Sütőtökkel a szellemvilágért?

Egy hete a megszokott bevásárlóközpontbeli, gyors iramú séta alatt egy alaposan telerakott ládába ütköztem. Az egyforma sorok között hirtelen ott állt ez a láda tele a narancssárgán rikító halottak napja előtti kellékkel. Elfelejtettem volna? A következő hétvégén lesz a megemlékezés, nem? Az árcímkék között nem volt válasz. Pár másodperc múlva a szellemekről, szentekről és boszorkányok körül forogtak a gondolataim. Nincs még egy olyan ünnep, amihez ennyi szellemekkel kapcsolatos történet és misztikus hagyomány kapcsolódik, mégis valahogy nem kap akkora figyelmet a halottak napja mellett. Pedig a két „ünnep” ha nem is véletlenül követi egymást, de egymástól függetlenül alakult ki. Mégis olyan gyorsan telt el az utóbbi pár hét, hogy úgy éreztem, Mindenszentek estéjére semmi más nem figyelmeztetett, mint egy bevásárlóközpontbeli láda, tele sütőtökkel. Elképzeltem magam előtt, ahogy ijesztő vágású szemeket és harapós szájat faragok nekik, majd gyertyákkal telerakom a fejüket és éjszaka a kertet és házat bevilágítják majd. . A hagyományőrzők szerint - és a katolikus egyház szokásainak megfelelően - november első napján azokra az igaz emberekre emlékszünk, akik már elhagyták a földi világot. A spirituális megközelítés számára ez az a nap, mikor a szellemvilág szabadon jár-kel közöttük, és ilyenkor különleges előkészületeket szokás tenni az tiszteletükre, és minden rossz erő távol tartására. A vidámság, smink és boszorkányjelmez az ártó szellemek ellen? A több évszázados, kelta gyökerekre visszavezethető európai hagyomány szerint igen. És ennek meg kell adni a módját. A sütőtök pedig millióféleképp kerülhet az ünnepi asztalra. Pár nappal Mindenszentek estéje előtt már lehetetlennek tűnt egyegészséges, hatalmas narancssárga sütőtököt találni akár a sarki zöldségesnél, vagy akár a nagy áruházakban. Volt zöld, volt túlérlelt és volt sok kicsi, és különféle csíkos és foltos. De az igazi már mind elfogyott! Szóval mégiscsak hiszünk a hagyományokban?