Egy igazi hős?

Egyedüliként, önszántából végrehajtani ezt, bizony címlapra, főműsoridőbe kívánkozó... Majd azt mondtam: "hősies tett"! Pedig Benkő Gyuri (akarva vagy akaratlan?) egycsapásra hős lett egyesek szemében...

Nem tudhatom, ki hogy van ezzel a Benkő gyerekkel... Nem a Dániellel, mert az már - bár nagy gyerek - közel agg koránál fogva sem nevezhető gyerkőcnek. De ez a másik (újdonsült médiasztár), a György, olyan kisfiúsan magabiztos! Megengedi a nem ellenzékiségéről ismert kereskedelmi csatorna reggeli műsorvezetőjének - aki egy bulvárújság aznapi számára hivatkozva kérdezgeti -, hogy "kulisszatitkot" áruljon el róla, majd amikor kiderül, hogy az "lebuktatta", miszerint golyóálló mellényben jött a stúdióba, pironkodva helyesbít, hisz az csak egy pulcsi. "Mert nem vagyok golyóálló!" - teszi hozzá szerényen, mosolygósra fogva, (hamiskásan?) beismerve a turpisságot, a kérdező kíváncsiskodására, hogy nem-e fél, most, hogy ilyen nagy rivaldafénybe került, a magyarok nyilaitól megmentvén Magyarországot. Egyedüliként, önszántából végrehajtani ezt, bizony címlapra, főműsoridőbe kívánkozó... Majd azt mondtam: "hősies tett"! Pedig Benkő Gyuri (akarva vagy akaratlan?) egycsapásra hős lett egyesek szemében, s ebből kifolyólag közellenség megint mások értékítélete szerint. Más kérdés, hányan vannak előbbiek, és mennyien utóbbiak, de nem lehet mellékes e két érték közé ragadtak aránya sem: nevezetten a kételkedőké! Ha minden igaz, Benkő - aki edzőteremben ismerkedett meg az egyik magyar nyilassal - lenne most itt a koronatanú. Azt, hogy beépült volna a szervezetbe, "kisfiúsnak tűnő zavarában" tagadta, illetve szerényen elutasította: ő csak belső hangjaira hallgatva, le akarta buktatni a szervezetet, illetve annak általa megismert tagját.

Még Budaházy is beúszott a képbe...

Van tehát egy hangfelvételünk, melyen valaki beismer mindent neki, mi több: részletekkel szolgál konkrét merényletekről és tervekről, miszerint a Fideszt is célba veszik, amennyiben kormányt alakítanak. A hangot lehet manipulálni, de az is lehet azé, aki lakat alatt van, most már csak az a kérdés, mikor készült a felvétel: a börtönben vagy azt megelőzőleg? Mert ez ugye nem mindegy... Kérdés továbbá, figyelembe kívánja-e venni a bíróság ezen bizonyítékot. A fiatalember (hősünk) vallomása azonban önmagában valóban nyomós lehet az ügy kimenetelét tekintve. Van egy amerikai filmekbe illő sztorink a magányos (te is lehetsz) hősről, aki ráadásul jó kiállású, értelmes tekintetű, jól kommunikáló: képernyőre, magazinok címoldalára való, na! Emberünk négy hónapon át, hétpróbás titkosszolgálati ügynököket megszégyenítő módon, napról napra került közelebb céljához, épült befelé, nem kommunikált erről senkivel, bírta a pszichikai nyomást, és addig várt, míg nem kínálkozik fel számára bizonyíték egy konkrét merényletkísérlet formájában (amelyben beavatásként ő lett volna a sofőr). Született ügynökről van itt szó, kérem, aki gyanítom, ahogy felfedeztük magunknak, ahogy a figyelem középpontjába került, úgy fog eltűnni örökre, hisz egyrészt védelmére szorul, másrészt meg más, komoly feladatok várhatnak rá, más égtájakon, ha már ilyen tehetséges, tisztességes. Praktikus - kettő az egyben - megoldás, regényes vég, elmorzsolt könnycseppek. De nem kívánom az ügyet bagatellizálni! A helyzet annál komolyabb. Mi van, ha tényleg? Ha minden úgy van, ahogy Györgyünk állítja? Akkor bizony kétséget kizáróan lelepleződött az erőszak jobb oldala, és a

"véres vasárnapot"

kiáltozó radikális képviselőnő ármánykodása is okafogyottá válik: akkor a "szabadságharcos" szabadcsapat legendája oda, sár kerül a Budaházyékat támogatók bakancsára (ez pedig nem épp a szalonképesség biztos jele), és (ha még emlékszünk rájuk) a gárda egyenruhájára még sötétebb árnyak vetülnek. Mindez a választások előestéjén bizony nem sokat használna a Fidesztől jobbra állóknak. Még emlékszem a romagyilkosságok során megfogalmazódott kételyeimre: nem hittem benne, hogy magányos őrültek egymásra lelnek, spontán csapattá kovácsolódnak, és vérlázítóan "profi módon" gyilkolásznak országszerte cigányokat. Feltettem a kérdést: kinek jöhet ez jól politikailag, ki képes erre, miért tehetetlen a hatóság? És bizony felmerült bennem, hogy a hatalmon lévőket szolgálóknak valamelyest közük lehet a történtekhez... Most annyiban más a helyzet, hogy van nekünk egy pozitív hősünk, egy pozitív példánk, arról, hogyan is kell ezt szakszerűen, amatőrként is megejteni: bizalomba férkőzni és jelenteni. Nehogy már ez baj legyen! De mégis, minderről miért az

E.K. idevágó "Igazi hős"-e

ugrik be, annak is utolsó sora, amit most nem idéznék. Mennyi időnek kell eltelnie, hogy ismét bizalmunkba fogadjuk egymást ebben az országban?