/

Névforduló: Rodolfó, Vöröskereszt és a Venyerák

Cikkünk frissítése óta eltelt 11 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Május 16-i Névfordulónkban a legnagyobb magyar bűvész, Rodolfo születéséről, a Magyar Vöröskereszt megalakulásáról és a szovjet Venyera-űrszondákról emlékezünk meg.

no images were found

1911-ben ezen a napon született Rodolfo, valódi nevén (Gross) Gács Rezső (Budapest, 1911. május 16. – Budapest, 1987. január 25.) bűvész.

Budapesten, a Józsefváros legmélyén született egy zsidó családban. Csendes, nagyon visszahúzódó gyermek volt. Eredeti neve Gross Rezső, amit 1945-ben Gács Rezsőre magyarosított. Bűvészkedésre egy kínai gyöngyárus inspirálta, aki megtanított neki egy bűvészmutatványt a dunai kavicsokkal. Odry Zuárd karolta föl és tanította az 1920-as évek második felében. Gyakori közös bemutatkozásaik után első önálló fellépését is mestere menedzselte 1929 tavaszán, s ettől fogva Pest és Buda számtalan egylete, klubja, szakmai és baráti köre hívta fellépni az ifjú mágust. Ekkor kapta Rodolfo Grosso művésznevét mesterétől. 1931 januárjától lett tagja a Magyar Artista Egyesületnek. A fiatal, fekete angolbajuszos bűvész könnyebb érvényesülése érdekében néhány reklámtrükkel próbált magának nagyobb publicitást szerezni. Az ujjelvágás, a zsilett-evés, valamint a nadrágtartó, nyakkendő és mindenféle személyes tárgy ellopása, majd többszöri visszaadása mára már legendává váltak. Vidéki turnéira igen gyakran elkísérte – a később hazáját elhagyni kényszerült – Karády Katalint. 1948-tól művésztársával, Alfonzóval lépett föl állandóan, majd 1950-től a Latabár-brigád tagjaként haknizott országszerte. Sikereinek valódi forrása számainak tökéletes kidolgozása és a közönséggel való kapcsolatteremtő képessége voltak. Nyugdíjas korában is napi négy órát gyakorolt. Szlogenjévé vált mondata: „Figyeljék a kezemet, mert csalok!” Minden idők egyik legnagyobb beszélő kézügyességi bűvésze volt; rengeteg trükköt ismert a bűvészet minden területéről, ezek közül – saját elmondása szerint – nagyjából ezret tudott bármikor színpadképesen.


no images were found

1881. május 16-án alakult meg Esztergomban a Magyar Vöröskereszt.

A magyar szabadságharc leverése után, az 1867. évi kiegyezéssel létrejött Osztrák–Magyar Monarchia is csatlakozott a Genfi Egyezményekhez. A magyar kormány azonban ragaszkodott ahhoz, hogy az önkéntes egészségügyi szolgálatot Magyarországon külön és önállóan szervezzék meg. Ebben az időben már számos jótékony nőegylet működött Magyarországon. Ezek vezetői közös értekezletet tartottak és elhatározták, hogy mozgalmat indítanak a Bosznia-Hercegovinában harcoló katonák, valamint az itthon maradt hozzátartozóik megsegítésére. A kezdeményezés jelentős eredményét tapasztalva a Nőegylet vezetői elhatározták, hogy munkájukat állandósítják és az egész országra kiterjesztik. Bizottságot választottak, hogy a Genfi Egyezményeknek megfelelő Alapszabályt dolgozzon ki. A Nőegylet elismerésre méltó munkát végzett a Vöröskereszt eszméinek terjesztésében, kezdeményezésére bontakozott ki hazánkban az önkéntes és hivatásos ápolónőképzés. Vezetői részt vettek a Magyar Vöröskereszt megalakításában, így joggal tekinthetjük őket a Magyar Vöröskereszt közvetlen elődjének. A Vöröskereszt magyar szervezetének alakuló közgyűlését 1881. május 16-ra hívták össze, melyen kimondták a Magyar Szent Korona Országai Vörös-Kereszt Egyletének megalakulását. A Magyar Vöröskereszt 1881 óta a rászorulók, a bajba jutottak megsegítésén fáradozik. Véradást szervez, szociális intézményeket tart fent, elsősegélyt nyújt és oktat, kereső szolgálatot működtet. A vöröskereszt békeidőben ennek a törődésnek és gondoskodásnak a szimbóluma. Háború esetén pedig az embléma nyújt védelmet embertársainknak.


no images were found

1969. május 16-17 én lépett a Vénusz légkörébe a szovjet Venyera-5 és Venyera-6 bolygóközi űrszonda.

A szovjet Venyera-program keretében 1961 és 1983 között 16 űrszondát küldtek a Vénusz kutatására. A sorozat első három tagja sikertelen volt. A Venyera–5 és Venyera–6 leszálló egységét megerősítették, műszereiket továbbfejlesztették. Mindkét szonda 1969 januárjában indult. Május 16-án, illetve május 17-én léptek be a Vénusz légkörébe és a felszíntől 17 km-ig megfelelően működtek. Itt elérte a nyomás a 2,7 Mpa-t, amit a szondák már nem tudtak elviselni. A két szonda mérései alapján számításokkal határozták meg a bolygó felszínén uralkodó viszonyokat, erre 500 °C körüli hőmérséklet és nagyjából 10 Mpa nyomás adódott. A Vénusz a második bolygó a Naptól, keringési ideje 225 földi nap. Nevét Venusról, a szerelem római istennőjéről kapta. A Hold után a legfényesebb objektum az éjszakai égbolton. Maximális fényességnél nappal is megfigyelhető. Mivel a Vénusz közelebb van a Naphoz, mint a Föld, így vagy pár órával a Nap után nyugszik, vagy pár órával előtte kel, ezért hívják Esthajnalcsillagnak. A Vénusz légköre igen sűrű, melynek nagy része szén-dioxid, kisebb része nitrogén. A légkör tömege a földinek 93-szorosa, míg az itt mért nyomás a földinek mintegy 92-szerese. Ez a nyomás a Földön az óceánokban 1 km mélységben mérhető. A légkör hatalmas CO2-tartalma és a vékony kén-dioxidfelhők miatt itt a Naprendszerben a legnagyobb az üvegházhatás, s ennek hatásaként a felszíni hőmérséklet 460 °C fölött van.

Default thumbnail
Előző sztori

Az este

Default thumbnail
Következő sztori

Hamis ruhaszállítmányt találtak a vámosok Nagylaknál

Legutóbbi hasonló cikkek