük a régi Magyarországot külföldi történetírók leírásainak tükrében, magyarországi eseményeket hazánkba látogató külföldi tudósok beszámolói alapján, valamint régi magyar szerzők külföldön megjelent munkáinak szemszögéből. Olvashatunk ásványkincsekről, Magyarország egészségügyi állapotáról, sőt a magyar borok is visszaköszönnek - beszélt az érdekességekről Szőkefalvi-Nagy Erzsébet főkönyvtáros, a kiállítás rendezője. A kiállítás gerincét a legfontosabb humanista történetírók adják, tehát a magyarok történetét Bonfini, Ransanus és Istvánffy Miklós krónikáinak jelentős kiadásai segítségével kísérhetjük végig. A kiállítás másik fő csapása a 16-17. századi Magyarország a török hódoltság idején. Néhány nyelvészeti munka is színesíti a kiállítást, ugyanis a törökökkel való együttélés elvezetett oda, hogy végső soron a török nyelvnek magyarok készítettek szótárakat kézírással és nyomtatásban is. Rebellis magyarok fejezettel is büszkélkedhet a tárlat: Dózsa; Wesselényi, Frangepán; Rákóczi; Hajnóczy, Batsányi, Szentjóbi Szabó László; sőt, még Kossuth is szerepel a külföldi szerzők munkáiban.

Ezt gondolta rólunk Anglia

A reformkori Magyarországról Julia Pardoe angol költő, író, utazó 1840-ben megjelent útirajzában emlékezik meg, három kötetben (mely egyébként a Somogyi-könyvtár Vasváry-gyűjteményéből származik). Ezt azonnal lefordították németre is, Angliában és Németországban egyaránt ez alapozta meg a magyarokról alkotott véleményt, és igen pozitív fogadtatásra talált. Pardoe egyébként még Vörösmartyval is találkozott, aki verset írt az emlékkönyvébe - tudtuk meg Szőkefalvi-Nagy Erzsébettől. Másik érdekesség az idők folyama – egy kronológiai tábla, amely úgy néz ki, mint egy folyamrendszer, amelynek vékonyabb-vastagabb ágai egyben a népek önállóságát is jelzik. De mindezek mellett megismerhetjük például Temesvári Pelbártot, aki korának legnépszerűbb és Európa-szerte legtöbbet kiadott magyar szerzője volt, vagy láthatjuk a Schedel-világkrónikát (Nürnberg, 1493) a közismert Buda-látképnél felütve, de külön részleg foglalkozik például a szegedi 1879-es nagyárvizet követő nemzetközi összefogással és újjáépítéssel. A kiállítás október 22-ig látható. A tárlatot a Pécs2010 Európa Kulturális Fővárosa (EKF) program egyik szegedi rendezvényeként szervezték meg.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.