Gyorsaságban, a játékhelyzetek megoldásában, olvasásában, a technikai elemek kivitelezésében az igazán jelentősek a különbségek a magyar futballisták és a külföldi klasszisok között. A mieink nyomás alatt hajlamosabbak hibázni, pedig a nemzetközi porondon állandóan testkontaktus alatt kell végrehajtani a technikai elemeket – von mérleget a DVSC-TEVA Bajnokok Ligája-szerepléséből Herczeg András. A klubmenedzser a szombaton Szegeden tartott közönségtalálkozót megelőzően adott exkluzív interjút a SZEGEDma.hu-nak. – Egy debreceni barátomon keresztül Bakai Csaba, a CSLSZ elnökjelöltje személyesen hívott meg Szegedre, egy kötetlen beszélgetésre. Őszintén mondom, nagy megtiszteltetésnek éreztem a felkérést, hiszen Szegednek annak idején kiváló csapatai voltak, melyek nagyszerű játékosokat adtak a magyar labdarúgásnak. Örömmel tettem hát elege az invitálásnak, s boldog vagyok, hogy itt is kíváncsiak a DVSC-TEVA labdarúgócsapatára, a Debrecenben folyó munkára – kezdte a beszélgetést Herczeg András. – A múlt dicsőségeit említi, de a mai szegedi labdarúgás történéseit, problémáit mennyire kíséri figyelemmel? – Tisztában vagyok vele, hogy ha felnőttszinten most nem is a legsikeresebb, az utánpótlásképzés terén ma is igen kiváló a szegedi labdarúgás. Nem is oly régen innen, a Tisza Volán SC-ből igazoltuk le Kardos Norbertet, aki alapjátékossá nőtte ki magát a kettes csapatunkban, de az ősszel szerződtetett Laczkó Zsolt is szegedi kötődésű. Jómagam régen emlékezetes csatákat vívtam a Szeol ellen, olyanokkal szemben küzdöttem, mint Birinyi vagy Berkes, így azóta is követem a szegedi foci híreit. – Debrecen és Szeged labdarúgása között sokan vonnak párhuzamot, hiszen a két város első számú csapata közel egy időben került végveszélybe egy évtizeddel ezelőtt, ám azóta teljességgel eltérő fejlődési pályát futottak be. Míg a DVSC bajnoki aranyakat, kupa- és szuperkupa-győzelmeket könyvelhetett el, s feljutott a Bajnokok Ligája főtáblájára, addig Szeged számára jelenleg még az NB II is csak álom. Mi az, amit ön szerint el kellene tanulnunk a hajdúságiaktól, mi a debreceni siker legfőbb titka? – Mi, debreceniek és különösképpen a DVSC-TEVA csapatának tagjai komolyan vesszük a szerénységet, csendben, óriási erőbedobással dolgozunk, építkezünk, a tulajdonosokkal és a város vezetőivel összhangban tevékenykedünk. Elengedhetetlen a komoly tulajdonosi háttér, ez állította fejlődési pályára a debreceni labdarúgást, enélkül nem tudtunk volna sikeresek lenni. Fontos, hogy a város pozitívan áll a sportághoz, az önkormányzatnak harmonikus a kapcsolata a többségi tulajdonos Szima Gáborral. Ez a nyugalom meghatározó a klub életében, s a tulajdonosok felelős, hozzáértő gazdálkodása az eredményesség alapja. – Csapatával az utóbbi 15 év legnagyobb magyar futballsikerét érte el a tavalyi esztendőben, hiszen csodálatos meneteléssel kvalifikálták magukat a Bajnokok Ligája főtáblájára. Az egész ország végre újra focilázban égett, a Debrecenre figyelt, a DVSC-nek szorított a Liverpool, a Fiorentina és a Lyon ellen. Mik ön számára a BL-szereplés, a sztárcsapatokkal szembeni küzdelem legfőbb szakmai tapasztalatai? – Amikor nekivágtunk a sorozatnak, mindig a következő feladatra koncentráltunk. Már az is nagy eredménynek számított, hogy a Kalmar és a Levadia Tallin búcsúztatásával bejutottunk az Európa Liga csoportkörébe. Platini úr átszervezései nyitottak lehetőséget számunkra a továbblépésre, bár a Levszki Szófia sem volt kis ellenfél, hiszen száz hellyel előztek meg bennünket az UEFA ranglistáján. Odakint, Szófiában a csapat fantasztikus teljesítményt nyújtott, valóban egységesen játszott. Be kell vallanom, a visszavágón bizony remegtek a lábak, a hatalmas lehetőség és elvárások óriási terhet helyeztek a srácokra. Szerencsére sikerült megbirkóznunk a feladattal, a mérkőzést követő ünneplés pedig örökké feledhetetlen lesz számunkra. A csoportkör már egészen más kategória, mint a selejtező. Olyan sztáregyüttesek ellen léphettünk pályára, melyek költségvetése 198 millió euróval nagyobb a miénknél, hiszen nem 2-2,5, hanem 200 millióból gazdálkodhatnak. A Liverpoollal ennek ellenére két szoros meccset tudtunk játszani. A Fiorentinával itthon nagy mérkőzést vívtunk, ahol kijött minden rutintalanságunk, hiszen miután betaláltunk, ahelyett, hogy tördeltük volna a játékot, s tartottuk volna a labdát, túlrohantunk magunkat. Firenzében csúcsosodtak ki a problémáink, hiszen ott már annyi meghatározó emberünk hiányzott, hogy a szélső hátvédek, Szélesi és Fodor játszottak középső védőt. Az 1-1-es félidőt követően elkerülhető gólt kaptunk, majd nagyobb sebességi fokozatba kapcsoltak az olaszok, s ászaikat, Mutut és Gilardinót nem tudtuk tartani. Ami a Lyont illeti, talán ők dolgozták ki ellenünk a legkevesebb helyzetet, de majdnem ők lőtték a legtöbb gólt. A kint találkozón igazoltuk, sikerült alkalmazkodnunk a BL ritmusához, 52-48 százalék volt mindössze a labdabirtoklás aránya a hazaiak javára. Buta hibákból kaptunk gólokat, s talán éppen az a legnagyobb tanulság, hogy a nemzetközi porondon minden hibáért súlyos árat kell fizetni. Egész egyszerűen nincs lehetőség hibázni! Mindent összevetve úgy gondolom, nincs okunk szégyenkezésre, meggyőződésem szerint ha tavasszal újra játszanánk ezekkel a csapatokkal, már biztosan szereznénk pontot ellenük. – Többször nyilatkozta azt is, hogy talán nem is a pályán, hanem a háttérben, a labdarúgást körülvevő közegben mutatkozik a legnagyobb különbség egy magyar élcsapat és a nemzetközi elitklubok között. – Nézze, a pályák, az edzőközpontok, a létesítmények közötti különbséget aligha kell ecsetelnem. Az is teljesen nyilvánvalóvá vált számomra, hogy az orvosi-élettani háttérben óriási az elmaradásunk. A külföldi nagyklubok azokat a labdarúgókat veszik meg, akik minden téren, élettanilag, fizikálisan, kondicionálisan, technikailag, taktikailag és mentálisan is legalkalmasabbak erre a sportágra. Külön orvosi csoportok, laboratóriumok állnak mögöttük. Hadd mondjak egy jellemző példát: játékosom, Rudolf Gergely a válogatottnál elkapott egy vírust Hajnal Tamástól. Hajnal hétvégén már játszott a Bundesligában játszott, Rudolf két hétig edzeni se tudott... Igencsak nagy hátrányban vagyunk tehát, ezért is tartom nagy dolognak, hogy a Loki ebben a szezonban ott lehetett a legjobbak között. Gyorsaságban, a játékhelyzetek megoldásában, olvasásában, a technikai elemek kivitelezésében nagyok a különbségek. A magyar futballisták nyomás alatt hajlamosabbak hibázni, pedig a nemzetközi porondon állandóan testkontaktus alatt kell végrehajtani a technikai elemeket. A mérkőzéseket követően egy perccel megkapott UEFA-statisztikákból kiderült, passzpontosságban a legjelentősebb az elmaradásunk: míg mi 50 százalékos hatékonysággal passzoltunk, addig az ellenfelek 80-nal! Régi vita, hogy a kondíció vagy a technika gyorsaság fejlesztésére kellene-e a legkomolyabb hangsúlyt fektetünk. Nos, jómagam a BL-ben látottak alapján is úgy vélem, a technikai elemekre kellene elsősorban koncentrálnunk. – Sokan azt mondják, akkor lesz igazán értéke a Debrecen BL-szereplésének, ha a csapat az idén is megnyeri a bajnokságot, s újra megpróbálhat bejutni az elitbe. A sorozatterhelés miatt az ősszel akadtak problémáik az NB I-ben, a végére azonban egyenesbe jött a DVSC, s az éllovas Videotontól mindössze két ponttal lemaradva a második helyen fordult. Mit vár a tavaszi szezontól? – Nagyon izgalmas versenyfutást, hiszen a Videoton mellett az Újpest, a Győr, az MTK és a ZTE is komoly ellenfél. Kiélezett küzdelmet láthatnak majd a szurkolók, nem is vállalkoznék annak megtippelésére, ki lesz a befutó. Egy biztos: mi is szeretnénk megszerezni az aranyat, minden erőnkkel azon leszünk, hogy megvédjük bajnoki címünket. Aztán ha sikerül kijutni a nemzetközi porondra, remélem, játékosaimban minél több emlék élénken fog élni, s profitálnak abból, hogy a legjobbak ellen játszhattak.
