Megjelent Peller Károly, a Budapesti Operettszínház ismert énekesének első önálló lemeze, olyan kiváló közreműködőkkel, mint Oszvald Marika, Kalocsai Zsuzsa, Fischl Mónika, Szendy Szilvi, Kékkovács Mara, Bódi Barbara és a névrokon Peller Anna. Az operettszínész koncertkörútra is indul, február 12-én elsőként Szegeden lép lemeze slágereivel, no és persze kolléganőivel és táncosokkal színpadra egy nagyszabású show keretében 19 órakor az IH Rendezvényközpontban (Szeged, Tisza-part 2.)Peller Károly
több mint tíz éve játszik a Budapesti Operettszínházban, első jelentős szerepe
Kálmán Imre
Csárdáskirálynőjében Bóni volt – azóta is főként a táncos-komikus karakterét ölti magára, bár a most is műsoron levő Mágnás Miskában Récsey Mixi szerepe mellett már Miskaként is bemutatkozott a pesti nagyérdeműnek.
– Első önálló operettlemeze bizonyára mérföldkő. Hová szeretne eljutni a pályán, van-e álomszerepe?
– A táncos-komikusok álomszerepe A Csárdáskirálynő Bónija, amelyet már 19 éves koromban volt szerencsém eljátszani, mégis ez volt a legfontosabb állomás az életemben. Innentől mindig az a vágyott szerep, ami éppen a következő feladat.
– Ön, mint a műfaj művelője, hogyan gondolkodik az operettről, hiszen sokszor hallani, hogy a magyarok külföld felé szívesen dicsekszenek vele, míg a hazai szakma megbecsülését nem igazán élvezi…
– Ez abszolút így van. Mi hungarikumnak tartjuk az operettet, és a közönség is nagyon szereti, miközben úgy érzem, hogy a saját színházi szakmánk kicsit lenézi ezt a műfajt, sőt az operett hallatán hanyatt-homlok menekül. Pedig büszkének kellene lennünk rá. Nagyrészt ez az előítélet onnan származik, hogy az ’50-es évek derekán egy társadalmi osztály és egy rendszer ellen irányulva nagyon túlrajzoltan játszották. Ma viszont ugyanúgy visszük színpadra, mint bármely más zenés darabot. Bár a zenés produkciók mindig kicsit elemelkednek a földtől, mégis abszolút mai a témájuk, hiszen minden operett a szerelemről szól, ami mindenkinek az életében jelen van, és mindenkit valamilyen módon megérint. – Ön miért kezdett el operettel foglalkozni? – Ez egy véletlennek köszönhető. Először musicalstúdióba jártam, ott az egyik énektanárom operetteket is tanított nekünk – ekkor szerettem meg a műfajt. Ráadásul Medgyesi Mária volt a színészmesterség tanárom, aki akkor az Operettben primadonna-szubrettként játszott, és miatta kezdtem el a színházba járni darabokat nézni. Nagyon megtetszett nekem ez a világ. Amikor felvettek az Operett Stúdióba, egyértelmű volt, hogy a táncos-komikus vonal lesz az enyém: a magánéletben is ilyen vidám fickó vagyok, a vidámság, a tánc, az ének, ezek egyvelege passzol hozzám leginkább. – Van kedvenc operettje? – Ez nehéz kérdés. Játszani igazából mindegyiket szeretem, de talán a már említett Csárdáskirálynő Bónija és a Marica grófnő Zsupánja áll hozzám a legközelebb, illetve többször játszottam most Bajor Imre betegeskedése miatt a Mágnás Miskát. Nézni leginkább A mosoly országát szeretem, mert annyira a szerelemről és a férfi-nő kapcsolatról szól, és zeneileg is nagyon gyönyörű. Hallgasson bele Peller Károly első operettlemezébe!
