Írjon nekünk

Közélet

Pistrui László: Nem lesz rendezvénycsarnok

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/dobocsaba.jpg

Megjelent:

Interjú a Pick Szeged és a Szeviép-Szeged fő támogatójával




A szegedi köz- és sportélet egyik ismert vállalkozójával, a férfi kézilabda és a női kosárlabda támogatójával, a Szeviép cégcsoport egyik tulajdonosával, Pistrui Lászlóval készítettünk interjút. A beszélgetés – mely során kiderült többek között, hogy mégsem épül rendezvénycsarnok – apropóját a SZVSE-pálya megvásárlásához kapcsolódó per elsőfokú ítélete adta.

Amint azt egy előző cikkünkben megírtuk, még a 2008-as esztendőben kezdeményezett pert a Szeviép cégcsoport a SZVSE sportegyesület ellen. A felek előzetes, opciós szerződést kötöttek 2007 szeptemberében egy ingatlancsere miatt. Az építőipari cég ebben azt vállalta, hogy a közel ötezer négyzetméteres Etelka sori stadiont pályázat útján megszerzi a várostól, kicsinosítja, és átadja a vasutas sportegyesületnek 230 millió forint kíséretében, ezért cserébe pedig a cég megkapja a nyolcezer négyzetméteres SZVSE-pályát. A stadion eladására kiírt városi pályázatra benyújtott papírokat azonban a vasutasok már nem írták alá, ugyanis szerintük egy építkezés miatt időközben több száz négyzetméterrel csökkent a csereingatlan. A Csongrád Megyei Bíróság 2009. október 15-én első fokon elutasította a Szeviép Investment Befektetési és Vagyonkezelő Holding Kft. igényét, hogy a fent már említett opciós szerződés alapján helyezze őt kizárólagos tulajdonba a SZVSE Kossuth Lajos sugárúti sporttelepén. Felkerestük Pistrui Lászlót is, az építőipari cég egyik tulajdonosát, válaszoljon a SZVSE-üggyel kapcsolatos kérdéseinkre.

– A SZVSE kereste meg önt az ingatlanjával kapcsolatban?

– Igen, gyakorlatilag az egyesület ellehetetlenült, végrehajtás volt bejegyezve az ingatlanjára. Ők sportvonalon kerültek kapcsolatba velem, megkerestek, hogy tudok-e segíteni, akarom-e a SZVSE-t szponzorálni. Elmondtam, hogy a Szeviépnek van két csapata – a női kosárlabda- és a Pick kézilabdacsapat –, többet már nem tudunk vállalni. Azért végignéztem az anyagokat, és azt láttam, ahhoz, hogy ne számolják föl a vasutasokat, rögtön kell tízmillió forint. De ettől még az egyesület működésképtelen marad. Ekkor felvetette a SZVSE a pálya hasznosításának kérdését. Akkor én három dologról tájékoztattam a SZVSE teljes elnökségét: először is a sportpályák hasznosítását törvény védi, szabályozza; másodszor lehet realitása a dolognak, de csak akkor, ha egységes az egyesületi akarat ebben a kérdésben; harmadsorban pedig egy kicsit fáztam ettől a történettől, de azt mondtam, hogy nézzük végig. Úgy döntöttem, hogy belevághatunk, ha egységes akarat van mögötte, azaz minden szakosztály és az elnökség összes tagja támogatja az elképzelést. Amikor a SZVSE-pályával kapcsolatban köttetendő szerződés ki lett dogozva, minden szakosztályvezető és elnökségi tag nyilatkozott, hogy támogat. Behozzam a papírt, vagy elhiszi?

– Elhiszem. Miért kellett egység, nem lett volna elég egy többségi támogatás?

– Pontosan azért, hogy ne legyen az, hogy az egyik szakosztály kisakkozta a másikat, vagy ami most zajlik, hogy a tervet fúrják, ott, ahol csak lehet. Nálam papíralapon van meg, hogy a kezdetekkor mindenki jóváhagyta a megállapodás főbb pontjait. Enélkül én alá sem írtam volna.

– Na de azóta sok minden történt… Abban, amit aláírtak, a teljes koncepció szerepelt, részletesen, vagy azt később dolgozták ki?

– A teljes koncepció szerepelt. Elmondom, hogy nézett ki. Magyarországon törvény tiltja a sportpályák bezárását. Sporthasznosítási kötelezettség van bejegyezve rájuk. Ezt akkor lehet kiváltani, ha a bezárt pálya helyett hasonló értékben sportpálya visszapótlására kerül sor. Az egésznek ez a lényege. Így találkozott a koncepció a rendezvénycsarnok ötletével, hiszen ha a SZVSE-pályát hasznosítjuk, és építünk helyette egy sport- és rendezvénycsarnokot, akkor eleget tettünk a törvényi kötelezettségnek. Vitatkozhatunk azon, hogy mit ér a vasutasok pályája, mert szerintem jelenlegi funkciójában nulla forintot, ingatlanként bármennyit érhet, 1-1,2 milliárd körüli összeget biztosan, de 2,2 milliárdos pótlási kötelezettséget vállaltunk ezzel szemben, hiszen a rendezvénycsarnoknak 2,4 milliárd forint lett volna a beruházási költsége.

– Itt jött képbe az Etelka sori stadion, a Szeol-pálya is.

– Menjünk tovább. Ehhez a tervhez két dolog kellett. Partnerként az önkormányzat, akinek van egy stadionja, és maga a SZVSE, aki szeretne egy új pályát. Két lehetőségük volt a vasutasoknak, vagy építenek egyet a város szélén a pálya eladásából, vagy egy meglévő nem kötelezett sportpályát újítanak fel. Az lett volna jó szerintem a SZVSE-nek és a városnak is, ha a nagyon rossz állapotban lévő Etelka sori stadiont veszik meg, s újítják fel a SZVSE-pálya értékében.

– Hogy is nézett volna ki?

– Épült volna egy birkózócsarnok és egy dobópálya, egy rekortán atlétikai pálya, kiszolgáló helyiségeket újítottunk volna fel és a lelátót 1200 fősre. De az aréna bővíthető lett volna, ha a nézőszám növekszik 8000 forint/fő székárral. Így gyakorlatilag később akár 8000 ezer fős stadion is állhatott volna a Tisza partján.
A tervvel megkerestük a várost, aki szabott rá egy piaci árat fedező feltételrendszert, egy nyílt közbeszerzési eljárást. Megjegyzem, arról az ominózus egyesületi közgyűlésről, ahol a terveket ismertettük, és aminek a képanyagát az országos média is felkapta, vágott anyagot tettek közzé, és kiélezték arra, hogy előre lejátszott buli volt. Holott ha valaki a teljes felvételt megnézi, láthatja, hallhatja, hogy minden mondat úgy kezdődött: amennyiben a város kiírja a pályázatot, amennyiben a konzorcium azt megnyeri.
Összefoglalva tehát még egyszer: bezárt volna a SZVSE stadionja, épült volna a városban egy rendezvény- és sportcsarnok hozzávetőlegesen 2,5 milliárdért, a Szeol-pálya felújítása kapcsán körülbelül 1 milliárdnyi pénzt került volna a sportba, a város az ebből kapott pénzt fordította volna az uszoda építésének önrészére. Egy uszoda, egy rendezvénycsarnok, egy focistadion rekortán atlétikai pályával. És most helyette mi van?

– Minden marad a régiben…

– Három évvel rosszabb állapotában van. További pusztulva.

– Az, hogy az Etelka sori stadion eddig lepusztult és hagyják tovább pusztulni a fenntartó, önkormányzat felelőssége véleményem szerint.

– Beszéljünk a perről. Az egyesület élén időközben vezetői változás történt, s az új elnökség már nem támogatta a tervet, mert – mint mondták – a csereingatlanon változások történtek az eredeti tervhez képest.
Mi az eredeti megállapodásra, az opciós szerződésre hivatkozva nyújtottunk be tulajdoni igényt a bíróságra, mivel a SZVSE már a pályázaton sem kívánt velünk részt venni.

– De első fokon ezt a bíróság elutasította.

– Ahogy én elnézem az elsőfokú ítéletet, a bíróság álláspontja az volt, hogy amennyiben az államkincstár jóváhagyta a szerződést, akkor ez egy élő kontraktus (azaz hatályba lépett), amennyiben nem, akkor nem élő (azaz a hatályba lépésre megjelölt feltétel nem teljesült).
Vegyük azt, hogy én nem fellebbezem meg az ítéletet, s hagyom, hogy jogerőre emelkedjék. Akkor az egyesületnek kamatokkal együtt 50 millió forint azonnali fizetési kötelezettsége van felénk az egyesület azonnali fizetési kötelezettségei teljesítésére nyújtott kölcsön miatt. A kölcsönperben ellenben a SZVSE úgy érvel, hogy nincs visszafizetési kötelezettsége, mert élő opciós szerződése van felénk. Hogy is van ez?
Még nem döntöttünk, hogy fellebbezünk-e vagy nem. A kérdés az, hogy van-e élő szerződésünk a SZVSE szerint, vagy nincs. A vasutasokat egyszer már kihúztam a végrehajtásból, illetve a felszámolással is fenyegető helyzetből. Én nagyon szívesen leszek rossz fiú, az én szekerem, önöknek hála, már elbírja, de még egyszer megkérdezem öntől, ki is itt a rossz fiú? Én, aki betartottam minden szerződésemet, vagy az, aki kért kölcsön, nem adja vissza, és különböző okokból kihátrál mindenből? Május 26-án az egyesület megtagadta a pályázaton való részvételét.

– Azzal érvelnek, hogy az eredetihez képest kisebb lett az Etelka sori csereingatlan területe.

– Vegyük azt, hogy elfogadom, amit a SZVSE mondott – holott egészen más motiváció mozgott a háttérben –, és mégsem kíván velem együtt pályázni. Ezzel semmi problémám nincs. Akkor, mikor ezt bejelentették, miért nem számoltunk el, nem így a korrekt? Én a rossz fiú mondom: elszámolunk, megadjuk egymásnak, ami jár. Nem azt csinálom, hogy egyik papíron ezt adom be, a másikon azt. Tőlem a SZVSE kért 30 milliót, ami most már a kamatokkal együtt közel 50. Ha kiszállt a bizniszből, akkor adja vissza.

– Rendezvénycsarnok. Kérdezhetem erről is?

– Persze, hátha egyszer korrekt cikk is születik rólam a SZEGEDma.hu-n.

– Szerintem korrekt cikkek születtek.

– Én nem olvastam olyat. De beszéljünk.

– Felvilágosítana, hogyan áll most az ügy? Nem egészen tiszta számomra. A Kálváriáról elkerült a Mars térre, majd ott hatósági ellenvetések miatt visszakerült ismét a Kálváriára.

– Ennél sokkal tisztábban áll a rendezvénycsarnok ügye. A pályázattól visszaléptünk, a támogatási szerződését visszaadtuk, nem írtuk alá. Tehát egy újabb dolog, amiért nem lehet majd “cseszegetni” a Szeviépet. Nem fog rendezvénycsarnok épülni.

– Miért?

– Nem lehet olyan környezetben rendezvénycsarnokot építeni, ahol minden megmozdulás össztűz alatt van. Nem hitelezhető. Politikailag nem felvállalható. Például 2008-2009 telén egy parlamenti felszólalásban támadta meg a Szeviépet egy képviselő. Hét hónap után hagyták jóvá a csarnokkal kapcsolatos helyszín-módosítási kérelmet a parlamentben. Többet futtatták a tervünket, mint bármelyik kisvállalkozóét.
Melyik bank ad így hitelt, ráadásul a rendőrségen is feljelentettek minket. Addig lőttek egymásra a politikai katonák a fejünk felett, míg nem lett csarnok. De azt hiszem, ön ebben élharcos volt.

– Én a csarnokot egyszer sem támadtam.

– Ebben a helyzetben, mikor az embereknek nincs pénzük meccsekre belépőt venni, és a cégeknek támogatni a sportot, akkor ön szerint helyes, ha a város bukik közel egymilliárdnyi sporttámogatást? Ugyanis az egész konstrukció – amit a SZVSE és a különböző lejáratókampányok, feljelentések, újságcikkek megtorpedóztak – egy felújított Etelka sori pályát, egy rendezvénycsarnokot és még egy uszodát is hozott volna. Helyes politikai érdekből kidobni egymilliárdot? Megérte?

– Azt a jövő dönti el. Nem lehet, hogy jövőre talál a város egy másik, kedvezőbb konstrukciót, mással?

– Ma állna minimum a felújított stadion, és egy rendezvénycsarnok. Ha mindez uszodával együtt meg akar valósulni, ahhoz legalább kellene hatmilliárd forint. Ennyi közpénz nincs. 2015-ig nem írnak ki új pályázatot rendezvénycsarnokra.

– Mi lesz a Pickkel? Ön azt mondta, hogy azért is kell az új csarnok, mert a BL-meccseket 2010-től nem lehet ötezer férőhelyes aréna nélkül rendezni.

– Van egy év átmenet. Addig maradhatunk az újszegedi arénában, aztán pedig meglátjuk. Idén a négy között van csak ez a korlát. Jövőre már a nyolc között is.

– A szurkolói fórumokon sok mindent lehet olvasni a csapat körüli anyagi problémákról. Vannak?

– Igen, vannak anyagi problémák. Ma az ország összes csapatának vannak problémái. A Pick Szegednek, mint minden profi klubnak, ugyanazokból fakadnak a gondjai, mint máshol. Az egyik a tavalyi recessziós hatás, a forint leértékelődése. Néhány szponzorunk épp e recesszió miatt nem tudta kifizetni az ígért támogatását. Az idei év költségvetése csak 70 százaléka a tavalyinak, és visszalépett több támogató is a pénzhiány miatt. Az is tény, hogy a három nagy támogatót, a Szeviépet, Szeged város önkormányzatát és a Picket kivéve az ötmilliós szponzoráció a legnagyobb, és utána jönnek a kisebbek, természetesen mi a legkisebb hozzájárulást is nagyon köszönjük.

– Hallani Kővári Árpád és Pistrui László közti nézeteltérésekről is.

Kővári Árpád és köztem egyetlen alapvető koncepciós vita volt a pénzügyi dolgokkal kapcsolatban. Árpádék egy fiskális szemléletű pénzügyi politikaként próbálják kezelni a költségvetést, azaz a csökkentett költségekhez mérni az elvárásokat, és a meglévő forrásokhoz leépíteni a terméket. Én pedig azt vallom, hogy tartsuk az eddig elért színvonalat, még ha a forrás ehhez jelen pillanatban még nem is áll rendelkezésünkre, és folyamatosan harcolni, küzdeni kell egész évben az előteremtéséért.

Közlekedés

2022-ig be kell fejezni a Szeged–Szabadka-vasútvonal felújítását

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/dobocsaba.jpg

Megjelent:

Szerző:

Méghozzá azért, mert az engedélyezési tervek addig érvényesek.

Tovább olvasom

Hírzóna

Várják a jelentkezőket a szegedi Görgey Artúr Történelemversenyre

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/dobocsaba.jpg

Megjelent:

Szerző:

Bánáti, délvidéki, partiumi csapatok is részt vesznek a vetélkedőn.

Tovább olvasom

Közélet

Viszlát, Szélkiáltó! – Elviszik a Szeged Plaza egykor forgó szobrát

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/dobocsaba.jpg

Megjelent:

Szerző:

Letakarva várja a szobor, hogy visszavigyék alkotójához.

Tovább olvasom

Aktuál